A Ford az 1980-as évek közepén adta el európai teherautó-gyártó részlegét az Ivecónak, és azóta csak néhány elszigetelt piacon lehetett nagyobb Ford teherautókat kapni. Csak néhány éve született meg a döntés, hogy a török Otosan révén, amely a köztes időben sem állt le a Ford jelvényes teherautók gyártásával, visszatérnek a nemzetközi porondra.
A Ford teherautóit egyelőre Kelet- és Közép-Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, Oroszországban és több másik szovjet utódállamban terjesztik, de ez a termékeken nem igazán látszik. A jelenleg is kapható Cargo is egész korszerű konstrukciónak látszik – bár a felszereltsége egyértelműen egyszerűbb, mint a nagy európai gyártók teherautóié, az új F-Max vontató pedig szemtelen másolata az aktuális slágermodelleknek: a fényszórói a Volvo FH sorozatát, az oldalablakai a legújabb Scania R és S sorozat tagjait idézik. Egyelőre egy hálófülkés, 500 lóerős és 2500 Nm csúcsnyomatékú sorhatos dízelmotorral hajtott változatot mutattak be, 12 fokozatú ZF automata váltóval – ezek a mai kamion-piac tökéletesen átlagos megoldásai – de később nyilván többféle kivitel érkezik még.
Ahogy az F-Max a kézzelfogható, földhöz ragadt jelen, úgy az F-Vision a Ford teherautó-gyártó részlegének jövőképe. Az elegáns, áramvonalas vontató és a hozzá tartozó, teljes burkolatú vontatmány kis légellenállást ígér, ugyanakkor láthatóan még számol legalább egy sofőrrel, annak ellenére, hogy 4-es szintű önvezetésről és tisztán elektromos hajtásláncról beszélnek a tervezői. Az F-Vision azonban még nem több formatanulmánynál, így tulajdonképp bármit is állítanak a belső tulajdonságairól, az csak üres ígérgetés, nem több.
