Eltűnt az első magyar Swift? UPDATE!

Sziasztok, a 2000-es évek végén a Magyar Suzuki volt a munkaadóm, első komolynak látszó munkahelyem volt ez az egyetem után. Egyik nap, amikor a gyárudvaron sétáltam, az egyik eldugott sarokban (bennfenteseknek: Lagermax terület) láttam egy leponyvázott autót. Kérdeztem is a kollegáktól a csoportban, hogy mi lehet az. Mondták, hogy valószínű valami Lagermax által porrá tört autó, azokat szokták így dugdosni; ponyva, eldugott gyárrészleg, stb. De nem hagyott nyugodni, mi lehet az, és egyik nap ismét arra járva felhúztam a ponyvát.

Meglepődtem kicsit, ez volt az a fehér Swift, aminek az első szélvédőjét betöltő színes matricája arról tájékoztatott, hogy ő az első esztergomi gyártású Suzuki. Az első Magyarországon gyártott Suzuki. Készült 1992. október 5-én.

Természetesen egyből beindult bennem az autóbuzéria felső foka: miért itt, miért ez az autó, miért nem tud róla senki, miért én, miért, miért, miért, hogy?

Persze nem kérdés, azonnal magaménak szerettem volna tudni, terveztem, hogy elrakom a garázsomban, szép, napos időben néha majd kerülök vele egyet. Meg hát kiállításokon sem lenne egy ilyen autó utolsó esemény, főleg így már 2012 körül, emlékem szerint kemény 27 km volt az órájában. Már elképzeltem, hogy vagy trélert hozok érte, vagy Esztergomban azonnal megcsinálom az olajcserét és ez mekkora hatalmas projekt lesz, kiállítások, a tudat, hogy enyém az első. Amiért ezt a sok-sok ábrándozást megtehettem, azért volt, mert a cégnél a válság első szele miatt csökkenteni kellett a cégesautó-állományt, persze ez a szegény pára nem volt sehol sem nyilvántartásban, gondoltam, nyilván jól jön majd az én ajánlatom ezért a 17 éves autóért.

Elkezdtem hát kérdezősködni, kollegák, főnökök, csoportvezetők, fél és 3/4 übermenschek a cégnél...

Kiderült, hogy ez az autó a városi legenda szerint is az első kocsik egyike. Az egyik kollegám szerint - aki benne volt az első 50 Magyar Suzuki alkalmazottban 1992-ben, és még mindig ott dolgozik - ez nem pont az első volt. Ugyanis egy pár protó autót még 1992 szeptemberében is összeraktak; szerinte egy piros 5 ajtós előszériás volt az első, amivel ő is le volt fényképezve.

Mindegy, ez az autó kell nekem, kiderült, hogy kb. 10-12 évet állt a Közlekedési Múzeumban, azután eltávolították (=kirakták) onnan, 2-3 évet a közeli Alcufer telephelyen sínylődött, ott majdnem bezúzták már a helyhiány miatt, mire végül valahogy visszakerült a gyár területére.

Itt állhatott már legalább egy éve, amikor észrevettem, a kerekei már bele voltak kicsit fáradva a murvába, némi por, kosz volt a ponyva alatt a karosszérián, de maga a kocsi elképesztően nyál-, étvágy- és bizalomgerjesztő állapotban volt.

Gyönyörű, fehér fényezés, semmi mattulás, a felnik, a gumik, a belső tér, a kárpitok, és az alja tökéletes. Elképesztő, mintha csak öt napja jött volna le a gyártósorról és kapott volna egy esőt előttem. A kipufogódob, a kipufogócsövek újszerű állapotban!

Igazából soha nem gondoltam, hogy lelkesedek majd egy "papír" Swiftért, de ez a kocsi nagyon megfogott, nagyon meg szerettem volna szerezni.

A legenda szerint ezek az autók (kb. az első 50) még karburátoros 1,3-as motorral készültek és az első időkben az első pár ezer még teljesen japán alkatrészekből épült össze, itthon csak összerakták őket, nem volt body shop, semmi, csak egy szerelősor meg egy rakat KD-s alkatrész.

Elkezdtem hát kérdezgetni, nem eladó-e, én megvenném. Senki, SENKI nem tudta, miről beszélek, eljutottam a mindenható nagyfőnökig (ő volt a Szőr, aki ilyen dolgokról saját hatáskörben dönthetett), aki szintén nem tudta, hol van ez az autó.

- Megvenném!

Mondja, rendben, jó ötletem van, következő héten beszéljünk. Kértem, hogy találjon ki rá egy árat.

A következő héten az volt a válasz, hogy ezzel az autóval terveik vannak.

Nem lehet eladni, ki lesz téve egy esztergomi kiállításon, teremben, múzeumban, stb.

Persze... Ismertem én ezeket a kifogásokat, majd egyszer valaki másé lesz ott a tűz közelében. Történt ez 2009. februárjában, innentől kezdve szerencsétlen autó még 7 hónapot állt leponyvázva a szabad ég alatt, és a sors fintora, hogy éppen akkor tolták be egy zárt raktárterembe, amikor éppen előszériás alkatrészt mentünk mérni a srácokkal. Le is fényképeztem akkor is.

Hogy most hol van szegény, nem tudom, felhívom majd az egyik régi havert, hogy nézze már meg, ott van-e még az autó a raktárban.

Annak viszont örülök, hogy legalább megmenekült a szabad ég alatti szétporladástól.

Ezután röviddel három fényképet is küldött a titokzatos informátor, majd néhány nap múlva egy újabb, egysoros levelet:

Infót kaptam a volt kollegáktól: nincs ott az autó a raktárteremben, valaki
elprivatizálhatta...

Én nagyon szeretném, ha ez a sötét gyanú nem igazolódna be, sokkal inkább abban reménykedem, hogy a kocsit a közelgő évfordulóra készítik fel, és végre méltó bánásmódban részesül majd. Mindenesetre megkeressük a Suzukit is, hátha jó hírük van.

De ha már felvetődött a kérdés: önök mennyit fizetnének ezért az autóért?

Észrevétele vagy egyéb információja van? Itt hozzászólhat!