Év Autója: Itt a szűkített lista, amiből kikerül a nyertes

Bár a végleges eredmény csak jövő év március 4-én, a Genfi Autószalon várható, már most, december 14-én le kellett adni a 2013-as Év Autója cím 32 várományosából szűkített, hét autóból álló listát. Sokan nem értik, miért lesz valami Év Autója, egy másik, talán sokkal jobb kocsi pedig miért nem – bevallom, én is csak tapogatóztam a ködben, amíg be nem kerültem a körbe.

Ebben az első körben még nem kell pontoznunk az autókat, egyszerűen csak el kell küldeni egy listát a saját hét, ábécésorrendbe tett nevezettünkkel az aláírásunkkal az Év Autója zsűri titkárának. Most még csak arra kellett igazából figyelni, hogy abban az első hét autóban mindenképpen olyanok legyenek, amelyek szerintünk esélyesek az első helyezésre.

A második körben már pontozással megy majd az értékelés, ott áll fel a rangsor azokkal a számokkal, amiket – akiket érdekelt eddig az Év Autója díj – már láthattak korábban is. Ez az akció csak februárban végén jön, de azért érdemes tudni, milyen szempontoknak kell majd mozgatnia pontosztó kezünket az elbírálásnál.

A két legfontosabb szempont, amire a legtöbb pontot illik adni az innováció és az ár/értékarányosság. Egy olyan kocsi, amely ugyan kiváló és jó árú, de akár a technikájában, akár a technológiájában (ami ugye, az előállításához kell), akár a formatervében, akár a kialakításában nincs újdonság, az nehezen rúg itt labdába. Ugyanígy egy mégoly sok újítást tartalmazó, komfortos, szenzációsan vezethető, tágas autó sem juthat nagyon szóhoz, ha sokba kerül ahhoz képest, mit tud. Eddig egyszerű.

Persze vannak még fontos szempontok, melyek: általános design, kényelem, biztonság, takarékosság, vezethetőség, használatra való alkalmasság, funkcionalitás, általános környezetbarátság, vezetési komfort és ár – ez most nem az ár/érték arány, hanem a nettó zsé, amit ki kell csengetni. Tehát az olcsóbb – előrébb jut. Legalábbis elméletileg, a másodlagos szempontok alapján.

Az ember tehát fél szemét a végleges szavazáson tartva választja ki a 32-ből az üdvözült 7-et. Merthogy már ennek a hétnek lehetőleg fejben sok pontot össze kell tudnia szedni – különben minek került be oda egyáltalán?

Még egy megjegyzés: a 2013-as Év Autója díjra csak olyan típust lehet nevezni, amelyeknél a gyártó vállalja, hogy a tárgyév előtti év utolsó napján, tehát most 2012. december 31-én majd kapni lehet. A „kapni lehet” annyit takar, hogy van hivatalos ára és rendelhető is a szalonokban. Az Auris így nem kerülhetett be az értékelésbe, az új Logan/Sandero pedig épp csak.

Nos, nem nyújtom tovább a rétestésztát, először is, itt a 32-autós, teljes lista, ezek a típusok indulhattak a címért:

• Audi A3
• BMW 3-as
• Chevrolet Malibu
• Citroën C4 Aircross/Peugeot 4008 (egy modellként)
• Dacia Lodgy
• Dacia Sandero
• Kia Cee'd
• Kia Optima
• Fiat 500L
• Ford B-Max
• Honda CR-V
• Hyundai Santa Fe
• Hyundai i30
• Mazda 6
• Mercedes A-class
• Mercedes SL
• Mitsubishi Outlander
• Opel Adam
• Opel Mokka
• Peugeot 208
• Porsche Boxster
• Range Rover
• Renault Clio
• Skoda Rapid/Seat Toledo (egy modellként)
• Subaru BRZ/Toyota GT86 (egy modellként)
• Subaru XV
• Subaru Impreza
• Volkswagen Golf
• Volvo V40
• Volvo V60 Plug-in
• Toyota Prius Plug-in (a konnektoros)
• Toyota Prius+ (a hétüléses)

Lehetne itt sokat rágódni azon, mi az innováció, mi nem, mert a Volvo V60 Plug-in például az első kombi hibrid, de annyira kicsi a csomagtartója, hogy igazából a kombisága annyit ér, mint egy lyukas eperízű Durex. Aztán érdekes-e egy Range Rover, amely az első teljesen aluvázas terepjáró-SUV, emiatt pedig 400(!) kilóval könnyebb az elődjénél, minek következtében a hathengeres motorral megy most pont úgy, mint korábban a nyolcassal, csak közben kétharmad annyit eszik. Na de, ha még most sem könnyebb és takarékosabb az acélvázas konkurenseknél? Ugye, nem könnyű?

És beszélhetünk-e innovációról a Golf 7 esetében, ahol egy kiváló, ám különleges újításokat csak a gyártástechnológiában felvonultatni tudó autóról van szó? Pláne, hogy azok a gyártástechnológiai újítások leginkább arra valók, hogy nagy mennyiségben olcsóbban lehessen előállítani említett autót a korábbinál? Vagy ott a Ford B-Max, amely egy soha fel nem merült problémára ad egy rendkívül költséges, nem igazán működő, ám nem valami szépen kivitelezett választ – a B oszlop nélküli, kis tolóajtaján át kis rést hagyó, bumfordi minifurgont?

Vagy a Toyota GT86-nál újítás-e, hogy felfedezték: NVH nélkül, hagyományos felépítéssel elő lehet állítani a világ legjobban vezethető veterán sportkocsiját? Igaz, van mindenféle blackboxos kapcsolódási lehetőség az elektronikájában, amivel mobilra, játékkonzolra is lehet majd tenni a telemetriai adatait, szóval van benne jövő, de különben? Csodálatos autó, klasszikus gondolkodás. Ja, és igen kevés hely odabent, tehát füge a praktikumnak. És Papp Tibi mániája, a hossztartóba rezgő szubbasszus-sugárzóval zajongó, alukasznis Mercedes SL? Akkor már látják.

Amellett, hogy a Tannistesten mindent vezettem, amire csak rá tudtam tenni a kezemet – és ez azért 15-ös mennyiség, a jelöltek közül pedig a többit is jórészt vezettem, és jegyzeteltem, volt már némi előképem a dologról. Aztán elmentem egy hét szabadságra, amiből két és fél napot a gép és az újságjaim előtt töltöttem, hogy mindent elolvassak az összes jelentkezőről. Majd december 13-án elküldtem a saját hetes listámat, hétfőn pedig megjött az összes, 58 Év Autója zsűritag szavazatából szintetizált végeredmény.

Ami – ironikusan – 8 autó, mert két kocsi holtversenyben lett hetedik. Ez belefér a szabályokba, tehát a 2013-as Év Autóját végül egy ekkora mezőnyből kell kiválasztanunk. A lista? Itt van:

• Ford B-Max
• Hyundai i30
• Mercedes A osztály
• Peugeot 208
• Renault Clio
• Subaru BRZ/Toyota GT86
• Volkswagen Golf
• Volvo V40

Nos, a lecke fel van adva, lehet rágódni két hónapig. A biztonság kedvéért mellékelem a saját listámat is, amely – szomorú módon – összesen három ponton fedi a véglegest. Pedig mindet meg tudom indokolni (zárójelben oda is írom röviden).

• BMW 3-as (van egyszer a zseniális ActiveHybrid változat, másfelől a felfoghatatlanul takarékos 320d ED, nagy hely, szuper vezethetőség, full biztonság)
• Dacia Lodgy (hihetetlen áron kínált valódi hétszemélyes, ami meglepően csendes, masszív és jól is rugózik)

• Mazda 6 (a mai motorgyártás csúcsát jelentő SkyActive motorok, millió apró egyéb ötlet, fantasztikus design, csodás minőség, óriási tér, kiváló vezethetőség)
• Opel Adam (még várni kell azokra a motorokra, amelyekkel igazán jó lesz, de a cserélgetős, csomagban árulós koncepció végigviszi azt a háziasítós-tuningolós vonalat, amit a régi Mustang, az új Mini és az új Fiat 500 épp csak elkezdett)
• Subaru BRZ/Toyota GT86 (a Porsche Boxsterrel azonos szinten élvezetes, ám fele áron kínált, vérbeli örömautó, felfoghatatlan odaadással megvalósítva. A célt elérték, a bővítési lehetőségek szinte végtelenek, a BRZ/GT86-sztori még csak most kezdődik, csak sajnos jövőre már nem lehet erre díjat adni)

• Volkswagen Golf (egyszerűen csak mert hihetetlen jó, akárhonnan nézem. És ha a gyártástechnológiával megvalósított olcsóbb előállítás megjelenik az árban, az tényleg innováció lesz)
• Volvo V40 (mert mertek végre autóarányú, autókinézetű autót készíteni, amelyet vezetni is zseniális. No meg a biztonsági cuccok, a légzsákos motorházfedél, a full LCD-s műszeregyüttes – minden ott van).

A két lista ugyan nem korrelál túlságosan, de ez nem is baj, hiszen másoké is hasonlóan nagyot szór a kollektíváéhoz képest. Egy szervezet működése erről szól: most 58-an szavaztunk (jövőre már 59-en leszünk), valamennyiünk véleményének átlagából adódik majd a márciusi nyertes. Én meg mertem volna esküdni rá, hogy a Mazda 6 lesz az, pedig be se került az első hétbe – de még a nyolcba sem. Látják, ez ebben az izgalmas...