Az évtized autósiskolai csalása

Régóta telített az autósiskolák piaca Magyarországon, de a túlkínálat kárvallottjai a tanulók. A probléma főként a fővárosban súlyos, szakértők szerint nemcsak abszolút értelemben, de arányaiban is több autósiskola működik a kelleténél. Egy B kategóriás jogosítvány megszerzésének reális költsége vizsgadíjakkal és a kötelezően előírt harminc gyakorlati órával számolva évek óta körülbelül 130 ezer forint, más vélemények szerint még ennél is több, a tanfolyamhirdetésekben viszont ritkán szerepelnek a reális árak. Általános trükk, hogy az iskolák csak a tanfolyami díjjal kampányolnak, az egyéb költségeket elrejtve közlik, vagy még úgy sem.

A jelentkezők nagy része csak akkor szembesül az átveréssel, amikor már aláírta a szerződést, melyben bizonyos kötelezettségeket vállal az iskolával szemben. Például egyes helyeken akár 10-15 ezer forintos lelépési pénzt kénytelen fizetni, ha menet közben váltana iskolát, mert elégedetlen az aktuálissal. Mivel nem lehet mindenkinek egyszerre a fejébe verni, hogy egy szerződés komoly jognyilatkozat, és az apró betűs rész sem a jelentéktelensége miatt apró betűs, szigorítottak néhány rendelkezést.

Hartman Ádám szakoktató és iskolatulajdonos szerint egyre gyakoribb, hogy a tanfolyamok résztvevői az elméleti oktatás végén nem jelentkeznek többé, mert nincs pénzük a folytatáshoz. Részben ennek menne elébe az újraírt rendelet azon része, mely szerint a tanfolyam kezdetétől számított kilenc hónapon belül legkésőbb be kell jelentkezni az elméleti vizsgára, és azt – szintén az első elméleti előadástól számított tizenkét hónapon belül – le kell tenni. Ellenkező esetben elvész a befizetett pénz, és a tanuló kezdhet mindent elölről.

A változás csak a 2013. október 1-e után indult tanfolyamokat érinti.

Csakhogy – és ezt már Orosz János, a Magyar Autósiskolák Szövetségének elnöke említi – a tanulóknak sincs könnyű dolguk. Augusztus 15-e óta az autójogosítványhoz szükséges gyakorlati vizsga előtt 580 kilométert kell vezetni, ezt sok esetben meg sem közelíti a valójában levezetett kilométerek száma. Orosz szerint tévedés, hogy a változás teljesen új. Mint mondja, harminc éve szerepel a tantervben a hatszáz körüli összesített kilométerszám, sőt, a 24/2004-es kormányrendeletben rögzítették, hogy tanóránként és autónként huszonegy kilométernyi üzemeltetési költséget számolhatnak el az oktatók.

Bizonyára el is számolják szépen, de a tanulók erről nem sokat tudhatnak, hiszen az úgynevezett vezetési kartonon eddig csak a gyakorlati óra kezdetének és végének időpontját szerepeltették, és bár egy ideje rajta volt az oktatóautó kilométerórájának állása is, csak múlt csütörtök óta kötelező valóban teljesíteni minimum 580 kilométert a vizsga előtt.

Természetesen ez sem tökéletes megoldás, hiszen még több lesz a papírmunka, de a lebukás kockázata is nagyobb, ha az oktató hetekig csak arról magyaráz az álló autóban, hogy milyen fontos az olajszint ellenőrzése. Mivel a tanulóvezetőknek minden óra előtt és után alá kell írniuk a vezetési kartont, megtehetik, hogy nem ismerik el az oktató által rögzített adatok valódiságát. Az autó kilométeróra-állását nem a vizsgáztatók, hanem a területileg illetékes kormányhivatal ellenőrei nézhetik meg. Ha nem egyezik a lekönyvelt és a műszeren szereplő érték, a csaló oktató 30-tól 100 ezer forintig terjedő bírsággal számolhat. A hatóság valóban ellenőrzésekre készül. Mostantól akár a forgalomból is kiszedhetik az oktatóautót, és rákérdezhetnek a tanfolyam aktuális állására.

A jövőben az iskolavezető és a tanuló közös beleegyezésével bárki, így akár a szülők is beülhetnek majd az autóba a gyakorlati órákon. A szövetség elnöke szerint ezzel is védekezhetnek a megtévesztés és a pszichoterror ellen. Ha a tanuló nem szeretne közönséget a gyakorláshoz, senki nem ülhet be mögé. Orosz úgy látja, azért ilyen sok a visszaélés, mert 430 forint egy liter benzin, és nagy a konkurenciaharc az iskolák közt. Amíg a lebukás reális veszélye nélkül el lehetett számolni az álló helyzetben veszteglő oktatóautó fenntartási költségeit, nagyon megérte csalni.

Így járt az ötvenegy éves nő is, aki a szövetségnél tett panaszt, miután egy vidéki autósiskolában összesen negyvennyolc tanórát fizettettek ki vele, de állítása szerint ezeken egy métert sem vezethetett. Csak a biztonságos üzemeltetésről volt szó, és arról, hogy mit kell ellenőrizni elindulás előtt. Végül azért tett panaszt, mert majdnem kifutott az utolsó vizsga megszerzésének határidejéből. Végül egy másik oktatóval két hét alatt felkészültek, csakhogy ehhez további tizennyolc órát kellett vásárolnia. Azért csak ennyit, mert kiderült, hogy nagyon jó érzéke van az autóvezetéshez.

Hartman Ádám szerint a kilométerlimit bevezetése nehéz helyzetbe hozza a fővárosi iskolákat, mert az 580 kilométert olykor még akkor is nehéz összehozni harminc órán belül, ha senki nem akar csalni. A budapesti csúcsforgalomban, illetve a külön vizsgán már nem kért, de a gyakorlati tananyagban továbbra is szereplő manőverezési feladatok elvégzésekor egy-egy alkalommal csak néhány kilométert tesz meg az oktatóautó, és az így keletkezett kiesést nehéz pótolni.

A visszaéléseket nem elsősorban a szabályok szigorításával lehetne megszüntetni, hanem azzal, ha a jelentkezők fokozatosan elfordulnának a csaló iskoláktól, és nem a legolcsóbbként hirdetett tanfolyamot választanák. Míg egy vidéki városban általában 3000 és 3500 forintot kérnek egy gyakorlati óráért, addig sok budapesti iskola akár 1300–1800 forint körül kínálja ugyanezt. Ezeken a helyeken sokszor annyi pótórát vetetnek a tanulóval, hogy végül több pénz kerüljön a kasszába, mintha eleve korrekt árakon számoltak volna. Ha a tanuló nem fogadja meg az oktató határozott javaslatát, és nem megy bele a játékba, bizonyos esetekben kenőpénzt kell fizetnie a vizsgán. Ennek összege attól is függ, hogy miben állapodott meg a vizsgabiztos az oktatóval. Orosz János rávezet, így nem nehéz elképzelni a kézjeleket, a tíz-, húsz-, illetve harmincezer forintos összegekről. Sokszor ugyanis csak így jelzik, mennyi kenőpénzt kell fizetni. Egy ujj tízezer, kettő a húsz, három a harminc.

A megkérdezettek azt javasolják a tanulóknak, hogy mielőtt aláírják az oktatási szerződést, alaposan tájékozódjanak arról, hogy pontosan mit kapnak majd, és előreláthatólag mennyibe fog ez az egész kerülni. Aki még biztosabb akar lenni az oktatás tisztaságában, kereshet olyan autósiskolát, amelynek oktatóautóit felszerelték a tanulási folyamatot ellenőrző berendezéssel, az úgynevezett oktaméterrel, ismertebb nevén az elektronikus vezetési karton készítésére alkalmas eszközzel.

A rendszer egyáltalán nem új, de a körülbelül háromezer magyarországi oktatóautóból csak mintegy százba építették be a megjelenése óta eltelt öt év alatt. Erről már Tóth Richárd fejlesztő mesél. Az oktamétert egy szekszárdi autósiskola, a TirSuli megrendelésére hozták létre. Állami támogatást nem kaptak, ezért üzleti alapon próbálkoztak, de a gép az adójogszabályok figyelembevételével készült.

Tóth hangsúlyozza, eredetileg nem a korrupciót akarták megfékezni, hanem a már akkor is terjengős adminisztrációban akartak segíteni az iskoláknak. Azóta még több papírmunkát végeztetnek az iskolákkal. Áttörésnek tűnt, hogy 2011-ben már kormányrendeletben is említették az elektronikus vezetési kartont, aztán viszont nagyon megállt az előretörése. A rendelet szerint a hatóság elnökének kellett volna meghatároznia, pontosan mit kell tartalmaznia az e-kartonnak ahhoz, hogy elfogadják a papírváltozat helyett. Ez a meghatározás a mai napig nem történt meg, így az Onitek Kft.-től kapott elektronikus bizonylattal nem lehet vizsgára jelentkezni. A témával kapcsolatos kérdéseinket elküldtük a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak, a választ a cikk végén változtatás nélkül közöljük.

Azok az autósiskolák, akik mégis úgy döntöttek, csatlakoznak a szolgáltatáshoz, egyelőre csak a tanulóik megnyugtatására használhatják az oktamétert, de továbbra is le kell adniuk a papírokat. Ez lehet az oka a visszafogott érdeklődésnek. A rendszer két részből áll. Az autóba épített eszköz műholdas kapcsolat segítségével rögzíti, pontosan mikor, merre ment a jármű, mekkora sebességgel haladt, mekkora utat tett meg, és természetesen azt is, ki ült a volánnál. A tanulók azonosítását egyéni csipkártyával végzik, vagyis a személyes adatokat a rendszer központi szervere tárolja, így elvileg hamisíthatatlan. Az információkhoz nemcsak az iskola férhet hozzá, hogy elvégezze az elszámolást, de a tanuló is, ha belép személyes profiljába az üzemeltető honlapján.

Nemcsak azt tudhatja meg, hol tart a tanulásban, de azt is, pontosan mennyi pénzt használt föl az addigi gyakorlati órák során. Ez, Tóth Richárd szerint az oktatóknak is nagy könnyebbséget jelenthetne, hiszen nem kellene papírmunkával tölteniük az idejüket, és többé nem kellene a sárga csekk ellenőrzőszelvényére hagyatkozva számolgatniuk a befizetések állását. A feltételes mód még biztosan megmarad egy ideig.

Készülékenként 120-150 ezer forintos költséggel kell számolniuk a belépő iskoláknak, de szükségük van egy ügyviteli szoftverre is, melyet a cég öt autó esetén már ingyen ad. Ezeken felül autónként bruttó ötezer forintos havi rendszerhasználati díjjal kell számolni, ami, a fejlesztő szerint rendezett piaci körülmények közt kigazdálkodható volna. A cég az elmúlt öt évben csatlakozott autósiskolák által gyűjtött több tízezer tanulóórányi tapasztalatból részletes statisztikákat készített. Az információhalmazt felajánlották a közlekedési hatóságnak, de a hatóság eddig nem élt a lehetőséggel.

Az öt éve működő elektronikus ellenőrzőrendszer egyelőre érdekesség marad csupán. Amíg sok autósiskola halászhat a zavarosban a lebukás kockázata nélkül, és nem változnak az budapesti óradíjak, nem várható, hogy tömegesen állnak majd rá a használatára a tanfolyamszervezők. Kérdés, mennyire lesz hatékony a beígért ellenőrzés. Kérdés, hogy hány olyan vizsgabiztos dolgozik még mindig az országban, akit meg kell, illetve lehet kenni a sikeres vizsgához, és kérdés, hogy mikor lép e-karton ügyben az állam.

Orosz János szerint kezdetnek már a rendeletmódosítás is megteszi, de további lépésekre volna szükség a tanulók érdekében. A legoptimistább előrejelzés szerint az iskolák maguk állnak majd át az e-karton használatára, hogy megszabaduljanak a folyamatosan növekvő adminisztratív terhektől. Ettől függetlenül emelkedhet a jogosítványszerzés költsége, mert míg eddig hivatalosan havi kétszáznegyven órát dolgozhatott egy oktató, ez mostantól kétszáz óra alá csökkent. Talán arra megy ki a játék, hogy a növekvő adminisztratív terhek és szűkülő lehetőségek miatt önként akarjanak áttérni az elektronikus megoldásra az iskolák? Logikus feltevés.

Van más ötlet is, de azt mostanra sem a Közlekedéstudomány Intézet, sem az Országos baleset-megelőzési Bizottság nem hangoztatja. 2011-ben kitalálták, hogy a közlekedési ismeretek oktatását be kéne emelni az általános és középiskolák tananyagába. Az öltet szerint az általános iskola végére mindenki megszerezné a segédmotoros jogosítványát, az érettségi időszakban pedig levizsgázna autóvezetésből. Merészen hangzik ez itt Magyarországon, de kampánytémának éppen jó lehet.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!