Előbb vidéken járattuk meg egy kicsit, majd bedobtuk a mélyvízbe: kemény helyzeteket élt át nagy pickup összehasonlító tesztünkben, amelyet rövidesen közzéteszünk. Gyanítjuk, hogy sem a márkát, sem a típust nem ismerik széles körben itthon, úgyhogy szó szerint képet adunk arról, miként is lesz egy indiai kisteherautóból Szörnyeteg Lajos.
A II. világháború túlélői. A mára kiterjedt, jövedelmező vállalatcsoporttá fejlődött M&M, azaz Mahindra and Mahindra családi vállalkozás története 1945-ben kezdődött, az amerikai Willys Jeep-ek gyártásával. Ezek az egyszerű szerkezetű, könnyen javítható katonai terepjárók annyira beváltak az indiai terep- és társadalmi viszonyok között, hogy ma is gyártják őket. Pontosabban egyenes ági leszármazottjukat, a CJ340 típust, amin az elmúlt évtizedekben alig változtattak, mert minek. India hegyes-völgyes vidékei ma is tele vannak velük, addig hajtják őket, amíg ki nem lehelik a lelküket, majd ezt követően még vagy húsz éven át. Ebből az amerikai őstípusból nőtt ki a cég termékpalettája, ami ma már az indiai körülmények között luxusterepjárónak számító XUV500-asig terjed (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A Mahindra-kínálat egyik oszlopos tagja a Goa Pick-up, amivel több korábbi kísérlet után talán Európában is sikerül megvetnie a lábát a cégnek. Az olaszoknál például (ahol az M&M európai központja is működik), elég szépen viszik a vevők. A típust többször teszteltük, a konklúzió minden esetben az volt, hogy formailag szokatlan, műszakilag jó, használati értékét tekintve még jobb. Pár nappal ezelőtt egy pickup összehasonlító tesztben nyaggattuk – hogy miként állt helyt, az rövidesen kiderül. Én nagyon szurkolok neki, mert előtte bemelegítésképpen nálam töltött pár napot, és kapcsolatunk a vártnál harmonikusabban alakult. Sújtson bár megvetés, legyek nevetség tárgya, akkor is kijelentem, hogy a Goa azon autók közé tartozik, amiket fülig érő szájjal vezettem, élvezve minden együtt töltött percet. Nem azért, mert jobb, mint a többi pickup. Hanem azért, mert más (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Ízlésekről vitatkozni majdnem értelmetlen tevékenység, de azért erre a formára kevesen mondanák, hogy szép. Én se ragadtatnám el magam ennyire, bizonyságul bevallom, hogy nálam a Goa a Szörnyeteg Lajos becenevet kapta. (Szörnyeteg Lajos Lázár Ervin közismert meséje, a Négyszögletű kerek erdő jószívű behemótja.) Ez kifejezi, hogy ez a pickup tele van olyan részletekkel, amik láttán minden formatervezést végzett ember a falba veregetné a fejét - viszont roppant barátságos, és nagy lelke van neki. Om mani padme hum. Drágakő bújik meg a lótuszlevelek között. Egyébként pedig senki nem állította, hogy egy kisteherautónak kötelező szépnek lennie. A Mahindra platómérete hozza az átlagot, mélysége még túl is növi. Fülkéje meglepően tágas, hátsó traktusában a szegmenstől korántsem megszokott módon nagy a lábtér és kényelmesek az ülések. És még a zene is szól a tető alá elbújtatott hangszórókból, úgyhogy jó hangulatban indulhat bevetésre a kőműves brigád (Fotó: Koncz János / Totalcar)
És íme, a Goa pickup őse, a Mahindra Pik-Up. Alapja a Mahindra MM540, aminek az alapja a Jeep CJ5. Kezdetben csak dízelmotorral gyártották, aztán a nép köréből érkező hangokra hallgatva 1997-től már egy 1800 köbcentis benzinmotorral is szerelték. Akárcsak a CJ 340-esek, az MM540-esek is híresek kiváló terepes képességeikről. Gyártásukat 2005-ben a szigorodó környezetvédelmi és biztonsági előírások miatt befejezték, de ismét győzött a nép hangja, és modernizált műszaki tartalommal 2010 októberében újra piacra dobták (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A Mahindra nem csak a fapados szegmensben villog Indiában, de a látványosabb, kényelmesebb gépek gyártásában is otthon van. Sokan a Bolerót tartják a cég legjobban sikerült típusának. Masszív mechanikájának és összkerékhajtásának köszönhetően jól bírja az indiai utakat, amelyeken viszonylagos kényelemben zötykölődhetnek végig az utasok. Ötajtós kivitelének köszönhetően sokat használnak iránytaxiként, hosszabb távok megtételére, akár több ezer kilométeres zarándokutakra is. 2,5 literes dízelmotorját 2011-ben modernizálták, közös nyomócsöves befecskendezést kapott. Indiai felhasználói vélemények szerint ez egy jó és stílusos autó. És ki merne kötekedni egy 1,2 milliárd embert számláló nemzettel? Pláne, hogy a Bolero most már látványos is: a 2011 végi ráncfelvarráskor a fényjátékokat kedvelők örömére teljesen digitális műszerfalat kapott (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A Windows 7 háttérképét kiegészítettük egy autóval. Minimalista stílusú fotónkon jól látszik, hogy terepjárás szempontjából mi is a Mahindra – és gyakorlatilag az összes kisteherautó – hátránya: hiába kiváló az első terepszög, ha a plató miatt nagy a hátsó túlnyúlás. Átlagos terepviszonyok között ez persze nem okoz gondot. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy tisztességes a másik fontos terepjárós érték, a hasmagasság is, ami egészen pontosan 21 centiméter (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A Goa Pick-Up belterén látszik, hogy a tervezők igyekeztek haladni a korral, és a globális piaci ízlést is szem előtt tartották. Valamennyire, de talán nem eléggé. Személyautó esetén hangosan berzenkedve tiltakoznák a végeredmény ellen, de hát ez egy teherautó, az ég szerelmére. Bár a világosabb kárpitok lilás árnyalata lényegében megszokhatatlan, az összhatás hozza a kilencvenes évek elejének átlagát, a zeneközpont pedig egészen sokat tud, és egészen jól szól, bár elöl a mélyre helyezett hangszórók miatt ezt főleg az alsó lábszárunk értékeli. A kabin meglepően masszív, a kárpitok egyenetlen, rázós úton sem zörögnek, nyiszorognak. Viszont a kesztyűtartó fedele négyezer kilométernyi használat után már kihívásokkal küzd, ami nem szép dolog (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Talán a Mahindra emblémájára utalnak azzal a tervezők, hogy az ovális formát használták vissza térő, már-már eposzi elemként a beltérben. Ovális a belső szellőzők alakja, és a mérőműszerek formája is. Ám legyen! A kilométerórán körbefutó piros sáv funkciója talán az lehet, hogy némiképp körösíti az ellipszist. A műszerek amúgy jól leolvashatóak, a kormányról a zeneközpont is vezérelhető, az oldalablakok mind motorosak, a váltó, bár kicsit darabos, de kézre áll, a magas ülések egészen kényelmesek – amit a Goa összességében nyújt, az jóval túl van a fapados pickup-szinten. És mindez belefér a kategória legolcsóbb fogyasztói árába (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Poénkodhatnánk, hogy biztosan szenved az indiai hőséghez szokott Mahindra a téli magyar klímában. Csakhogy ez üres viccelődés lenne: a Himalája egy része indiai felségterület, és vannak még kívüle is magas hegységek a szubkontinensen. Az indiai terepjáró-gyártók ezért előszeretettel hangoztatják a reklámokban és a pr-anyagaikban, hogy termékeik minden időjárásban jól teljesítenek, lévén ez Indiában magától értetődő alapkövetelmény. Én inkább csak a fűtőrendszer teljesítményét keveselltem, ami viszont jellemző pickup-probléma, hiszen a lassan bemelegedő dízelmotorok eleve nem termelnek túl sok hőt. Az én öreg L200-asomban például egy hullámkarton lapot kell helyezni a vízhűtő elé, különben télen gyakorlatilag nincs fűtés (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Mahindra rendeltetésszerű használatban Indiában: olyan, hogy túl sok utas vagy túl sok rakomány, nem létezik. Ez a 340-es nemsokára egy meredek szerpentinen fog felkaptatni a Nyugati-Ghát hegységbe. Amikor arra jártam, szerveztünk egy napfelkelte-túrát egy ezer méter körüli csúcsra. A kiindulópontig egy ilyen alap-Mahindrával vittek fel bennünket. Indulás kora hajnalban, vaksötétben, az ablakra vastagon ráfagyva a jég, a dízelolaj megdermedve, a felniken tükörradiál. Miután nagy nehezen elindultunk, a sofőr a fejére húzott vagy öt kötött sapkát, és a szélvédő mellett kihajolva vezetett, miközben mindenki megfagyott mögötte a hátsó padokon. Igazából viszont akkor dermedtünk meg, amikor visszafelé már azt is láttuk, hogy milyen utakon mentünk fel (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Az M&M nemcsak terepjárókat gyárt, hanem személyautókat, traktorokat, és különféle teherautókat is. Természetesen jelen vannak a háromkerekű-szegmensben is. India még mindig tele van háromkerekű járművekkel. Az autoriksákat éppúgy használják személyszállító taxiként, mint teherfuvarozásra. Ez utóbbi műfajban a Mahindra egyenesen bajnok, legalábbis ennek a Championnak a márkaneve erre utal. Dízel- és földgázhajtású motorral kapható, és úgy hirdetik, hogy erős, megbízható és stílusos, továbbá kisvállalkozásoknak ideális (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Igazi indiai járműipari óriásként a Mahindra nem marad ki a buszgyártásból sem. A képünkön fenekét mutogató Touristert 16-40 üléses változatokban gyártják, és nemcsak városi vagy helyközi utasszállításra használják, de iskolabuszként is sokat adnak el belőle. Ennek is van gázos változata, ami az indiai árarányok mellett a dízeles kivitelhez képest 20-30 százalékkal kevesebb üzemanyagköltséggel üzemeltethető. A bódé szépsége itt is másodlagos, a lényeg az erős alváz és a strapabíró futóművek, amik kilométerek millióin bizonyítottak már a rossz utakkal behálózott hatalmas országban (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Goa, Palolem Beach. A Goa terepjárók és pickupok az egyik legkisebb, ugyanakkor a kül- és belföldi turisták körében egyaránt népszerű indiai államról, Goáról kapták a nevüket. Goa több évszázadon át portugál gyarmat volt, a korabeli viszonyok között fontos és erős gazdaságú nemzetközi kereskedelmi központként működött. Ma is gazdag helynek számít, ami elsősorban annak a következménye, hogy a téli főszezonban ömlenek a tengerparti nyaralóhelyekre az európai utazók, akik viszonylag olcsón szeretnék nagyon jól érezni magukat. A partvidék a hatvanas-hetvenes években a hippik Mekkájának számított. Mára elérte a tömegturizmus, de lehet még találni kellemes öblöket, ahol a könnyű tudatmódosítók fogyasztásával párosított laza életstílus az úr. Goa az indiaiak szemében a kellemes jólét és a menő életvitel szinonimája, ugyanakkor világszerte ismert nyaraló-, pontosabban telelőhely, így a Mahindra által választott név hazai pályán és külföldön is működik (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Jól látjuk? Betlehem Indiában? Simán! A portugál uralom ideje alatt a katolikus vallás elterjedt Goában, és máig sokan tartják magukat kereszténynek. Advent idején nemcsak a templomokat díszítik fel színes lampionokkal, fényfüzérekkel és papírmasé dekorációkkal, hanem a lakóházakat és a boltokat is. Az istállóban megszületett kis Jézust nem csak a háromkirályok egyike köszönti, de megérkezett a távoli sarkvidékről Joulupukki, a Mikulás is, akiről most lám kiderült, hogy tud szaxofonozni. A boltokban sokféle kegytárgy és dekoráció kapható, akár a fürdőszobájukat is kicsempézhetik a goai keresztények szomorúan néző Jézussal, vagy szégyenlős tekintetű Szűz Máriával (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Erős alkonyatban is kapásból felismerhető a Goa az autó arányaihoz képes magas első szélvédőről és a hűtőrács közepén húzódó betétről. Az ilyen utakon természetesen minden gond nélkül közlekedhetünk Mahindrával: masszív létravázas felépítésével, elektronikusan kapcsolható összkerékhajtásával, felezőjével, önzáró hátsó differenciáljával, elegendően erős és nyomatékos, az osztrák AVL által kifejlesztett 2,2 literes dízelmotorjával állja a versenyt a legtöbb konkurens típussal. Országúton, autópályán is jól teljesít: az engedélyezett 130 km/órás sebességhatáron autópályán meglepőn csendes, az egyenesfutása jó, a magas üléspozícióból jól áttekinthető a forgalom. Az autót eléggé megnézik a járókelők - valószínűleg nem a lehengerlő megjelenése miatt, hanem mert egyszerűn nem tudják, hogy ez meg mi a fene, honnan jött, és miért ilyen böhöm nagy Szörnyeteg Lajos. Csajozásra inkább válasszunk Navarát, vagy Amarokot, minden másra ott a Goa (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Indiában is tudnak logót tervezni, vagy terveztetni: a Mahindra jelvénye egyszerre utal a cégre, hiszen némi igyekezettel felfedezhetjük benne az M betűt. Felidézi ugyanakkor a távolba vezető utakat is, amiket az autóval megtehetünk. A keretező ellipszis már majdnem kör, a kör pedig a teljesség szimbóluma is, a Mahindra tehát kifejezésre juttatja, hogy majdnem tökéletes járműveket gyárt. Ha újrakezdhetném az életemet, lehet, hogy logótervezőnek mennék (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Teaültetvények a Munnar városát övező hegyvidéken: ilyen terepre valók igazán a Mahindra klasszikus terepjárói és összkerekes kisteherautói, tele is vannak velük rendesen a keskeny szerpentinek. Még mindig a faék egyszerűségű ősmodell, a CJ340 a legelterjedtebb, biztosan ezen a képen is rejtőzik néhány, csak a felbontás miatt nem fogjuk megtalálni. A világháborús amerikai gépközlegény megsegítette Indiát, és gazdaggá tette a Mahindra családot, akik a járműgyártás mellett érdekeltek többek között a hadiiparban, az energiatermelésben, a logisztikában, a pénzügyi szolgáltatásokban, az építőiparban és az ingatlanfejlesztésben (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Erdei bújócska. Sipos kolléga szerint ez az eddig készült legjobb kép a Goáról, mert az autóból alig látszik valami, így a szemekből beérkező jelek viszonylag kevéssé irritálják a feldolgozást végző látóközpontot. Gyanús, hogy ezzel az állásponttal nincs egyedül a szerkesztőségben, csak ő az, aki pimasz fehérfurgonos fiúként ki is mondja. Az indiai pickup lelkét csak ketten értjük igazán, Nyegleo és én, és kisebbségben harcolunk azért, hogy Szörnyeteg Lajos szeretve legyen (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Pickupra nagy tükör kell – ezt a szabályt a Mahindra is betartja. A lapát méretű visszapillantók nemcsak stíluselemként fontosak, de nagyon jó szolgálatot tesznek a mögöttes forgalom figyelésében és tolatáskor is. A korszellemnek és az európai elvárásoknak megfelelően természetesen belülről, villanyosan állíthatók (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Miután belenéztünk a visszapillantó tükörbe, összeállításunk végén tekintsünk előre. Egyrészt azért, mert nemsokára !JÖN! JÖN! JÖN! nagy és informatív, tehát roppant értékes pickup összehasonlító tesztünk, másrészt pedig azért, mert mindjárt itt az év vége, és az alkalmat megragadva megkezdenénk jókívánságaink közzétételét. Kellemes karácsonyt kívánunk mindenkinek ezzel az Indiában készült fotóval, amelyről kiderül, hogy a hóember ott is népszerű, ahol még egy pihényi hó nem esett soha. A globalizáció elvitte a trópusokra a hóembert, és elhozta nekünk a Mahindra pickupot. Hogy ez most jó vagy rossz, azon majd elgondolkodik, aki nagyon ráér. Goát vezetni mindesetre jó, sőt, szórakoztató, úgyhogy a magam részéről igennel válaszolnék a kérdésre. Békés ünnepet! (Fotó: Koncz János / Totalcar)
