Az év magyarázkodása: nem az autósok pénze kell

A minisztériumnak valójában nem fontos a külföldi használt autók vásárlóinak három milliárd forintja. Persze azért beszedik. Szó szerint azt írják, az intézkedést nem költségvetési megfontolások determinálták. A versenysemleges jogi környezet megteremtése és az adóelkerülések számának csökkentése volt a fő szempont.

2013. december 31-ig nem kellett illetéket fizetnie a használtként behozott autók és motorok első magyarországi tulajdonosának akkor, ha közvetlenül ő, és nem a kereskedő szerződött a kinti eladóval. Tavaly 70 ezer példányig kúszott a használtautó-import és 56 ezer új autót adtak el. A hetvenezres darabszám rekord, egyben majdnem annyi, mint ahány új autót forgalomba helyeztek 1980-ban. Ráadásul 1991-óta most először fordult elő, hogy több használt autó kapott rendszámot, mint új.

A körülbelül 3 milliós teljes állomány öregszik. Míg 2005-ben 10,3 év volt az autópark átlagkora, most körülbelül 13 év. Nem a használt autók érkezése miatt, hanem mert például a 2005-ös 130 ezer darabhoz képest tavaly mindössze 70 ezret vontak ki a forgalomból. A leselejtezett autók többsége soha nem jut el a legális autóbontókba, alkatrészeik a polcokra kerülnek és életben tartják kispénzűek öreg autóit.

A minisztériumból nézve az esetek többségében a használt autók külföldi eladója és itteni vevője soha nem találkozik egymással. Ez foglalkoztatja most az illetékeseket. A közbeiktatott autókereskedő kötötte meg az üzletet, de ez sosem derül ki, mert készít egy másik szerződést, amelyen csak eladó és a vevő adatai szerepelnek. Ez okirat-hamisítás, állítólag elsősorban ezért szigorított az illetéktörvényen az NGM.

A nagy jobbító szándék azonban nincs tekintettel néhány apróságra, ezért most sokan megszívják. A hivatalos állami nyilvántartásra is rálátó Datahouse szerint a tavaly eladott új autók hetven százaléka biztosan nem magánszemélyekhez került, hanem céges flottákba, esetleg az államhoz. Egy ennyire kis piacon már az is komoly tételnek számít, ha a kormány úgy dönt, kapjon a rendőrség néhány száz új Opel Astrát, ha lecserélik a minisztériumok kulcsos autóit, vagy a közművállalatok középvezetőit jutalmazzák meg egyszerre néhány új kocsival. Kis túlzással akkor is pukkan a pezsgő, ha az Audi tíz százalékkal több motort állít elő, mert már ez is kimutatható GDP-növekedést eredményez.

A flottás beszerzések tartják ma életben az importőröket, a márkaszervizeket, és úgy nagyjából az egész magyar újautó-piacot. És mi még? Hát a re-export, vagyis az a sajátos üzleti formula, amikor a magyar importőr vagy márkakereskedés eleve nem itteni vevőknek adja el a kocsit, hanem egy másik országba, ahol az itteni ár kedvezőnek számít, ezért könnyű vevőt találni. Óvatos becslések szerint az összes eladott új autó jó tíz százaléka a regisztráció után nagyon gyorsan ki is kerül a nyilvántartásból. Így valójában kevesebb mint 50 ezer új autóval frissült tavaly a hazai állomány.

A Datahouse aktuális előrejelzése szerint nagyságrendileg idén sem változik a piac, ami egybecseng a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének álláspontjával is. Az évtized második feléig lényegében ugyanúgy nem vesz majd szinte senki új autót Magyarországon, mint most, vagy a 2007-es összeomlás óta. Az állomány változásai nem hazudnak, azokból az is kitűnik, hogy kilencvenes évek közepétől jött a piaci fellendülés, és több mint egy évtizeden át stabilan tudott élénkülni az autókereskedelem.

Ahhoz ugyanis, hogy a lakosság autóvásárlási kedve visszatérjen, pozitív hangulatra van szükség és persze pénzre. A pozitív hangulathoz viszont kevés, hogy a közintézmények honlapján felugrik a pop-up reklám az ország remek teljesítményéről. A márkakereskedésben azt kérdezik majd az érdeklődőtől, hogy elhozta-e a kétmillió forintot, amibe a fapados Dacia Sandero Access kerül.

Autózni sokaknak ilyenkor is muszáj. A gyereket el kell vinni az iskolába, időben be kell érni a munkahelyre, városokat vagy országrészeket kell átszelni naponta, hogy egyáltalán legyen munka. Be kell vásárolni és nem mindig mentség, hogy a meglévő autó éppen lerobbant.

Ilyenkor szoktak tízezrek napokig, hetekig hirdetéseket böngészni, hátha akad valami olcsó. Ebből lesz évente 440-450 ezer belföldi adás-vétel. Ez a magyar valóság, nem a részecskeszűrő és az Euro 6-os környezetvédelmi norma. Ilyenkor írnak nekünk tucatnyi levelet, hogy milyen autót javasolunk 3-600 ezerig és egymillió forintig. És ilyenkor szoktuk elküldeni nekik a vonatkozó cikkeinket. A magyar választék véges, és nagyon vegyes állapotú. Rengeteg a visszatekert órás, szakszerűtlenül javított rom, a bizonytalan vétel. Ha nehezebb vagy drágább az autóimport, azt a teljes autópark is megsínyli, és most úgy tűnik, pontosan ebbe az irányba indultunk.

A 10 legnépszerűbb import használt autó (db/év)
	2013	2012
BMW 3-as	4512	3275
Volkswagen Passat	3357	2286
Volkswagen Golf	2955	2375
Audi A4	2802	1708
Ford Focus	1857	1086
BMW 5-ös	1551	1273
Ford Mondeo	1453	1062
Mercedes-Benz A-oszt.	1453	n.a.
Audi A6	1368	958
Opel Corsa	1287	1183

A honosított autók népszerűségi listája alig változott az elmúlt két évben. A magyar vevők szinte kizárólag a német márkákban bíznak. A régi 3-as BMW-t nem lehet letaszítani a trónról, az E36-os és az E46-os a legnépszerűbb. Ezen kívül mindenféle korú, de főként hármas Volkswagen Golfot és ezredfordulós Passatot, illetve első generációs Ford Focust, illetve tizenéves Mondeót honosítottak. A Top 10-ben újdonságnak számít az első generációs Mercedes A osztály, főleg benzines, egynégyes és egyhatos motorral. Emeljük ki: 1457 példány jött belőle, mert már ez a modell is nagyon olcsó.

Az Audi A4 is örök sláger. Pusztán az 1996-os évjáratból négyszáz darab kapott rendszámot egyetlen év alatt. Csupa 1-4 ezer eurós kocsiról van szó, félreért valamit, aki ezt rongyrázásnak tekinti. Ezekkel próbálják lassan lecserélni a 436 ezer darab Opel és a 410 ezer Suzuki szétrohadt, összetört hányadát. Sem japán, sem francia típus nincs a kedvencek közt.

A törvénymódosítás biztosan lelassítja a külföldi használt autók áramlását és aligha éri majd el célját. Aki eddig is trükközött, ezután is trükközni fog, így még tovább fennmaradhat az jelenlegi állapot, a szűkös kínálat és a sok öreg autó. Tudták, hogy még majdnem ugyanannyi Lada szerepel a nyilvántartásban, mint Citroen? Előbbiből 82, utóbbiból összesen 83 ezernek van rendszáma, hasonló a helyzet a Volvók (31 ezer db) és a Trabantok (30 ezer darab) viszonylatában is.

Aki ma otthon Ladát tart, az hobbista, de inkább kispénzű, a peremen lavíroz vagy még nem adta le a rendszámot a kert végében álló romról. Aztán amikor végleg elmállik, nem is vesz mást, mert tízezer forintra pontosan ki van számítva a pénze és már eddig is túl hosszú volt az autó után fizetendő tételek sora. Abban a körben, ahol ennyi pénz is sok, az autózás nem luxus, hanem szükségszerűség és pont ezt felejtette ki valahol a számításaiból az NGM.

A törvénymódosítás nem számol azzal a verzióval sem, hogy a magyar autóvásárló maga megy ki Ausztriába, esetleg Németországba. Lehet, hogy tényleg nem hamis a szerződés. A kifejezetten a használtautó-importtal kapcsolatos hamisításokról nyilván nincs külön statisztika. Mindenki gyanús, ezért jobb mindenkit megsarcolni. Persze tudom, mert megírták a levelükben, hogy nem kell az újabb hárommilliárd az autósoktól.

Van viszont egy másik rossz hír is. Az illetéktörvény átbugyog a határokon, ezért a kinti adásvételin szereplő dátumtól számított tizenöt napon belül ugyanúgy be kell mutatni a szerződést a kormányhivatalban (ez az okmányiroda új neve), mintha itthon vettük volna a már magyar rendszámos autót és egyszerű átíratásról volna szó. Vagyis, ha autóimporttal foglalkozó kereskedő vásárolja meg, és az ő, vagy cégének neve szerepel majd a vevő rovatban, akkor is be kell jelentenie a vásárlást, már ha hihetünk a minisztériumnak.

Egyszerű ügyfélként felhívtam a központi okmányirodát, ahol már hallottak az illetéktörvény változásáról. Megjegyzem, nem mindenhová jutott el időben a változás híre, ezért kell utólag kiküldeni az illetékcsekkeket. A vonal túlsó végén felkészült hölgy tájékoztatott, hogy a kintről behozott autók esetén természetesen nem érvényes a tizenöt napos határidő. Hogyan is lehetne, derültünk a hölggyel búcsúzóul, hiszen simán lehet olyan autót is hozni, amely még nem alkalmas a forgalomba helyezésre, és a műszaki vizsgára, mert mondjuk, javítani kell. Ebben maradtunk, így most egy állítás áll szemben egy cáfolattal.

Ha teljesen abszurd módon mégis a kinti szerződés dátumától ketyeg a tizenöt nap, azzal egy dolgot ér el a törvényalkotó. Rengetegen előredátumozzák majd az adásvételit egy kicsit, hogy ne büntessék meg őket a határidő lejárta miatt, vagy visszadátumozzák egészen 2013. decemberéig, hogy egyáltalán ne kelljen vagyonszerzési illetéket fizetni a kintről behozott autó után. A használtautó-importra kivetett illeték az eddig is jelentős honosítási költségeket növeli tovább, vagyis egyenlő feltételekről szó sincs. 

Azért ne szomorkodjanak. Ha figyelmesen elolvassák az illetéktörvény most hatályos változatát, a törvény területi és személyi hatálya fejezetben találnak egy reményteljes mondatot, melyre olvasónk hívta fel a figyelmet. Íme: 

(3)4 Ingónak vagy ingóhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak jogügyleten alapuló szerzése esetében - a belföldön már nyilvántartásba vett gépjármű és pótkocsi, illetve az ezekhez kapcsolódó vagyoni értékű jogok, továbbá a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság vagyoni betétje kivételével - e törvényt akkor kell alkalmazni, ha az ingó átadása, illetve a vagyoni értékű jog megszerzése belföldön történt.

Erre az apróságra, vagyis, hogy az illetéktörvény fentebb taglalt rendelkezéseit, a határidőt, sőt, az illetékfizetési kötelezettséget csak az itthon kötött szerződések esetén kell figyelembe venni, talán még a minisztériumban sem figyeltek fel. Ha én most autót helyeztetnék forgalomba, biztosan fellebbeznék, ha illetéket akarnának fizettetni velem. A törvény szerint ugyanis nincs rá felhatalmazásuk. 

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!