Stabil hatvanöt a kulcs, nem a meghekkelt légellenállás

A győri ETO Park Hotel parkolójában indult a túra harmadik napja. Miután a hálózati töltőről az éjjel felszívta magát a Kia akksija, 140 kilométeres hatótávot írt a starthoz. Ezzel bármerre elindulhattunk volna, minden irányba lett volna út közben gyorstöltő, de a kollégák megelégelték, hogy túl simán hoztuk az eddigi szakaszokat. Legalábbis töltöttségre, még ha a navigálással voltak is gondok. A feladat ezért úgy szólt: érjetek le Zalakarosra, de töltés nélkül, három órán belül.

A Kia navija nem a villanyautós barátja. Az egyetlen ésszerű útvonalat, amivel ha szűken is, de ennyi töltéssel leérhettünk Zalakarosra csak köztes pontok beszúrásával találtuk meg: Pápát becélozva 155 kilométer választott el a napi első céltól. Mondom én, hogy a folyamatos logisztika műfaja ez ma még.  

A hatótáv kalkulálásról már voltak sejtéseink, de meg akartuk tenni a magunkét is, hogy azt a tizenöt kilométer mínuszt valahogy behozzuk. Kerékfújással kezdtünk. Három bárral az abroncsok megtették a magukét, az igazi wattbaszás viszont az volt, amikor Sipi a kútnál vett ragasztószalaggal nekiesett a Soul orrának. A dizájnerek sok kapaszkodót nem hagytak, de legalább az A oszlopnál, a lenti hűtőrácson és a motorháztetőnél talált hézagokat lezárta a menetszél elöl. 

Pápa felé aztán elkezdett drasztikusan javulni a fogyasztás, de annyira, hogy már előtte átbillent a táv/hatótáv-mérleg. Fogtuk volna a kútnál bevetett trükkökre, az időközben előbukkanó napra, de a megoldás igazából a stabil hatvanötözés volt. Amit csináltunk még Pápa után is, majd amikor már tizenkilométeres pluszban voltunk a reggeli mínusz helyett, a zalai utakon sietősre vettük, hogy tartsuk a háromórás limitet. 

A zalakarosi célba húsz kilométerre elég villannyal és két perc megmaradt idővel értünk. Utóbbit ráfogtuk a bentiekre, akik az eredetileg tervezett Forrás helyett a Vital Hotelbe küldtek, okozva egy újabb navigációs zavart. Nem para, ebédelni itt is tudtunk, a szálloda tacskójánál valószínű a környéken nincs cukibb portaőr, és még a konnektorra is rárabolhattunk. Amivel viszont számolnunk kellett, hogy akármerre is lesz innen a következő cél, az ebéd alatt nyert lassú töltéssel biztosan nem érünk oda: 55 kilométerre, Zalaegerszegen van a legközelebbi gyorstöltő.

Két-két és fél órás ebédszünetben meglátogatott Zoltán, kezdő leafes a környékről. Annyira kezdő, hogy a téli villanyautózásról még nincs tapasztalata, de az új Leaf 30 kWh-s akkumulátorával kicsit nagyobb mozgástere van, mint nekünk. Azt mondta, budapesti érintővel járt ő már Miskolcon is vele, és úgy általánosságban nem voltak olyan szorongásai a töltők miatt, mint nekünk, kezdőknek. Gyorstöltőket használ, otthonra nem is épített fali töltőt. Hogy miért vette? Matekolt. 160 ezer kilométerig szól a garancia, addig már behozza az ingyen tankolás a villanyos felárat, utána ráér gondolkozni, hogy hogyan tovább. 

Idő közben megjött az esti végcél is: Kalocsára kell mennünk, a Pilvax Hotel a végcél. Úgy 200 kilométer Zalakarosról, ahonnan teljes töltéssel még elérnénk féltávra, Siófokra, de ezzel a hoteles konnektorral tizenhárom kilométert nyertünk a hosszúra nyújtott ebéddel. Az összesen 33 kilométer. Már tudjuk, hogy stabil 60-70-nel brutálisan ki lehet nyújtani a Soul által előre kalkulált számokat, bár azt sosem tudjuk, hogy azokat az utolsó hány kilométerből számolja. Késő estére lettünk volna fullon, ha maradunk a konnektoron, így az egyetlen lehetőség volt, amivel még naptári napon belül Kalocsára érünk: kelet helyett előbb nyugatra mentünk, irány Zalaegerszeg.

Most jött jól a hétfői tapasztalat, így nem közúton kellett kiismernünk, milyen a Niro hibrid és a Soul EV összjátéka a kötéllel. Tíz kilométer húzás volt a terv. Azzal ügye már csak 45 km az egerszegi gyorstöltő, és a kunmadarasi tapasztalatok szerint ennyi alatt úgy húsz kilométert nyerünk. Így is lett, és most a Niro is kevésbé büdösödött meg a végére. 

Mondanánk, hogy a világ szívása villanyautózni, de a tegnapi nap első fele sok képet nem adott arról, milyen lehet ez a hétköznapokban. Ha Győrből Pápára menet megállhattunk volna tölteni, mindjárt lett volna mihez nyúlni Zalakarosnál. Siófokot mondjuk sehogy sem értük volna el - mindenképp lett volna egy ellenirányú kitérő. Na, meg az sem hétköznapi, hogy az embernek ott van egy kísérőautós, akit nem kell győzködni, hogy ugyan vontasson már 1,7 tonnát, hogy legyen ingyen áramunk.

Zalaegerszegől már az átlag villanyautós életét éltük. A stadion úti bevásárlóközpont-negyed töltőjénél negyven perc alatt 94 százalékig húztuk a Soult. A következő chademo Siófokon 125 kilométerre volt. Nem kellett megerőltetünk magunkat, hogy a pályán a kamionok tempóját tartsuk, aztán amikor nagyon megszaporodott a hatótáv, a 120-130 is belefért egy ideig. A biztonság kulcsa viszont ekkora tartalék mellett a kilencvenezés volt. 

Kicsit éjfél előtt értünk Kalocsára. Ahogy eddig sehol, a Pilvax Hotelben sem okozott gondot, hogy kapjunk egy konnektort éjszakára. Fali töltőn pihent a Soul. Későn értünk ide, azzal reggelre nem lesz fullon, de nekünk a térkép szerint 144 kilométer kell majd Szolnokig (ott lesz majd valami feladat). Úgyhogy majd várunk.