Családi egyterű kell, de csak félmillióm van rá

Pénz nincs sok, de hely kéne: sokan járnak ilyen cipőben autóvásárlás kapcsán, akár mert nő a család, akár azért, mert a gyerekektől ajándékba kapott kutya 40 kilóval nagyobb lett a gondoltnál, vagy be kell férjenek a melós holmik és a brigád. Az indok nagyjából mindegy is, a kínálat adott és szomorú. Azt tudjuk, hogy félmillió forint alatt a használtpiac iszapjában turkál az ember, de ettől még egy-egy jó autót ki lehet kaparni. Nagyban rontjuk az esélyünket, ha ragaszkodunk egy kategóriához, mint most én az egyterűhöz.

De mi is az az egyterű? Monospace – ezt a kifejezést magyarosítottuk (pontosan az Autók2-s Surányi Péter vezette be a szót), és arra utal, hogy a kocsi olyan mint egy lufi, nem különül el látványos nóziként az orrban a motortér, vagy a farban a csomagtér. Később más, nem lufi autókat is az egyterűek közé soroltak, mint például a kishaszonjárműből fejlesztett személyautók: Renault Kangoo, Peugeot Partner és társaik. Mondhatnék Fiat Fiorino-t is, na az igazán jó példa a visszamenőleges egyterűvé válásra.

Az olyan magas építésű kisautók egy része is csatlakozott az egyterűek családjához, mint a Suzuki Wagon R+, vagy a Mazda Demio. Ezeket is figyeltem, de mivel inkább csak levegősebb belterű kisautók, mintsem egyterűek, így nem mondom senkinek, hogy egyterűt keresve fusson az ilyen kicsiért. Akkor fusson, ha kisautót szeretne, és jólesik a messzebb lévő tető. Mini egyterűként az Opel Merivát tudom elfogadni, és azt is gondoltam biztos lesz dögivel a piacon, mert a Corsa C alapjaira épült. De nem szaladok előre.

A piaci kínálatot a felvázolt keretek között lehet röviden és tömören is jellemezni: szar. Kibontogatva meg elmondom miért az. Nyár közepe van, és nem az autó adás-vétel körül forog most a világ, de igazán alig egy kézen megszámolható az a kocsimennyiség, amire azt gondolnám, hogy megemelem a telefont és megnézem. Két okból, az egyik, mert hülye típust kínálnak, a másik mert ha nem az, akkor is ótvar.

Amikor különösen alacsony árkategóriában válogatunk, nagyon fontos, hogy olyan realitásokat is vegyünk figyelembe, mint alkatrészellátás, szervizelhetőség, sőt fogyasztás. Bár nagyon csábítóak az olyan szépülő legendák, mint Chrysler Voyager (és Dodge Caravan), a Chevrolet Lumina, vagy éppen kora és helykínálata miatt a Kia Carnival, ezeket illik messze elkerülni. Öt százalék az esély arra, hogy tényleg jók legyenek ennyiért, és komoly utánajárás minden alkatrész felhajtása, de legelőször egy, a típushoz értő jó szerelőt is kell találni.

A félmilliós ár hozza, hogy még a legfiatalabb autók is minimum 2003-ban vagy még korábban készültek. De jó pár régebbit is leltünk a pre-egyterűek világából. 20 év felett pedig rohamosan csökken az alkatrészkínálat, még a tömegautóknál is, így az ilyen gondolatokat nagyon át kell forgatni. Tehát hiába szimpatikus egy Renault Express (amely kocsi a Super 5 bázisára épülő dobozos, és létezett üvegezett, hátsó üléses kivitele is), mert olyan paleopraktikus és formailag is van egy bája, ha se alkatrész, se szerelő nincs hozzá. És akkor még nem említettem a lehetséges műszaki állapotot.

Bár az első egyterű-ajánlatok már felbukkannak 130 000 forinttól, az első érvényes magyar vizsgával kínált autó a kétszázezres értéket elhagyva éppen egy dízelmotoros Renault Express. Az összes többi az autós elmúlás különböző stádiumaiban várta a dicstelen véget: lefoglalt autó kulcsok nélkül, honosítás előtt álló osztrák-német-angol százeuróérthazahoz darabok, köztük jó pár már hiányosan és indíthatatlanul. Lejárt műszakis autók különböző nehogymáköltsekmégrá okokkal: hengerfejhiba, rozsdás kaszni, rossz kormánymű, vagy ezek halmozottan.

Az első igazi vizsgás egyterű, egy Renault Scenic 1.6, itteni G-s rendszámmal, légkondi nélkül 230 000 forint magasságában kínálta magát. Aztán a nagy csend: felbukkannak ugyan típustársak illetve kortárs konkurensek, mint a Fiat Multipla, az első Opel Zafira, de mind az előbb felsorolt hátrányos helyzetek valamelyikében. Nem vagyok benne biztos, hogy találkozót megbeszélve a kétszázharmincas Scénic-kel, nem derülhetne ki bármi. Azonban ennyi pénzért túl hisztis sem lehet a vásárló. Fel kell mérnie, hogy mi fér bele a megoldható/elfogadható kategóriába: például, hogy nincs légkondi, vagy dzsuvás az utastér, vagy körbeparkolt a kaszni.

A kispénzű vevőnek tudnia kell felismerni a vásárlást végképp kizáró hibákat is, csakhogy ez nem, vagy nehezen megoldható feladat. Például ha rozsdás a kaszni és se az após, se a legjobb haver, se maga a vásárlójelölt nem karosszérialakatos. Rossz, indíthatatlan motor, és nincs a garázsban egy ép, papíros cseremotor. Ugyanígy gond lehet, ha mélyen kutyaszőrös a kocsi és allergiás a vevő, esetleg az, ha nincs átírva az autó és nem a bejegyzett tulaj árulja. Itt érdemes megjegyezni, hogy sok olcsó autót eleve üzembentartóira akarnak eladni, azt ígérve, hogy a vevő így súlyos tízezreket spórolhat, hiszen nem kell a nevére vennie az autót. Ez azonban csapdát rejthet, hiszen, ha nem íratjuk át az autót, nem is leszünk a tulajdonosai. 

A hirdetési árak háromszázezres fordulópontján újabb típusok bukkantak fel: Peugeot Partner friss műszakival, de finoman széttaposva, Ford Galaxy váltóhibásan, külföldi papírral, rossz hajtásláncú Kangoo. Ezektől sem lettem lelkesebb. Legfeljebb, ha bontós vagyok, akkor az ötödét beajánlottam volna, vagy annyit sem. Tehát a hirdetési ár emelkedése nem feltétlenül fordít a Kánaán irányába, de még csak az oda vezető út felé vezető alsóbbrendű, halványsárgával és szaggatott vékony vonallal jelzett dűlőútra sem.

Lapozom a hirdetési felületeket, tovább-tovább, nem feladva: jobb kormányos, első generációs Citroen Xsara Picasso. Majd ha Máltára költözöm. Külföldi papíros Seat Alhambra, majd egy újabb reménysugár, felbukkan négyszázezer határán egy Opel Meriva, amiről azt hittem lesz dögivel (ötszáz fölött kezdenek megjelenni értelmesebb darabok, de zömmel importból, ismeretlen előélettel). Ez az Opel szintén kinti autó, ráadásul lejárt papírokkal. Ja, egyébként ezen az árszinten papír nélkül is ajánlgatnak autókat, ami azért meredek: mi lett az autó okmányaival, kimosta a nagymama? Ugye nem? Alkatrésznek sem vennék ilyen autót. nem adok ilyen ziccert a bűnözőknek.

Az árban óvatosan a félmilliós határ felé közeledve sincs áttörés, a felsorolt típusok forognak a felsorolt problémákkal. 400 000 fölött kicsit dúsul a választási lehetőségek sora: hibás Mercedes Vaneo, egyre több Renault Kangoo, körablakos Peugeot Partner és néhány Citroen Berlingo. Behordott autók szaporodnak, családosokra vadásznak velük. Újabb alternatívaként, magyar vizsgás autókként egyre gyakrabban látni az autóipar Darth Vader-ét, amely már a szereplőválogatáson elbukott: a Daewoo Tacumát. Persze nem ez a részeg éjszaka után tervezett hűtőmaszk tudna eltántorítani, és nem is a gyenge, sokat fogyasztó motor, inkább az elhasználtsági szintjük.

A félmillióig tartó egyterűvadászat tapasztalatai, hogy ha ragaszkodnék a projekthez, fájó szívvel lemondanék a Renault Express, Fiat Fiorino, Ford Courier csapat, boldog nyolcvanas éveket idéző hangulatáról, már csak az anyagmegmaradás autós törvényeinek ismerete okán is. Persze biztos lapul pár azonnal vizsgaképes állapotban megőrzött darab, de nagyon jónak kell lennie, épp a fent említett szervizelési-alkatrészutánpótlási okok miatt. Nehéz döntés, de meg kell hozni, pedig jó használati értékkel bíró, igaz az autós hierarchia legaljára utalt négykerekűek.

Lemondanék a Route 66 fílingről is: tehát az összes öreg Dodge, Chrysler, Chevy busz a maguk varázsával, göthös dízeleikkel vagy vedelő kommerszségükben is szép hangú benzines motorjaikkal körön kívül szorítva, mert még amikor gyártották őket, akkor is nehéz volt hozzájuk alkatrészt szerezni. Ráadásul rozsda bátyó is szereti őket, a szerelők meg nem.

Mi marad akkor? Nehéz feladat, mert a korai francia egyterűek: Renault Scenic, Kangoo, Peugeot Partner, Citroen Xsara Picasso és Berlingo. Mivel sokszor a haszonjármű-alapúakat valamelyik tulajdonosuk használta is abban a szerepkörben ezért hátra sorolnám őket. Marad a Picasso és a Scenic. 1997 és 2003 közt sok fogyott belőlük itthon is, de félmillió forint alatt az öregek maradnak, rendszerint valami hátárnnyal: kondi nélkül. Mégis, jobb híján e két típust kéne vadásznia annak, aki e fába vágná a vásárlási fejszéjét.

És úgy figyelve, hogy legyen vizsga, legyenek rajta használható gumik, ne rozsdásodjanak, ne okádják a füstöt, szóval egy tisztességben megöregedett darabot, ami csúnya ugyan, de szerkezetileg egyben van. Minél kevesebbet kelljen rákölteni, mert, hogy kelleni fog, az biztos. Biztos, hogy sokat kell vadászni a piacon, hogy befusson egy vállalható példány. De sebaj, az alatt talán gyűlik egy kis pénz, ami feljebb lendíti az autóvásárlásra szánható összeget, hogy ne az iszapban, hanem legalább csak a meder alján kelljen keresgélni.