2020.10.08. 14:57

Megkímélt, eredeti, korának megfelelő vagy sérülésmentes. Amikor használtautó-hirdetéseket nézegetsz, természetesnek veszed, hogy az egyszavas állapotjellemzés rovatában a megnyugtató kifejezések egyike szerepel. Amikor élőben megnézed az autót, esetleg rákérdezel az eladónál, hogy volt-e tud-e korábbi sérülésről és persze ő általában nemmel felel. Megnyugszol, pedig lehet, hogy a varázsszavak kifejezetten nyugtalanító valóságot takarnak.

Emlékezetes nap volt 2019. december 8. Sesztakov Viktor igazságügyi járműszakértő és biztosítási kárszakértő számára, amikor egy budapesti parkolóban váratlan alkalma nyílt az átlagautós bőrébe bújni. Valaki elvétett egy manővert és összetörte a szakértő 2010-es Peugeot 5008 egyterűjének bal hátsó részét.

A történtek után egy évvel nézegetjük a sérülések fotóit. Első látásra azt mondanám, nem nagy ügy: legfeljebb pár százezer forintból helyrehúzható és lefényezhető a horpadt hátsó sárvédő, kell egy új lökhárító a tartókonzolokkal együtt és mintha mi sem történt volna, a gondosan karbantartott, második tulajtól származó Peugeot ismét olyan lesz, mint az ütközés előtt.

A fotók félrevezetőek. Az ütközésben a felsoroltakon kívül sérült a hátsó futómű és a padlólemez is, így több mint 1,5 millió forint javítási költséget kalkuláltak abban a budapesti szakszervizben, ahová a történtek után került a Peugeot. Az előzetes számításban nem szerepel a futómű helyreállítása... 

Mivel Sesztakov Viktor vétlen volt a balesetben, ezúttal és minden hasonló esetben az okozó autó üzembentartójának kötelező felelősségbiztosítása fedezte a kártérítést. Csakhogy aki már került hasonló helyzetbe tudhatja, hogy ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt, a biztosítók a kárbecslést követően ellenőrzik az egyezményesen elfogadott Eurotax katalógus adott típusra, felszereltségre, évjáratra és átlagos futásteljesítményre vonatkozó használtpiaci árait és ebből, illetve a hirdetések árszintjéből indulnak ki amikor eldöntik, mennyit ért a sérült autó a baleset előtt.

2019: negyedmillió kötelezős kár

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások kárgyakorisága általában évi négy százalék, ez 2019-ben az akkor érvényes 5,6 millió biztosítási szerződés esetében körülbelül 248 ezer káresetet jelentett. A kötelező biztosítások átlagdíjat ugyanekkor évi 41 ezer forint volt, az átlagos kárkifizetések összege pedig 381 500 forint, tudtuk meg Németh Pétertől a CLB Független Biztosítási alkuszcég online és értékesítési igazgatójától. A fenti összegekben növekvően szerepel a személyi sérülés és dologi károk aránya. Szintén tavaly mintegy 980 ezer érvényes cascóbiztosítás volt, amelyek összesen 162 ezer káresetben nyújtottak segítséget, esetükben az átlagos kárkifizetés 325 ezer forintra tehető, míg a gépjármű-cascók átlagos díja 101 ezer forint volt. Németh hozzátette, gazdasági totálkárral végződő káresetek arányszáma nem ismert a CLB számára, az biztosítónként változik és elég intenzíven növekszik az autók átlagos életkorának növekedése okán, amely jelenleg 14,4 év.

 Az úgynevezett kárkori érték azért fontos, mert a biztosító a kárkori érték és a javítási összeg alapján gazdaságossági számítást végez, itt megy be az erdőbe az összes ügy. Ha egy autó sérülésének helyreállítása az eredeti értékéhez viszonyítva gazdaságtalanul drága (általában a kárkori érték több mint 50-60%-a), akkor az autót gazdasági totálkárossá minősítik és a tulajdonost a kárkori értékből levont roncsértéknek megfelelő összeggel kártalanítják, illetve igényelheti a következő autó átíratási költségének összegét is. Legalábbis elvileg. Amikor egy autó gazdaságosan javítható, a biztosító az egyezséges kárrendezést ajánlja az ügyfelének, ilyenkor egy alacsonyabb összeget térít, de nem kér számlát a javításról. A másik eset bonyolultabb, mert például egy tízéves autó esetében nem térítik meg az új alkatrészek árát, mondván, nehogy növekedjen a helyreállított autó értéke az új alkatrészek miatt. Ezt polgári törvénykönyv eufemisztikusan káronszerzés tilalmaként emlegeti, de egy törött autó vétlen gazdájának joggal nyílik ki minden bicska a zsebében, amikor azt feltételezik róla, hogy nyerészkedni akart a karambollal, amelyet nem ő okozott.

De mi lesz a gazdaságosan nem javítható ronccsal? Tizenegy hónappal a karambol után már nem Sesztakov Viktor igazságügyi szakértő a Peugeot tulajdonosa. A gazdasági totálkáros autót eladta, de téved aki arra tippel, hogy a sérült autót elbontották, majd az üres karosszériát kockára nyomta egy présgép.

2019. január óta ingyen lekérdezhető a Belügyminisztérium rendszeréből bármely magyar forgalomban lévő autó biztosítási és kártörténete, bár alaposan lebutítva. A lekérdezés szerint a Peugeotnak most (2020. október 7.) is van érvényes kötelező biztosítása, de ennél meglepőbb az alábbi mondat:

"A járműhöz nem tartoznak 2019. január 1. óta bekövetkezett és nyilvántartásba vett, kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra rendezett kártörténeti adatok."

Az információ elvileg a Központi Kárnyilvántartásból származik és kideríthetetlen, hogy mi csúszott félre a rendszerben. A legutóbb 2020. májusban, vélhetően egy eladás kapcsán eredetiségvizsgáztatott Peugeot most is forgalomban van, műszaki vizsgája 2021-ben jár le. Aki az állami rendszerből tájékozódik, azt hiheti, hogy az autó sérülésmentes, soha nem törték össze.  

Sesztakov Viktor persze emlékeztet, hogy a fenti, nem pontos javítási kalkuláció végösszege lehet(ett) lényegesen kedvezőbb is, ha egy szerviz megvásárolta, majd megjavította magának az autót, mert így a megspórolhatták az áfát, használhattak bontott alkatrészeket, esetleg utángyártottat, melyek szintén sokkal olcsóbbak, mint a gyári újak, igaz, minőségük vagy méretpontosságuk eltérhet attól.

Amikor egy ilyen autót valaki használtként megvásárolna, bízhat az eladó becsületében, illetve hívhat szakértőt, aki átvizsgálja a karosszériát, a futóművet és figyel minden gyanús javítási nyomra, illetve sérülésmaradványra, valamint arra, hogy az egyes csavarozható elemek eredetiek, más autóról származnak, vagy utángyártottak-e. Ezekről a gyári jelzések, a gyártási dátum éve, hónapja és napja árulkodik.

Sesztakov szerint azzal önmagában nincs baj, ha egy autó korábbi sérülés javítása után visszakerül a piacra, abban viszont egyetértünk, hogy a vevőknek joguk van, illetve volna pontosan tudni az autók előéletét. Csakhogy, a teljes kártörténet fotókkal és a sérülések leírásával együtt örökre a biztosítók és a javítóműhelyek titkai maradnak, mert a biztosítási törvény ezeket nem engedi kiadni. Annak ellenére így van ez, hogy a káradatokhoz nem tartoznak érzékeny, személyhez fűződő adatok, legalábbis elválaszthatók lennének ezektől.

Mivel a most tízéves Peugeot 5008 újként került magyar forgalomba, története a korábbi karbantartásokkal és a vizsgákon rögzített kilométerszámláló-állásokkal együtt még így is sokkal könnyebben felderíthető, mint annak az évi 130-150 ezer használt autónak, amelyek a belső piacon szintén egy év alatt gazdát cserélő 700 ezer autón felül kerülnek az országba. 

Bár a forgalomba helyezéshez két éve kötelező eredetiségvizsgálat és műszaki vizsga (vagy honosítási eljárás) tartozik, az ezekről készített fotókon szinte sosem látunk sérült autókat, illetve maguk a fotók sem alkalmasak az állapot felmérésére. Általában a magyarországi regisztráció előtt szakad meg a kinti törött autók előélete, majd javítás után kerülnek piacra olyan egyszavas hirdetési állapotértékeléssel, mint sérülésmentes, megkímélt, vagy korának megfelelő állapotú. Ezek a kifejezések semmi biztosat nem jelentenek, hiszen például értelmezés kérdése csak, hogy a sérülésmentesség a jelenlegi állapotra vonatkozik-e vagy a mindenkorira.

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, vizsgáltassa át szakemberrel!
Ismerje meg TotalCheck használtautó-átvizsgálási szolgáltatásunkat.

Az alábbi példák a német mobile.de hirdetési oldalról származnak és Sesztakov Viktor a cikk kedvéért, a fotóik és kínálati áruk alapján készített hozzájuk javítási kalkulációkat. Mindhárom esetre igaz, hogy a számítások nem pontosak, csak nagyságrendiek, ugyanakkor a realitáshűség kedvéért nem a legmagasabb, márkaszervizben jellemző munkadíjakkal számolt a szakértő, hanem a kisebb, független, de számlaképes műhelyek, jellemzően 10 ezer forintot nem meghaladó óradíjával. 

Ez a 2006-os Opel Astra GTC itthon is tucatautónak számít, eltekintve a kupékiviteltől, mert az ritkább mint az ötajtós. Éppen az autó hátulja maradt ép abban a balesetben, amely mozgásképtelenné tette a jól felszerelt, alig több mint 160 ezer kilométert futott Astrát, amikor vélhetően piros autó hátuljának ütközött.

A fotókon látható, hogy nem csak a lökhárító sérült, hanem a hűtők, az zárhíd (homlokfal), a fényszórók és persze minden segédberendezés a környéken, továbbá a bal első váznyúlvány.

Ez utóbbi úgynevezett főtartó elem, vagyis nem egyszerűen le- és felcsavarozható alkatrész, ráadásul ha az első, lecsavarozható részét (az ütközéscsillapítót) nem gyári technológiával, cserével javítják, többé nem lesz képes akkora energiát elnyelni egy ütközésben, mint amekkorát az elsőben elvezetett az utastértől. Az autógyárak által előírt javítási technológia pontosan meghatározza, hogy mely alkatrészek javíthatók és melyeket kell cserélni. A sérült autók jelentős hányada akkor válik gazdasági totálkárossá, amikor a váznyúlványok deformálódnak egy ütközés során. A műszaki totálkár is jellemzően ilyen, de nagyobb mértékű, fő szerkezetet érintő károsodásból adódik, ami után az autót végleg ki kell vonni a forgalomból. Jól tippel aki arra tippel, hogy a besorolás, így a törött autó sorsra a kárfelmérőn múlik.

Az Opel Astra GTC hirdetése szerint a motor forog, de nem indítható, a vezetőoldali légzsák pedig kinyílt. Egy ilyen Astra itthon, sérülésmentesen körülbelül 1,1 millió forintot ér, a cseh telepen álló roncsért 900 eurót, vagyis körülbelül 320 ezer forintnak megfelelő összeget kérnek. Egy átlagos autóvásárló azonnal továbbkattint amikor ilyen sérüléseket lát, de ebben az Opelben még lehet üzlet.

Sesztakov Viktor számítása viszont mást mutat. A látottak alapján 10 ezer forintos óradíjjal és új alkatrészekkel számolva 2,7 millió forintra becsüli gyári alkatrészekkel végzett szakszerű javítás költségeit, vagyis az autó kárkori értékének közel háromszorosára. Ez alapján nem érdemes foglalkozni az Astrával, ellenkező esetben jönnek a vállalhatatlan kompromisszumok, a legolcsóbb, nem méretpontos alkatrészek, a kevésbé tartós gépészeti elemek, a bontott légzsák, a beállíthatatlan futómű.

Szintén kurrens típus Magyarországon a Suzuki Swift 2005-től 2010-ig gyártott negyedik generációja, amelyből az alábbi 2006-os, háromajtós dízel kivitel is származik. Az Opel képeivel összevetve óhatatlanul az az érzésünk, hogy a Swift ügye nem nagy ügy. Talán utolérte az előtte haladót a dugóban, megroppant a lökhárító, a fényszórók felfogatási pontjai eltörtek, a hűtők és a homlokfal is szintén cserére szorul, ugyanakkor nem nyílt ki egyetlen légzsák sem. Ez utóbbi önmagában több százezer forinttal növelné a javítási költségeket, amelyek viszont így is 1,4 millió forintra rúgnak, ha nem a legolcsóbb megoldás a cél. Egy minden paraméterében hasonló Swift itthon körülbelül egymillió forintért kaphat, vagyis a törött, Francia rendszámú autó javítása itthon sem gazdaságos. Legalábbis nem a hivatalos számítás alapján. 

Miközben a Swiftet kár volna bontóba küldeni, hiszen sérülési csak a csavarozható, tehát könnyen cserélhető elemeket érintik, ráadásul a szükséges alkatrészek könnyel elérhetők a rengeteg donorautó miatt, addig az utolsó példa esetében elég világos, hogy nincs igazán jó megoldás. 

Az utóbbi évtized autói rengeteget léptek előre az aktív biztonság terén. Amíg korábban a légzsákok számával határoztuk meg a biztonság fokát, esetleg azzal, hogy van-e egy autóban blokkolásgátlós fékrendszer, illetve elektronikus menetstabilizáció, addig 2010-óta elképzelhetetlen bármilyen új autó ezek nélkül. Ez a Hyundai i30 tökéletes példa arra, hogy milyen könnyedén lesz gazdasági totálkáros bármilyen fiatal átlagautó egy olyan baleset során, amelyben a vezető és az utasok vélhetően nem sérültek meg, ugyanakkor az autó bal elejét újjá kell építeni. Drága lesz futómű, kérdés, hogy a bekötési pontjai, amelyek amúgy a karosszéria nem csavarozható elemei épek maradtak-e. A motorháztető, a fényszóró, a sárvédő, a lökhárító, a felni, a fék, a lengéscsillapító biztosan cserére szorul, ahogy vezetőoldali légzsák és vele a kormánykerék, az oldallégzsák, az utasoldali légzsák miatt pedig a teljes műszerfalborítás szintén. 

Egy ilyen alig több mint 50 ezer kilométert futott Hyundai még szinte új autó, itthon, felszereltségtől függően 3,5-4 millió forintért mennek a hasonlók a piacon, vagyis nem könnyű azt mondani róla, hogy menthetetlen roncs. Most 4 ezer eurót, vagyis 1,2 millió forintnyi összeget kérnek érte Németországban, itthon pedig 6,3 millió forintba kerülne a javítása, ha minden lépést a gyári technológia szerint végeznének, vagyis egyetlen deformálódott acélelemet sem egyengetnének ki, hanem mindent újra cserélnének. A roncsérték és a javítási összeg közti négyszeres különbség kint még magasabb lenne, hiszen Németországban nincs óránként 10 ezer forintért autójavítás, pláne a sérülés-helyreállításhoz szükséges szaktudás, ezért ezt az autót ott alkatrészforrásnak használják fel. Ha viszont Magyarországra, vagy Kelet-Európába, tehát a kicsit, vagy nagyon sérült autók célpiacaira hozzák, az autó sorsra nem csak az elbontás lehet, hanem a helyreállítás is. 

Sesztakov Viktor szerint minden sérülést el lehet hárítani a fenti, hozzávetőleges összegeknél lényegesen olcsóbban is, de az ilyesmi mindig kompromisszumokkal jár. Ezek a kompromisszumok a sérült, kisebb-nagyobb alkatrészek újrahaszonosításától a beépített új alkatrészek minőségén át ezek beszerzési forrásáig bármire kiterjedhetnek, ezért aztán nem meglepő, hogy a használtautó-vásárlók egy része csak sérülésmentes autót hajlandó élőben is megnézni. Ehhez igazodott a piac is, hiszen a hirdetési fotókon szinte minden autó ép, a leírás szerint állapota legfeljebb "normál" de inkább jó vagy megkímélt, sokszor sérülésmentes. 

Amikor egy autó oldalát végigkarcolja egy másik és az utóbbi vezetője vállalja a felelősséget, a magyar, állami rendszerben pontosan ugyanúgy Igen-re változik a fentebb mutatott, egyszerűsített kártörténeti státuszjelzés, mint amikor akkora sérülést szenved, mint a harmadik példában szereplő Hyundai. Amikor egy felkészültebb vevő műszerrel végigméregeti a karosszéria fényezett elemeinek rétegvastagságát, nehezen tudja majd eldönteni, hogy mennyire voltak súlyosak a korábbi sérülések.

Sesztakov Viktor rengeteg sérült autót látott az utóbbi évtizedekben több biztosítótársaság kárfelmérőjeként és igazságügyi járműszakértőként is. Amikor egy látszólag sérülésmentes autóról kell eldöntenie, hogy azt javították-e korábban valamilyen sérülés miatt, nem az ajtók vagy a sárvédők rétegvastagsága alapján dönt. Ezeknél sokkal beszédesebb, hogy mi látható a motortérben a kerékdob-lemezeken, hogy az Opel kapcsán említett hossztartó ép és eredeti-e, illetve, hogy a nyitott ajtóknál megvizsgálható B-oszlopnak nevezett tetőoszlop festése milyen minőségű, vastagságú

Ezeken felül persze számos árulkodó jel utalhat arra, hogy egy autó korábban nagyon összetört és csak az eladáshoz állították talpra, a mélyebb állapotfeltárás viszont nem megoldható műhely, emelő és egyéb eszközök, például hibakódolvasó nélkül. Amíg viszont a külföldi autók kártörténete nem, vagy csak kis részben megismerhető, a vevők zöme sötétben tapogatózik, és addig a korábban totálkárosra tört autók pontosan ugyanolyan eséllyel és áron kerülnek piacra, mint a karcmentesek. 

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.