Ki volt az éjszakai Titokzatos Fűnyíró Ember az M5 bevezetőn?
Kedden délután, pár perccel négy óra előtt mentem hazafelé robogóval, és a Gyáli út felüljáróján haladva egy fura, szikár fűnyíró emberre lettem figyelmes az úttest jobb szélén.
A figyelmesnek levés tényállása úgy került fennforgásra, hogy mire megfogalmazódott bennem, nehogy ez a majom eltaláljon valamivel, a gépi szegélyvágó máris felém lőtt valamit. Ilyesminek az ember nem örül a motoron, még akkor sem, ha van rajta bukó és motoros kabát. Ez egy olyan szakasz, ahol 70-nel szabad menni, ilyen tempónál már egy méhecske is üt, hát még a méhlegelő-nyíró géppel kilőtt kő.
Amikor eltalálta a fejemet, kiderült, hogy csak valamilyen növényi darab volt. Kissé pipa lettem, mert az ilyen szegélyvágós nyírásokat úgy szokás csinálni, hogy egy paravános különítmény óvja az autókat a röpködő mindenfélétől, főleg a kövektől. Nekem szerencsém volt. Viszont ez a dolog mindennel együtt lezajlott két másodperc alatt, mentem tovább, és el is felejtettem.
Hazaértem, elintéztem a maradék melót, de a feleségem esti műszakos volt, gondoltam, elé megyek a Boráros térre, mert onnan már nagyon lassan jut haza este fél kilenc felé. Megyek a Nagykőrösi úton befelé – ez ugyanaz az útvonal, amit M5 bevezetőnek hívnak, ennek a folytatása a már említett Gyáli út. Szépen halad a forgalom a belső sávban, majd az előttem menő kocsi félrehúzza a kormányt és hopp, ott van előttem a Titokzatos Fűnyíró Ember. Ugyanaz a szikár alkat, ugyanaz a szétkopott láthatósági mellény, ami ebben az állapotában jobb lenne láthatatlansági mellény néven emlegetni. És megy a szegélyvágóval, méghozzá az úttesten, ott, ahol már szalagkorlát van, hogy félre se tudjon ugorni.
Szerencsére volt fedélzeti kamera a kocsiban:
Mindössze annyi változott, hogy az út széléről az elválasztó sávba ment át, nem tudom hogyan, hiszen oda születni kell. Elég jól elhaladt 4,5 óra alatt a melóval! Lemértem a Google Maps segítségével, 2,1 km-t szegélynyírt le. Azaz óránként majdnem 470 métert!
De mi lett volna, ha bármelyikünk megölte volna a másikat? Először ő engem a motoron, mert mondjuk az ijedtségtől vagy a fájdalomtól elesek a hetvennel menő autók között, ha kővel talál el; vagy én őt, mert nem veszem észre, ahogy előkerül a félrehúzódó kocsi takarásából.
Nagy híve vagyok annak, hogy az útfenntartó cégek elvégezzék a munkájukat, de azért írja már meg valaki, hogyan kaphatja egy ember azt a parancsot, hogy álljon neki egymaga az autók között szegélyvágózni? És folytassa a munkát sötétedés után is, ott is nyírjon, ahol nem lehet bemenni a kétoldali szalagkorlát közé? Lehet, hogy ez a fickó (mármint a Titokzatos Fűnyíró Ember) ennyire bátor, nem vesz tudomást a veszélyhelyzetekről, netán adrenalinfüggő és az utolsó parlagfű-kezdeményt is meglátja a sötétben, sőt, ő az Útfenntartás Fenegyereke vándorserleg örökös tulajdonosa, de hogy az istennyilában történhet ez meg 2021-ben Magyarországon? Az, hogy közben hány autót lőtt meg kaviccsal, most ne is firtassuk, csak reménykedjünk, hogy túlélte a műszakot.
A poént a végére hagyom, hazafelé jövet, úgy 27 perccel később az embert ismét sikerült észrevenni a túloldalon, pont egy lámpa alatt volt, így egészen jól kivehető. Ha a fedélzeti kamera koordinátái pontosak, akkor újabb 220 métert halad előre, nem tudom, hányan kaptak közben a szívükhöz. Az látszik, hogy már fáradt egy picit, és romlott a nyírási sebessége, de így is gratulálnék, ha így halad, hamarosan Kecskemétre ér. A múltkor kipróbáltam, nem könnyű meló ám ez, nehéz és hangos a gép, meg vibrál is. Az is megeshet, hogy nem is ugyanaz a fickó volt, de ettől függetlenül: biztosan így kell a füvet lenyíratni?
Amíg megtudjuk, mi az oka a különös módszernek, addig is szavazzunk:
