Mit vegyek, ha kitiltják a dízelemet?

Erre csípőből jöhet a válasz, hogy buszjegyet, de a kérdés nem ennyire fekete-fehér. Valóban sokan vannak, akiknek abszolút jó megoldás lehet egy tömegközlekedési bérlet, amikor Budapesten laktam, a tesztautókat leszámítva nagyjából kilencven százalékban metróztam vagy villamosoztam a városon belül. Csakhogy ez nem megoldás mindenre. Ha mondjuk, reggel beviszem a gyereket oviba, a másikat suliba, elmegyek dolgozni, a nap végén beugrok a boltba, összeszedem a családot és hazavezetek, akkor már érezhető könnyebbséget jelent, ha mindezt kocsival nyomhatom végig.

Vannak tehát emberek, családok, akiknek akkor is szükségük lesz autóra, ha egy – egyébként környezetterhelési szempontból helyénvaló – döntéssel kihúzzák alóluk a kormosodó korosodó dízelt. Adott tehát a feladat: egységnyi pénzből pótolni kell az autót. Nem lesz könnyű a feladat, hiszen a kitiltott modelleket várhatóan nyomott áron lehet majd eladni. Noha a kitiltás Budapestet érintené, de az agglomeráció ingázóit is beleszámolva ez azért elég komoly tömegekre lenne kihatással. A meglévő autó elpasszolásából befolyt összeget pedig vagy ki tudják majd egészíteni, vagy sem, és akkor még az átíráshoz kapcsolódó költségekről nem is beszéltünk.

Most azt nézzük meg, különböző ársávokban és kategóriákban mit lehet érdemes számításba venni, ha mondjuk kizárjuk a dízeleket, és benzinesből is Euro 4-nél húzzuk meg a határt. Azokat az autókat, amelyek ezt a normát teljesítik, a közeljövőben még nemigen fogják piszkálni, sem idehaza, sem külföldön. Könnyebb dolguk van azoknak, akiknek egy kisautó is elegendő, nehezebb viszont egy jól pakolható, tágas, alacsony fogyasztású dízel helyére hasonló tulajdonságokkal rendelkező benzinest találni.

Ötszázezer alatt

Kisautók

Nyilván lesznek olyanok, akiknek nagyjából zéró keretösszegből kell majd megoldani a problémát, nekik nem lesz tartható az Euro 4-es határvonal sem. Egyetlen cél lehet, hogy viszonylag normális állapotban, érvényes műszakival – és remélhetőleg azzal összhangban lévő műszaki tartalommal – vegyenek meg egy bármilyen benzinest. Nekik talán a régi Swift, a bakancs-Micra és az F Astra lehet a vállalható minimum.

Ha viszont belőjük az Euro 4-et (a magyar forgalmiban az ehhez tartozó környezetvédelmi besorolás 9-11), és kipipáljuk az érvényes forgalmit, meg a legfeljebb félmillió forintos árat, legnagyobb eséllyel a kisautók közt találunk megfelelőt. Ilyen lehet a Toyota Yaris első generációja. A gyártás vége felé lettek Euro 4-kompatibilisek az egyliteresek – ez még az a korszak, amikor négyhengeres motorokat szereltek az ilyen kiskocsikba is. Ennyi pénzért viszont még elég szűkös lesz a választék a modellfrissített Yarisokból, de ha sikerül találni, akkor megbízható autónk lesz.

Jóval nagyobb a választék Opel Corsa C-ből. Itt már gyakorlatilag a motorok közt is válogathatunk: az egyliteres három-, míg az 1,2-es és 1,4-es már négyhengeres, érdemes inkább az utóbbiakat keresni. Jellemző betegsége lehet a kormánymű meghibásodása, a vezérműlánc nyúlása, az olajgomba fáradása. Amúgy olcsón fenntartható, nem vészesek az alkatrészárak és az egyéb költségek sem.

Minimálautóként szóba jöhet a Suzuki Alto, de azzal nem árt tisztában lenni, hogy mind a felhasznált anyagok minőségét, mind a helykínálatot, mind a kényelmet tekintve erősen kompromisszumos megoldás. Ebben a korban rozsdát már érdemes keresni rajta, van esély rá, hogy találunk is, de komoly típushibák nem sújtják. 1,1-es motorja szintén négyhengeres, és elég tartós. Ha a puritánsággal meg tudunk barátkozni, nem fog fájni.

Kompaktok

Zömében 1,2-es, 1,4-es és 1,6-os benzineseket találunk Opel Astra G-ből, ráadásul a félmillió alatti sávban kimondottan sok autót hirdetnek. Arra érdemes odafigyelni, hogy ezek közt vannak Euro 3-asok is, nemcsak Euro 4-esek. Az Ecotec motoroknál ugyanakkor kalkulálni kell az olajfogyasztással. Bár nem törvényszerű, hogy kajálni fogja, de komoly esély van rá, még a gyár is 0,6 liter per ezer kilométer tűréshatárt ad meg.

Bizonyos motorkódoknál valós veszély volt a vezérműtengely törése, de az évek során ezek jó eséllyel már átestek a szükséges javításon, vagy elhaláloztak. Szorulhat a gyújtáskapcsoló, elromolhat a generátor, de összességében nem kimondottan problémás a típus. Akár kombit is találhatunk belőle.

Akárcsak Chevrolet Lacettiből, amelynek vonzereje lehet a Giorgietto Giugiaro és az Italdesign által jegyzett formaterv. Általában 1,4-es és 1,6-os benzinesek szerepelnek a hirdetésekben, itt is van némi szórás az Euro 3-asok és 4-esek között. Az utastér meglepően tágas, de a csomagtér rovására, tehát aki cuccolásra venne autót, nem biztos, hogy ennél fog kikötni.

Egész pofás, még ha nem is őrületes egyéniség a Nissan Almera második generációja. Itt a motorválasztással sem kell sokat vesződni, hiszen az 1,8-as elég ritka, jó eséllyel 1,5-ösöket kaphatunk. Nem számít elromlós autónak, de azért lehet baj a lambdaszondával, légtömegmérővel, főtengely-jeladóval, és már fiatalon is tudott rohadni. Nagyobb baj lehet a váltóhiba, ami a Népítéletek szerint elő-előfordul. Aránylag lomha, és nem a legkomfortosabb autók közé tartozik. De ugye, még mindig félmillió alatti autókról beszélgetünk.

Családi

Igen hosszúra nyúlt a modellciklusa, így szintén vegyesen találjuk az Euro 3-as és 4-es példányokat a Citroën Xsara Picassóból. A klasszikus tojásformának köszönhetően elég tágas autó, magasan ülünk, körben jó a kilátás, hátul különálló a három ülés. Az 1,8-as ritka, a kétliteres még ritkább, igazi választék csak 1,6-osból van. Olykor indokolatlanul dobálja a check engine-t, lehetnek rejtélyes elektronikai nyűgjei, érdemes figyelni a torziós hátsó futóműre.

Ha egymillió a határ

Kisautók

Ha megduplázzuk a keretet, hirtelen kinyílik a világ. Kisautók terén például nagyon jó választás lehet a Suzuki Swift 2005 után gyártott szériája. Fiatalos formájú kiskocsi, egész vagány színekben is gyártották, motorjai tartósak, az 1,3-as sokkal gyakoribb, mint az 1,5-ös, de egyébként elegendő is, kellően pörgős, jó vele autózni. Két ismert, lényeges hibát szokás emlegetni. Ha az ABS tömbbel van baj, azt beeső vagy pulzáló fékpedálról, mélyen fogó fékről ismerhetjük meg, elég sokféle tünetet tud produkálni. Garanciával 40 ezerért javítják, plusz ki-beszerelés. A másik jellemző típushiba a nyelestengelycsapágy, de erre is specializálódtak már szervizek.

Örök tipp ebben a kategóriában a Honda Jazz, amely külső méreteihez képest valószerűtlenül tágas odabent, és példásan jól variálható az utastere. Az 1,2-es kicsit lomha, az 1,4-es már élhető. Típushibája a villanyablakok fáradása, a gyári rádió halála – erre is szakosodtak már javítók –, bizonytalan lehet a kuplung fogáspontja, és bár ritkán, de azért adódhat jelentős olajfogyasztás. A korai példányok már hajlamosak a korrózióra.

Hasonlóan rozsdásodhatnak már a hatodik generációs, azaz 2001-től gyártott Ford Fiesták. Jellemzően problémás pontok a sárvédőívek és a tornyok. Készült belőle 1,25 literes, 1,3-as, 1,4-es és 1,6-os is, ha az ST-t nem számoljuk. Akadnak a szórásban menthetetlen olajzabálók, de ez korántsem általános. A tulajokat a zörgő beltér és a helyenként gyenge összeszerelési minőség jobban zavarja.

Kompaktok

Népszerű ebben a kategóriában a Ford Focus második generációja, nem is véletlenül. Tartós mechanikájú, igényesen összerakott autó, a szegmens egyik legjobb futóművével. Az 1,4-es motor kicsit kevés hozzá, az 1,6-os jó választás, az 1,8-asban és kétliteresben már van vitamin, de dízelről váltva azok fogyasztását nehezen veszi be a gyomor. Viszont érdemes tisztában lenni azzal, hogy Focus II-ből sok volt a cégautó, és a rendőrség is hajtott ilyeneket. Alapjárat-ingadozás előfordulhat, az 1,8-asok falhatják az olajat. Probléma adódhat a gyári rádióval, esetleg néha-néha az elektromos rendszerrel. Elérhető ferdehátúként, de készült belőle lépcsőshátú és kombi is.

Felmerülhet még biztos vételként az úgynevezett busz-Civic, vagyis a japán kompakt hetedik generációja. A rozsda már tudja szeretgetni, a futóművet meg a kiváló minőségű hazai utak gyötrik meg, és a kormánymű sem örök életű. Elektromos kapcsolói, zárjai okozhatnak kellemetlenségeket. Az 1,4-es belépőszintnek jó, az 1,6-os VTEC kellemesebb.

Ennyiért már lehet venni E12-es kódjelű Toyota Corollát, ez a békalámpás utáni széria. Karosszériaváltozatai megegyeznek a Focus II-esével, tehát csapott hátú, ferdehátú és kombi egyaránt kapható. Nem nagyon megy tönkre, az 1,4-es és 1,6-os motorok egyaránt strapabírók, a váltó is jól bírja, legfeljebb a futóműalkatrészek sínylik meg az úthibákat. Felróhatják neki a magasabbak a kellemetlen üléspozíciót.

Ha tágasabb kell

A Škoda az adott kategóriából valahogy rendszerint fél mérettel tágasabb autót hoz ki, így van ez az Octavia esetében is. Egymillió alatt kaphatunk első generációs példányokat, fészlift előtti Octavia II-ket, valamint az O2-vel párhuzamosan Tour néven árult gyártás végi O1-eket is. A nehéz kérdés itt a motorválasztás, ami miatt eddig nem is nagyon szerepeltek a cikkben Volkswagen-konszernes modellek.

Ezekben ugyanis a legtartósabb, legmegbízhatóbb motorok éppen a dízelek voltak, legyen szó az adagolós TDI-kről, vagy az 1,9-es PD-kről. Benzinesből viszont nem könnyű megtalálni az igazit. Az 1,4-es kicsit vérszegény, a kétliteres ritka, és nem túl takarékos, az 1,8 turbó jól megy, sokan szeretik, de ha dízel helyére keresünk, akkor a benzinkúton könnyen elsírhatjuk magunkat. Arany középút lehet az 1,6-os nyolcszelepes. Az FSI viszont kevésbé atombiztos választás. Oké, az 1,6-os se lesz túl dinamikus, sem pedig igazán takarékos, ellenben elég tartós, bár sok kilométerrel kortyolhatja az olajat. Rozsdát érdemes az első íveken keresni. A pénzünkért tágas, nagy rakterű autót kapunk.

Míg Octaviából van bőven a piacon, addig ennyi pénzért második szériás Toyota Avensist már majdnem nagyítóval kell keresni. Ebben az ársávban adják az első generáció krémjét is, az elől sem kell félreugrani, noha csak Euro 3-as. De vissza a 2003 utániakhoz: a kínálat alján érdemes tüzetesebben megvizsgálni az állapotot. Az 1,8-asokat sújtotta leginkább a drasztikus olajfogyasztás, akár motorcserébe torkollóan, a dugattyúk és gyűrűk pontatlan méretezése miatt. Ezt 2005 júliusa után orvosolták, ám egymillió alatt ennél azért idősebbeket adnak.

Egymilliótól kettőig

Kisautók

Oké, ez azért már nem feltétlenül az az árszint, ahol a kényszerűségből fenntartott öreg dízelt lecserélők keresgélnek. De érdekes lehet a kategória akár azoknak is, akik egyébként is gondolkodtak már a fiatalabbra váltáson, a dízeltiltás csak újabb lökést ad ezen az úton. Ennyi pénzért elég bőséges a választék, kisautóból meg aztán különösen.

Suzuki Swiftből például már a 2010 utánit vehetjük, de már a Splash is bekerül a szórásba. A második generációs Toyota Yarisok legszebbjeiből válogathatunk, de az olajcsere gyakoriságára és a kenőanyag minőségére érzékeny 1,33-as Dual VVT-i inkább kerülendő. A kettes Honda Jazz megbízhatóságban felveszi a versenyt elődjével, és nem szokott elromlani a szintén második szériás Kia Rio sem. A Ford Fiesta és az Opel Corsa D sem rossz választás, de akár a negyedik Renault Clióval is jól járhatunk.

Ha már ennyi pénzt költünk, kicsit talán el is csábulhatunk, nemcsak az észszerűség lehet szempont, hanem a stílus is. Ezen elvek mentén a Fiat 500 is szóba jöhet, ráadásul a megbízhatóság oltárán sem kell áldoznunk, elég tartós kisautó, és már az 1,2-es benzinmotor sem viszi rosszul. Kevésbé ugyan, de szintén kitűnik a tömegből Grande Punto, az is vehető.

Kompaktok

Ha már úgyis a dízeltiltásból indult ki ez az egész eszmefuttatás, érdemes jól aláhúzni, hogy itt, az egy- és kétmillió forint közötti ársávban merül fel először valós alternatívaként egy hibrid autó, méghozzá a Toyota Prius. A 2003-tól 2009-ig gyártott második generációról van szó. Kifejezetten tartós, még az utódjánál is megbízhatóbb, ha az akkuval van baj, a cellákat külön is lehet cserélni, persze ha már elkezdenek tönkremenni, akkor lehet számítani erre szép sorban. Takarékos, aránylag tágas, cserébe nem szép.

Az elérhető hibrideket nagyjából ki is veséztük, most vissza a benzinesekhez. Karakteres, egyben megosztó külsejű autó a Honda Civic ufója. Motorja, váltója tartós, probléma inkább az i-Shift automata vezérlőelektronikájával lehet. Esetleg az elektromos tükörbehajtó, vagy a klímakompresszor mondhatja be az unalmast. Kicsit szűkös a motorpaletta, és pont az 1,6-os hiányzik. Az 1,4-es kicsit talán kevés, érdemes az 1,8-ast venni, mert egész jól fogyaszt.

A Hyundai i30-Kia Ceed párost is jellemzően biztos vételként emlegetik, de a rozsda azért nem ritka. Az 1,6-osok nyomatékosabbak, így hosszabb utakon, autópályázásra használhatóbbak, de az 1,4-es is elég a mindennapokra. A vezérműlánc elfáradhat, az első évjáratokban a reccsenő váltó, az elromló kormánymű okozhat kellemetlen perceket. Opelből a legszebb Astra H-k mellett Astra J-k is vannak ennyi pénzért.

Nagy autók

Ez már tipikusan az a szegmens, ahol a dízelek uralkodtak. Persze azért nem reménytelen tágas, benzinmotorral szerelt autót venni, még ha nem is mindig egyértelmű a választás. Példás összeszerelési minőséget képvisel, és megbízhatóságát tekintve is jó választás lehet a hetedik generációs Honda Accord, noha a kombija kissé erősen hullaszállító jellegű. Kétliteres benzinesből nagy a választék, de akad azért 2,4-es is. Vehetünk szedánt vagy kombit, utóbbi még nem a divatos sportkombik vonulatát képviseli, hanem rendes, nagy rakterű igásló.

Volvóból az S80 szedán és a V70 kombi egyaránt megvehető 2,4-es benzinesekkel, megfelelő karbantartás mellett ezek is kifejezetten tartósak. Jó autó – elődjénél nagyságrendekkel jobb – a negyedik Ford Mondeo, de az egyébként strapabíró 1,8-as és 2,0-s motoroknál a gyűrűk letapadásával gyűlhet meg a bajunk.

Összegzés

A fentiekből jól látszik, hogy aki öreg vagy öregedő dízelről váltana, annak elsősorban a benzines lehet a megoldás, a hibridek még nem igazán, az elektromos autók egyáltalán nem esnek be a szórásba. A benzines-elektromos hibridekből egyedül a Prius mondható megfontolást érdemlő lehetőségnek adott keretből, hasonló árban a Honda Civic IMA még csupán lágy hibridnek nevezhető, a Civic Hybrid már közelebb áll a tényleges hibridséghez.

Tisztán elektromos hajtással egy-egy egzotikus miniautó vagy Renault Twizy mellett legfeljebb a Peugeot Ion, Citroën C-Zero, Mitsibishi i-Miev trió néhány példánya tűnik fel kevéssel kétmillió alatt. Ezek városi használatra jók lehetnek, de ha csak egy autó van a családban, akkor már túlesnek a vállalható kompromisszum mezsgyéjén.