Új csalási forma ütötte fel a fejét a használtautós piacon

A rafinált csalók akkor kezdik a műszakot, amikor a kereskedések zárnak: este 6-7 körül kezdik felrakni a hirdetéseket, mégpedig jellemzően olyan kereskedések nevében, amelyek már régi hirdetők. Van létező cég, telephely, hozzá tartozó, valódi telefonszámmal. A régi iskola még az volt, amikor kitalálnak egy magánembert, felépítik a legendáját, honlappal, wikipédia oldallal - és készen is van Dr. Larsson Markus Pekko, és az eladó Mercedes. Az új módszer viszont másként működik. Egy este 50-150 hirdetést tesznek fel, és mind csali. Itt jön képbe a vevő mohósága.

A meghirdetett autók kiválóak, minden tekintetben. Jó állapotot ígérnek olcsón, például 1984-es cápa 5-öst (BMW) 146 ezer kilométerrel, 5000 euróért. Vagy 2020-as A200-as Mercedest, 45 ezer kilométerrel, 10000 euróért. Furcsa lehet az avatott szemnek, hogy az autók különböző helyeken, más és más háttérrel vannak fényképezve. Garázsban, más kereskedés előtt, bevásárlóközpont parkolójában, magánházas kertben, mélygarázsban. A felbontások is változatosak, profitól a kaputelefonosig, de ugye a jó ár és remélt bombaüzlet könnyen elaltatja a gyanakvást.

Amikor a vevő hívja a megadott telefonszámokat, azok vagy foglaltak, vagy csak simán nem veszi fel őket senki, ilyenkor jön az üzenetküldés, amire viszont az eladó szinte azonnal reagál: örülnek az érdeklődésnek, ha a vevő elutal 100-300 Euró közötti összeget a megadott számlaszámra - ez ugye a foglaló -, akkor az autót félreteszik neki. Elmegy az utalás, bebiztosítva ezzel a tuti vételt, aztán reggelre eltűnik a hirdetés. A vevő ilyenkor még nem aggódik, hiszen biztosan azért tűnt el a hirdetés, mert ő lefoglalózta, a kereskedő pedig levette.

Ám ha ezután hívja a kereskedést, ahol munkaidőben fel is veszik a telefont, szembesül azzal, hogy ott még csak nem is hallottak arról az autóról, vagy rosszabb esetben közlik, hogy teherautók javításával foglalkoznak, és egyáltalán nem árulnak autót. Van olyan kereskedés, akik nevét már annyiszor használták, hogy a reggeli telefonokat már eleve úgy veszik fel, hogy "ugye nem a jóáras autó után érdeklődik?" A vevőnek ekkor esik le, hogy átverték, 100, 150 vagy 300 Euró ugrott. Ennyi pénzért pedig nem mindenki tesz feljelentést - elve, az áldozatok jellemzően nem németek, így nem vállalják a jogi procedúrát, a külföldi hatóságokkal való bajlódást, inkább lenyelik a kárt.

A rendszer jól kitalált és ügyesen felépített, és noha nem minden részlete briliáns - például a hirdetésekhez összelopkodott képek sokszor okot adnak a gyanúra -, de sok apróságra odafigyelnek. Például a bekért összeget úgy határozzák meg, hogy az áldozatok ne forduljanak automatikusan a hatóságokhoz, ügyesen megvárják, hogy a kereskedések bezárjanak, és csak utána kezdik felpakolni a hirdetéseket, és ne legyen senki, aki felveszi bent a telefont. És arra is figyelnek, hogy az álcának használt kereskedés is jó helyen legyen, lehetőleg Németország keleti részén, hogy a lett, lengyel, magyar, litván és cseh vevőknek csábítóbb legyen - tehát ezzel célzottan a kelet-európaiakat célozzák, akik remélik, hogy megtalálták a nagy üzletet.

A dolog tanulságai egyszerűek: a hirdetésben ne csak az autót nézd, hanem a környezetet is, a kereskedés többi hirdetését - ha nagyon eltérő a képi világ, a háttér, a környezet, akkor legyen gyanús. És ami a legfontosabb: ne fizess látatlanba.