Amikor a mese nem igaz: 100 ezret tolatott a dízel Merci

Egy magánszemély által árult, majd' 15 éves W211 az állapotfelmérés tárgya, amelyet kellemes, kertvárosias környezetben vizsgálhattam át. Pár éve hozta egy kereskedő Németországból, a kilométerórája most 230 ezernél jár. Khm... aki ismeri a német piacot, az tudja, hogy egy ekkora prémiumkategóriás autót jellemzően autópályás használatra vesznek, akár napi 100-150 km megtételére.

Vegyünk alapul egy átlag német családapát. Nevezzük Horstnak. Horst Dortmund mellett él, Lüdenscheid városában. Dortmundba jár dolgozni, ami nagyon közel van a lakóhelyéhez – a németországi viszonyokhoz képest. Ugyanis nem ritka, mint már említettem, hogy akár napi száz kilométerre is ingáznak az emberek. A munkahely és az otthona között 45 km van, a kisebbik fia a helyi sakk-kör oszlopos tagja, így még beesik egy 10 kilométeres kitérő, heti három alkalommal. Hétvégente bevásárlás, kirándulás, az mondjuk havi +500 km. 22 munkanappal számolva ez minimum 2500 kilométer havonta. Az évi 30 ezer. Ennyit nyugodtan lehet számolni egy német prémiumkategóriás dízel futásteljesítményére. És ebben nincs benne, ha eljönnek nosztalgiázni a Balatonra (ahol anno a szüleik találkozhattak a keletnémet rokonokkal), vagy a horvát tengerparti nyaralás, esetleg a síelés az Alpokban. Persze tudom, hogy nem minden német prémium futásteljesítménye ilyen, de ez a jellemző. Természetesen vannak kivételek, és mekkora mázli, hogy ezek mindig nálunk kötnek ki. Nem beszélve arról, hogy a kisebb futásteljesítményű autók 10.000 euró körül kaphatók, míg a többet futottakat már 6000-ért megkapjuk. Erre mondják, hogy szabad szemmel jól látható összeg.

Nos, a 14 éves autó állapota nem az óra szerinti futásteljesítményt tükrözte. Kiült, repedezett ülések, kopottas beltér. A csomagtartóban szintén karcolások tömkelege csúfítja el a látványt. Kívülről is sok apró karc, lepadkázott felnik rontották az összképet. Természetesen a hirdetésben ezek nem igazán látszottak. Taxi nem volt, semmilyen erre utaló nyomot nem fedeztem fel rajta. De sebaj, majd a diagnosztika helyreteszi a dolgokat, gondoltam magamban. Így is lett.

Ilyen esetekben, amikor gyanús a futásteljesítmény, gyermeki kíváncsisággal, szinte remegő kezekkel illesztem helyére az OBD csatlakozót. Diszkrét pittyenés jelzi, hogy ismét jó helyre dugtam, a kapcsolat létrejött. Nem is kell sokat várni, 28 alrendszer küldi a jelentést a pillanatnyi állapotról. Egy tápfeszültség-probléma az audiorendszernél, egy hőmérséklet-állító csappantyú mechanikai hibája, és kb. ennyi a kiolvasás eredménye. Ezek is mentett hibák. Élő hibakódunk nincsen. Ennek örülünk, viszont a hibakód-kiolvasás csak a jéghegy csúcsa.

Itt nincs annyi mentett hibakódunk, mint a korábbi skodás esetnél, így a paraméterkörnyezeti adatokra sem támaszkodhatunk. Viszont a fedélzeti diagnosztika bizonyos beavatkozásokat/javításokat elraktároz, és mellé kilométeróra-bejegyzéseket társít. Ezek szerint egyszer már volt cserélve/tisztítva a részecskeszűrő. Olyan 330 ezer kilométer megtétele után. A befecskendezők kalibrálása szintén megtörtént, kb. ugyanennél a kilométernél. Vagyis valószínűleg ekkor egy nagyszervizt kapott az autó. Porlasztócsúcsok, részecskeszűrő stb. És ez nem azt jelenti, hogy 330 ezer kilométer van benne, hanem hogy egyszer volt benne ennyi. A négy henger szépen, egyenletesen jár (még), pedig az autó képletesen szólva fuldoklik. Fojtószelep és légtömegmérő rottyon. A fojtószelepegységet tisztítani kéne - minél előbb. Sajnálatos módon a dízelek kezelési utasításai nem tartalmazzák, hogy bizonyos megtett kilométer után a szívórendszert és a kipufogógáz-visszavezető rendszert érdemes kitisztítani. Rengeteg későbbi meghibásodás, probléma megelőzhető lenne. Sőt, a legtöbb márkaszervizben például ezeknek az elemeknek a tisztítása ismeretlen fogalom. Majd kicserélik az alkatrészt, ha tönkremegy.

Sajnos az autó nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. És itt nem is csak a manipulált futásteljesítményről van szó. A több megtett kilométer jóval magasabb fokú esztétikai problémát generált, mint amennyit ügyfelem tolerálni tudott volna. Sajnos ez az, ami a hirdetés fotóin nem köszön vissza. Na, és persze azért az sem mindegy, hogy kétszázezret vagy mondjuk ötszázezret futott az a szerencsétlen autó.