Azt hitted, az Opel mindig autókat gyártott? Hát nem!

Dugózógépek – amikor az iszol vagy vezetsz lehetőségek közül az előbbi nyer

A cég alapítója, Adam Opel varrógépek gyártásával kezdte 1862-ben, és a márka csak négy évvel a halála (1895) után, özvegye, Sophie és fiai döntésére fogott automobilok építésébe. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy az Opel 1885-től tíz éven át szőlészeti, borgazdasági gépeket is gyártott, és Németországban komoly sikereket ért el velük. A környező vidék borosgazdáinak javaslatára Adam Opel dugózógépek gyártásába kezdett az országban elsőként. A nagy kereslet ellenére gyorsan kiderült, hogy az ilyen szerkezetek iránti érdeklődés erősen szezonális, azonban az 1887 óta készített kerékpárok, valamint a varrógépek évszaktól függetlenül jól fogytak, munkát és bevételt biztosítva a vállalatnak.

Nemcsak az utakon, a mezőkön is hasít

Az Opel 1911-ben mutatta be a saját motoros ekéjét, amit egy friss fejlesztésű, 60 lóerős, 10 literes motorra bíztak. A hatalmas motoros ekével a korban még mindig rendkívül népszerű gőzekéknek kívánt versenytársat állítani a márka, hiszen ezzel a megoldással egy ember is elegendő volt az gép kezeléséhez, szemben a gőzgéppel. Hatalmas sikert nem aratott (hehe) mert a Rajna-Majna-vidék szántói túlságosan kicsik voltak a monstrumhoz. A gyártást leállították, majd az első világháború kitörésével a projektet végleg törölték.

Jogsi kocsira és targoncára

A cég 1936-ban kifejlesztett egy háromtonnás emelő-szállítógépet, amelynek emelési magassága két méter volt, ami akkor kiváló értéknek számított. A hajtást az egytonnás Blitz teherautót és az 1938-as Olympiát is mozgató 37 lóerős, 1,5 literes benzinmotorra bízták, a tank 30 literes volt. A targoncát 40 km/h-s végsebességre tervezték, de ennél jóval többet tudott. Nagyjából 300 darabot gyártottak belőle összesen, majd 1940-ben az Opel eladta a gyártás jogait egy másik német járműmárkának.

Amikor négy kerék túl sok

Ma már csak kevesen emlékezhetnek, de az Opel a 20. század elején sikeres motorkerékpárokat is készített. Az első ilyen a „Motorzweirad” volt, amelyben a motor a váz közepén dolgozott, a hátsó kereket pedig szíj hajtotta. Az 1¾ lóerős teljesítmény 40 km/h-s végsebességre volt elegendő. A piaci sikerek nyomán hamarosan újabb modellek is megjelentek, az utolsó Opel motorkerékpár pedig az 1928 és 1930 között gyártott 500-as Motoclub volt.

Egyszer lent, máskor fent

A motoros eke mellett 1911-ben egy másik újdonság is megjelent – az Opel repülőgépmotor. 1910 környékén egyre nagyobb igény mutatkozott a megbízható, finom járású és nagy teljesítményű repülőgépmotorokra. A márka első repülőkbe szánt vízhűtéses négyhengerese 65 lóerős volt, és mindössze 130 kilót nyomott, műszaki szerkezete az Opel nagy autóiban használatos egységekére épült. Az újdonság Darmstadt repülőterén debütált, és az első felszállásnál az akkor 71 éves Sophie Opel mellett jelen volt öt fia, Heinrich, Poroszország hercege és Ernst Ludwig hesseni nagyherceg is.

Híradó sponsored by Opel

A Weimari Köztársaság idején hatalmas népszerűségnek örvendtek a filmek és ezáltal a mozi. Azonban az emberek nemcsak a játékfilmekért jártak moziba, hanem információszerzés céljából is, hiszen a filmhíradók rendszeresen beszámoltak a világ fontos politikai-, kulturális- és sporteseményeiről. A mozifilmek előtt vetített híradók között az 1920-as évek közepén jelent meg az Opel által támogatott „Opel Wochenschau” vagyis az Opel filmhíradó. Néhány ilyen 1926-1927-es filmet ma is megtekinthetünk, például a Zugspitze vasút megnyitóját vagy New York 300. születésnapját.