Szomszédja törte fel az autóját és még ő fizethet - videó!
Olvasónk autóját feltörte egy tolvaj, beverte az ablakot, kirámolta a csomagtartót. Ez már önmagában bosszantó, pláne, hogy a szomszédja tette. A károk helyreállítása és megtéríttetése viszont még ennél is macerásabb lesz.
A joggal több probléma is van. Az egyik legbosszantóbb, hogy csak virtuális, jövőbeli-utólagos védelmet nyújt azokon a területeken, ahol azonnali intézkedésRE LENNE SZÜKSÉG.
Ahogyan Szalacsi bá' mondotta volt: "Az ellen nem véd!" És ez rohadt bosszantó tud lenni az élet minden területén, károsult autósként meg pláne.
Olvasónk autóját feltörte egy piti tolvaj, aki történetesen a szomszédja. Az egyik ablakot beverve kirámolta a csomag- és utasteret, majd bevásárlókocsival eltolta a szajrét. Az elkövetőt kézre kerítette a rendőrség, indul a büntetőeljárás. Eddig oké, de ki és mikor fogja kicseréltetni az üveget, és főleg mibű'?
A jog az ilyen esetekre egy szofisztikált, ámde baromi lassú és nem túl hatékony megoldást dolgozott ki, ami mondanom sem kell: Nagy segítség a károsultaknak!
Ilyen esetekben a rendőrség elvégzi a helyszínelést, lefolytatja a nyomozást, előkeríti az elkövetőt, majd továbbítja az anyagot az ügyészségre, akik vádat emelnek a tolvaj ellen a büntetőbíróság előtt. A bíró elbírálja az ügyet, megbünteti az elkövetőt, kész is az igazságszolgáltatási ciklus. Örülünk, Vincent?
Csakhogy! Ahhoz, hogy a károsult kára is megtérüljön, neki kell előterjeszteni a büntetőbíróságon egy ún. "polgári jogi igényt."
Ez annyit tesz, hogy a büntetőbíró a károsult kérelmére a büntetőügyön belül elbírálja a kártérítési (polgári jogi) ügyet is, hogy ne kelljen emiatt külön, másik bíróságon polgári pert is indítania a pórul járt autósnak. Ezt nevezi a jog ún. "adhéziós eljárásnak." Adhéziós, mert a polgári ügy hozzátapad a büntetőhöz.
Praktikusan pragmatikus megoldás ez,
egy tolvaj két ügyét ütheti vele a bíró egy csapásra!
Optimális esetben az elkövetőnek lesz mibű' megtérítenie a kárt, kifizeti azt is a többi büntetés mellé és készen is vagyunk. Andersen is elismerően csettintene!
A valóság persze nem ennyire utópisztikus, a jog meg egy absztrakt álomvilágban él, a kettőnek pedig ritkán van életszerű metszéspontja.
Nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy beláthassuk: aki autófeltörésből finanszírozza a mindennapi életvitelét, annak ritkán van kajmán-szigeteki előtakarékossági számlája, aminek terhére ki tudná fizetni a kárt.
A rideg valóságban a "járni jár, csak nem jut" klasszikus esetével találja szemben magát a károsult autós.
A bíróság megítéli neki a kártérítést, csak fizetni nem fog a kötelezett, és vagyona / jövedelme sem lesz, amiből behajtható lenne az összeg. Maximum abban bízhat a károsult, hogy Baracska-alsón wc papír gyártás közben "keres" majd annyit az elítélt, hogy 10 év alatt talán összejön az ablak értékének fele. Pff, erre várni felesleges.
Ráadásul az ilyen eljárások nem úgy készülnek, mint az éjszakai műszakos kormányrendeletek, erre hónapokat-éveket is kell várni. Addig meg csak nem maradhat az autó ablak nélkül.
Emiatt az ilyen károkat a Casco terhére szokás rendezni, annak hiányában pedig a pénztárcáéra.
Aztán a számlákkal lehet házalni a büntetőbíróságnál, hogy utólag, a távoli jövőben talán megtérüljön a kifizetett összeg. Hangsúlyozom: TALÁN!
Aki a jog azonnali védelmében bízik, annak rossz híreim vannak: "Az ellen nem véd!"
Az olvasásért cserébe itt egy meglepetés videó, amely a módszert remekül szemlélteti, de nem erről esetről készült:
