Javában zajlik az óriási játszma, amelynek tétje, hogy ki, mennyi profitot tud még kisajtolni az olajértékesítéséből, és a fogyasztók, az autósok lesznek azok, akik ebben a történetben fizetik a cechet.
Az kőolajjal foglalkozó szakembereket, befektetőket, üzletembereket és laikusokat az foglalkoztatja, mikor érünk el ahhoz a ponthoz, ami után már nem használhatjuk az olajra az egyébként elég közhelyes "fekete arany" szinonimát. Úgy tűnik, a legnagyobb olajmultik nemcsak előrejelzéseket olvasgatnak ezzel kapcsolatban, hanem alaposan rákészülnek az olajkorszak utolsó szakaszára.
Big Oil, azaz az ágazat óriáscégei kiugróan jó évet zártak 2022-ben. Miután a kereslet meghaladta a kínálatot, nagyon nagy profitokat tettek zsebre. Egyebek mellett ez meghiúsította a washingtoni kormány törekvését arra, hogy visszavágja az olajipar szárnyait. Az Oilprice.com szakportál és a CNBC olajipari összefoglalója szerint az Exxon 56 milliárd dollár nettó nyereséget ért el, ami egyébként a komplett tavalyi magyar GDP nagyjából harmada.
Az amerikai olajmamut arra használta az extraprofitot, hogy felvásárolja a Piooneer Natural Reosurces vállalatot, amivel egy csapásra az amerikai palaolaj-kitermelés vezető cégévé vált. Két hétre rá a Chevron, amelynek kétszeresére nőtt a profitja 2022-ben az egy évvel korábbihoz képest, 53 milliárd dollárért megvette a Hesst.
Ezzel megszerezte az Exxon partnerét a Guyanában folyó olajbizniszben. Ez a dél-amerikai ország egy aranybányán ül: az elmúlt időszak egyik legnagyobb olajmezője, amit ott felfedeztek, 11 milliárd hordó olajkincset rejthet.
Ellenmondásos magyarázatok
Abban egyetértenek az elemzők, hogy az olajipar megérett a konszolidációra. Ezen belül ezt a két cégfelvásárlást egy „fegyverkezési verseny” kitörésének minősítik. A kérdés az, hogyan látják az előttük álló háborút az egymással küzdő felek.
Azért igyekeznek begyűjteni a még elérhető olajkészleteket, mert arra számítanak, hogy messze van még az olajkorszak vége, egyben a fogyasztás csúcspontja, ezért lestopolják az erőforrásokat, hogy kihasználhassák az aranykor végét? A másik lehetőség, hogy úgy gondolják, viszonylag közel van a hanyatlás kezdete, ezért gyorsan kell cselekedniük, ha még keresni akarnak az olajüzleten.
Az olajtermelő országokat tömörítő OPEC előrejelzése szerint legalább 2045-ig eltart még az olajpiac bővülése, ám ez a jóslat az olajkartell szempontjából gyanúsan optimista. Látva az alternatív energia előretörését az elmúlt évtizedben elfordultak a befektetők az olajipartól, ám ez a jóslat arra ösztönözheti őket, hogy toljanak még egy kis pénzt az ágazatba.
A másik véglet az International Energy Agency (IEA) World Energy Outlook jelentésében olvasható. Eszerint az olajkereslet csúcsa már 2030 előtt várható, akárcsak a földgázé és a széné. A szél- és napenergia sok millió hordó olaj helyét veszi át a világ energiaellátásban. Az IEA szerint az alternatív energiatermelés súlya a világ energiamixében a 2020-as évek elejének kevesebb mint egyharmados arányáról bő fél évtized alatt 50 százalékra emelkedik.
Az IEA azt állítja, hogy számításait a világ kormányainak jelenlegi vállalásaira alapozta. A szervezet megjegyzi azt is, hogy a tét nagy: a folyamatok alakulásának kiterjesztése azt mutatja, hogy 50 százalék annak az esélye, hogy a Föld légkörének átlaghőmérséklete 2100-ra 2,4 fokkal nő az ipari forradalom előtti szinthez képest. Ez jelentősen meghaladná a még elviselhetőnek tartott 1,5 fokos pluszt.
Ellentmondásos következtetések
Az Exxon és a Chevron nagy felvásárlásai az olajkorszak végének elhúzódására utalnak az Oilprice.com szakírója szerint. Ha nem erre számítanának, akkor szél- vagy napenergiával foglalkozó vállalatokat vásárolnának.
Ezzel a konklúzióval azonban szembe állítható egy másik. Mégpedig az, hogy figyelembe kell venni, hogy nincs még egy olyan iparág, beleértve ebbe az alternatív energia termelését is, amelyben olyan óriási pénz lenne, mint az olajban. A piacon ma elérhető olajforrások bespejzolásával biztosítják maguknak, hogy az olajkorszak hátralévő időszakából „kitermeljék” az utolsó csepp profitot is. Az OPEC+ országok kitermeléskorlátozása, az oroszokkal szembeni nyugati olajkorlátozások a kezükre játsznak.
A fogyasztók, köztük elsősorban az autósok pedig fizetnek, mint a katonatiszt a benzinkutaknál.
