Kilencvenéves korában elhunyt Bruno Sacco, az utánozhatatlan tervezőzseni, aki megmutatta a világnak, hogy mit jelent igazában az, hogy kortalan dizájn. Sacco olyan hibátlan, végletekig letisztult, örök formákat adott a világnak, amelyek évtizedekre meghatározták a Mercedes identitását. Guruló szobrai még is büszkén hirdetik a Mercedes legszebb korszakát. Sacco már valószínűleg Gandinivel beszélget valahol a tizedfokok és milliméterek jelentőségéről, az viszont egészen biztos, hogy – a Countach mágusával együtt – a legnagyobb formatervezők között vonul be a történelembe.
„A Mercedes-Benz must always look like a Mercedes-Benz.” – Bruno Sacco
Bruno Sacco 1933 november 12-én született az olaszországi Udinében. Tizennyolc évesen döntötte el, hogy dizájner lesz: 1951-ben Tarvisióban kerékpározott, amikor meglátott egy 1950-es Studebaker Commander Regalt, amit Raymond Loewy tervezett. Annyira lenyűgözte a légies vonalú, elegáns autó, hogy ott és akkor rájött, ő is gyönyörű tárgyakat szeretne alkotni.
A Torinói Műszaki Egyetemen gépészmérnöknek tanult, és először a Ghiánál és a Pininfarinánál keresett munkát. Az olaszországi próbálkozás nem volt sikeres, ezért Németországba költözött, ahol 1958-ban felvette dizájnernek a Daimler-Benz. Eleinte rövidebb időre tervezett a Daimlerrel, de végül 1959-ben kötött házassága és kislánya, Marina születése miatt mégis maradt. Azóta már tudjuk, hogy ennél jobb döntést nem is hozhatott volna.
Sacco sikerét nem adták könnyen: hosszú és kőkemény munkával mászta meg a szamárlétrát. Tizenöt év után, 1974-ben vezető mérnök lett, majd 1975-ben Friedrich Geigertől átvette a Daimler-Benz sindelfingeni tervezőközpontjának vezetését.
A mester úgy gondolta, hogy egy Mercedesnek mindig Mercedesnek kell kinéznie. Evolúciós folyamatként látta a dizájnt, ahol minden típusnak sziklaszilárdan, megkérdőjelezhetetlenül képviselnie kellett a Mercedes identitását. A megoldást a végletekig tökéletesített arányú, egyszerű, de finom formákban látta. Nem hódolt be a divatnak, mindig a teljes képet látta maga előtt, a kortalan szépségből sose engedett.
Saccónak igaza volt: azok a tökéletes Mercedesek fűződnek a nevéhez, amiknek a dizájnjába már a maguk korában se lehetett belekötni, és amiket még ma is legszebbek között említhetünk. Vezető tervezőként az egyik első, nagy projektje például a W123 volt: az állólámpás utódja a mai napig az örökkéválóság szobra, amit a kikezdhetetlen minőségén túl a formájának is köszönhet.
Két fő műve azonban a W201-es vagyis a Baby Benz és a W124-es. Az összes Mercedes közül a W124 az egyik kedvencem, hiszen tökéletesen megtestesíti a márka mindenkori szellemiségét. Időtlen formájú, elegáns vonalú, hatalmas műgonddal készült, hihetetlen minőségű tárgy, ami már határozott kiállásával is sugallja az elpusztíthatatlanságot. Beszédes, hogy a Mercedes név hallatán sokaknak a mai napig a W124 ugrik be elsőként.
Sacco termékeny dizájneri évei sok más, szintén korszakos ikont is kitermeltek: az ő vezetésével készült a W126-os limuzin és kupé, a leghíresebb S osztály, a W140, vagyis a Bálna Merci. Bár végül meghatározó modell vált belőle, Bruno nem szerette a W140-est, szerinte a kaszni ablakok alatti része túl magas lett, így nem olyan elegáns.
Az ő munkája az R129-es SL, illetve később néhány megosztó típus is a Sacco nevéhez fűződik. Utóbbiak között van a pápaszemes E osztály, a W210, a Bálna után érkező S oszály, azaz a W220, és még az R230 SL-t is ő jegyzi. Korábban Sacco tervezte a C111-es prototípust, sőt, már az 1963-ban bemutatott Grosserhez, vagyis W100-hoz is volt köze.
Sacco rengeteg díjat és szakmai elismerést nyert a pályafutása során és a temérdek legendás modell mellett az összes 1999-ig bemutatott Mercihez, így például kamionokhoz és buszokhoz is köze volt. A tervező 1999-ben, négy évtizedes pályafutás után visszavonult. A Mercedes történetének legnagyobbja 2024 szeptember 19-én, 90 éves korában halt meg. Bár a világ most ismét szegényebb lett egy zseniális tervezővel, csodálatos, műszaki tökéletességet sugalló autóiban örökké ott él majd az emléke.
