A digó mordály

Szerelem: Maserati Shamal - 1992.

2021.12.05. 15:50

Veszettül táncol előttem a turbónyomásmérő órácskája a műszerfal közepén, ahogy gázt adok, úgy vesznek lendületet a mutatók, hatalmas levegőt vesz a V8-as két turbófeltöltője, és a Maserati Shamal olyan határozott gyengédséggel nyom a Connolly bőrülésbe, mintha nem is szerpentinen kanyarognék, hanem forró öltáncra fizettem volna be.

Hagyományosan a Shamal is egy légáramlat után kapta a nevét, méghozzá nagyon találóan a Tigris és az Eufrátesz közötti nagy síkságon fújó, mezopotámiai forró nyári szélről. Pontosan olyan is az egész autó, hogy egyszerre ölel körbe és perzsel kíméletlenül, mert egy olyan kétségekkel teli korszakban született, amikor máshogy nem lehetett kitörni a papírra vetett, de egyre reménytelenebbnek tűnő ötletek közül, mert Modena felett már sokkal korábban, a ‘60-as évek végén egyre sűrűbben gomolygó fekete viharfelhők gyülekeztek.

Juan-Manuel Fangio és más legendás pilóták szállították a Maseratinak a fényes győzelmeket, közben pedig csodálatos Vignale karosszériás autókat adtak az igazán jó ízlésű, tehetős vásárlóknak. 1968-ban mégis a francia Citroën irányítása alá került a vállalat, aminek világos jele volt az is, hogy a kétajtós kupé SM-be már Maserati motor került, és ennek nyomán Quattroportéból is készült néhány elsőkerék-hajtású darab, hidropneumatikus felfüggesztéssel.

1973-ban újabb csapás jött az olajválsággal, amibe hamar beleroppant a Citroën és nem volt más választás, mint felszámolni a Maseratit, mely pontosan olyan autókat gyártott, melyekre ebben a helyzetben csak nagyon keveseknek volt szüksége. Nagy motoros, kétajtós kupékat, amik habzsolták a benzint. Ezzel rengeteg munkahely veszett volna oda, amit nem hagyhattak az olaszok, ezért Carlo Donat-Cattin ipari miniszter személyesen repült Párizsba, hogy tárgyaljon Francois Rollierval. Ezen a megbeszélésen merült fel először az argentin származású Alejandro de Tomaso neve, aki rengeteg pénzzel a zsebében szorított magának helyet az autóiparban.

1989 decemberének közepén még maga de Tomaso mutatta be az újságíróknak a mindent elsöprő, de még mindig a ‘80-as évek Biturbojának alapjait használó Shamalt, pedig 1990 januárjára már a Fiat birtokolta a céget. A Shamal egy nagyon mozgalmas korszak végére tesz pontot, de úgy, mint a tintával áztatott papíron át asztalba vágott, hegyes töltőtoll. Hat évnyi gyártás alatt csak 369 darab készült belőle. Szóval sokkal ritkább, mint egy Ferrari F40, drágább, mint egy Mercedes-Benz SL 500-nál és erősebb, mint egy 850-es BMW. És akkora karakter, hogy bármelyik gran turismo-t leárnyékolja.

Marcello Gandini igazi úriembernek való autót rajzolt, mert a Shamal nem hivalkodó, de az élesen domborodó lemezeivel olyan, mint amikor az izmokon megfeszül az ing, szóval kellően baljós ahhoz, hogy éreztesse, mennyire komoly gép. Minden milliméteréből árad a tömény férfiasság, a vonalai vízszintes egyenesek, amit az orrán oldalanként öt lámpa tör meg a rácsok között, melyek közül a Carello projektoros fényszóró igazi innováció volt ‘90-ben. Gandini nem a szignóját hagyta a Shamalon, mint a festők, hanem a felsliccelt hátsó sárvédőívet, ami ott van a Lamborghini Countach-on és a Lancia Stratos Zero koncepción, de tovább élt a Quattroportén is. Annyira ki van gyúrva, hogy még a külső tükrökből is csak ezt a masszív izomtömeget látom.

Jól mutatja, hogy valójában mennyire kis autó is a Shamal, hogy négyülésesnek hívják, de még mögöttem sincs egy milliméternyi lábtér sem hátul, de beszédes az is, hogy mindenhol kilóg alóla a technika. Az első lökhárító alatt megvillan a blokk, hátul pedig a kipufogódobok között ott az olajhűtős Torsen sperr, amit a Maserati Ranger differenciálműnek keresztelt.

Biztonsági felszereléseinek listája egészen rövidke, hiszen a Shamalban nincs kipörgésgátló, sem légzsákok, viszont az összecsukló kormányoszlopon és az őrangyalomon túl a bukókeret is vigyáz rám. Látható hangsúlyt kapott az erősítés, a matt feketére fényezett középső tetőoszlop az, mely legalább annyira jellegzetes eleme, mint a szélvédő előtt húzódó spoiler. Ez a légterelő segíti a víz és a levegő áramlását, hogy nagy sebességnél is hatékonyan működjön az ablaktörlő. Ha arra gondolok, hogy simán elrúgja magát 270 km/órás sebességig, akkor rögtön indokoltnak tűnik.

6000-nél 326 lóerőt ad le 3217 köbcentis, 90 fokos hengerszögű, dupla vezérműtengelyes, hengerenként négyszelepes motor, amit két vízhűtéses IHI turbófeltöltő hergel. Szívszorítóan mérnöki mesterműnek néz ki, tényleg gyönyörű az egész géptér, hogy középre futnak be az ezüst csövek, két oldalt pedig ott vannak a direktszűrők és ragyognak a piros szelepfedelek. Amolyan rövid és tömzsi a Shamal, mint a kimetszett közepű Audi Quattro, mert a Maserati mérnökei úgy gondolták, hogy a Spyder alapjait adó rövidebb - 2,4 méteres - tengelytávval teszik izgalmassá az első tengelyen ülő biturbó V8-ast.

Alapjáraton megnyugtatóan mormog a kipufogója, aztán gázra elkezdi szippantani a levegőt, mintha a horizontba nyúló egyenes egy csík kokain volna Jordan Belfort üvegasztalán. A turbók pedig mohón süvítenek, a V8-as teli tüdőből fújja a fanfárokat, majd amikor a középső kis órácska mutatója jobbegyenest ver a piros mezőbe, már teli torokból üvölt. A Shamalból árad, hogy rákapni a 100-as benzinre pont olyan kéjes élvezet neki, mint nekem a minden váltás után sóhajtó lefújószelep és az újra lepörgő eszelős roham.

Odalépek neki és bárhonnan olyan dühvel indul meg, mint egy kocsmai verekedés. Megemeli a króm szigonyt az orrán a szűk 440 Nm nyomaték, beterhel a szélesen terpesztő hátsó kerekére és dalolva repeszt. Öröm vele kanyarogni a Bajna és Héreg közötti szűk íveken, mert nagyszerűen beszédes, krémesen terhel és tapad be. Futóműve épp olyan elöl MacPherson, hátul harántlengőkaros, mint a korszak többi Maseratijában, csak itt intenzívebb a komikusan kis tengelytáv miatt. Remekül egyensúlyoz az utazókupés komfort és a sportos feszesség között, de ezen még lehet állítani a kis gombokkal a váltókar mellett. A Shamalhoz négy fokozatban elektronikusan keményíthető lengéscsillapítókat fejlesztett a Koni.

Hatsebességes Getrag G560-as kézi váltója pontosan az, amit a csúcs 850-es BMW-be is szereltek, csak itt még a kart is báli ruhába öltöztették a derékban kötött bőrszoknyával és a szilfa gombbal a tetején. Szép, érces fémességgel járó szerkezet, ami mellé olyan kemény kuplung van, hogy rendesen bele kell állni, mint amikor először guggolsz 100 kiló felett.

Feszesen tartanak a sportülések, mély pozícióban, előre nyújtott lábakkal, ahogy egy sportos kupéban kell, de közben van valami finom puhaság a párnázásban, ami miatt jó lehúzni az ablakot és kikönyökölve hagyni, hogy a menetszél táncoljon a bőrkesztyű körül. Gazdagon műszerezett az óracsoport, de kicsit beletakar a skálákba a kormány. Mintha számítana, mennyivel és mekkora fordulaton vonul vagy rántja maga alá a világot. Szokatlan szögben áll a kormánya, talán még nyújtózkodni is kell miatta, de egy percig nem bánom. Ilyen géphez szívesen idomulok, mert tetszik, hogy itt még a könnyűvérűség sem jön ezüst tálcán.

Elegáns arany órácska ül a középkonzol tetején, alatta pedig ott a Fiat Tempra klímapanel, melyet egyébként a Pagani Zondában is használtak. A Shamalban a padlótól plafonig tartó bőrkötés és az alcantara azt üzeni, hogy nyoma sincs a spórolásnak, hiszen ahol a fejtámla sínjei is Connolly bőrkabátban vannak, ott magas az élet. Bajuszkapcsolói felbukkannak Ferrarikban, más alkatrészeket pedig fűrésszel igazítottak a helyükre. A féknyergeken is egészen addig volt ott a BMW logó, amíg gyantával el nem fedték a logóját, de az sem ritka eset, hogy sok helyen kificcen a gyorskötöző, mert a Fiat szűkre húzta a financiális övet.

Hírhedt gépek születtek a ‘90-es évekig tartó zűrzavarban a Maseratinál, de ahogyan a Zagato Spyder, a Ghibli és a Quattroporte, úgy a Shamal is felhajtotta a reggeli kávéját és olyan élményt adott, mint semmi más. A Shamal ráadásul a 2000-es évek eleje óta van Mátyáséknál és megdolgozott a bizalomért. Ma már az értékes ritkaságok életét éli, de fiatalon még vidéki utakon zúzott a zöldellő fák között, többször megjárta Olaszországot is. Első hosszabb útján egy szervizautó kísérte, de túl büszke és dacos volt ahhoz, hogy igazolja rosszhírét.

Ínyenceknek való a Shamal, a Maserati állítása szerint tapasztalt vezető kezébe szánták, mert ezzel a mordállyal nem csak villantani lehet nagyot. Fantasztikus ez a kettősség, ahogy a szűretlen mechanikai érzet átszivárog a Connolly bőrkötésen, és csak rajtam múlik, hogy a Shamalban az őrület vagy a dolce vita ragadjon el. Ha van autó, amin igazán érezni, hogy ezeknek a csodálatos szerkezeteknek lelkük van, akkor az egy ilyen Maserati.

Kíváncsi vagy, mit tudott a Maserati Ghibli S Q4 az Erőmérő padján? Íme:



Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.