Alfa Romeo mint ékszer: Totem Automobili

Egész nap hol arccal, hol pedig háttal csúsztam le a pályáról, nem tudtam rajta még őszintén nevetni. Persze, senki nem is kecsegtetett azzal, hogy egyszerű lesz megtanulni síelni. Ennek ellenére is rettenetesen bosszús voltam a bénázás miatt, hogy ennyire csúszott a hó, meg különben is, baromira útban voltak a lécek. Ennél tényleg csak a vízilabda lett volna durvább. Az esti csípős hidegben viszont jól esik ilyenkor a séta, mert kitisztul az ember feje, elkezdtem látni utólag a jó pillanatokat, ami aztán lendületet adott a folytatáshoz. Aztán a fényjátékba borult 15. századi harangtorony mögött felbukkant egy parkettázott emelvényen letakart Alfa Romeo Giulia sziluett.

Mögötte a falon bordóra színezett, szénszálas csomagtérfedél és két klasszikusan alfás mintázatú felni, amik közül a lyukacsos annyira végtelenül gyönyörű, hogy önálló dísztárgynak is simán kifüggeszteném a nappali falára. A lógó bőrminták melletti polcon néhány szórólap figyel, rajtuk a Totem Automobili felirat. Hát, ez itt a GT Electric, az elektromossá alakított Giulia. Tudod, az öreg Alfa Romeo - szóltam lelkesen a Corso Italia másik felére Patrik barátomnak.

Még azon is töprengtem, hogy kíváncsiságomban lehúzom a leplet, de túl sok Ferrari ára van alatta ahhoz, hogy csak úgy kicsomagoljam. Pénteken ismét a harangtorony mögötti térre siettem, ahol valami közepesen furcsa popzenére üvöltözött egy nő, miközben többen simogattak egy Harley-Davidson Pan Americát, de én csak az Alfa Romeót akartam látni, mert ez valami olyasmi súlyosságú holminak érződik, mint egy Singer Porsche.

Venni szeretnél egyet? - lép oda hozzám Riccardo Quaggio, a Totem Automobili örökké elszánt tekintetű alapítója, miközben Riccardo Sorgatóval, a marketingessel beszélgetek. Az viszont önmagában hízelgő, hogy akár viccből is megfordult a fejében, hogy előrántom a kopott pénztárcámból annak az autónak az árát, aminek megalkotásában 8000 munkaóra van, és csak 20 darab készül majd belőle. Nem kérdés, hogy miért vannak itt, hiszen Cortinában nem ritka, ha téli gumikon kapaszkodó Ferrari GTC4 Lussóból pakolják ki a síléceket vagy Porsche 911 Turbo S orrába pakolják el a latyakos bakancsokat.

Ez a Verde Visconti színű Giulia nem az, amivel a Totem Automobili híre bejárta a világot, de nem csak a színe miatt. Ez ugyanis nem a GT Electric nevű elektromos változat, hanem a hagyományos, benzinmotoros GT Super, amiben a Giulia Quadrifoglio 2,9 literes, biturbó V6-osa van. Az eleve nagyon sok motor ehhez a nagyon kicsike autóhoz, hiszen ezt az 1 tonna körüli Giuliát már az eredeti négyhengeres Nord is annyira klasszul vitte, hogy nehezen tudom elképzelni, mit tehet vele a Ferrari eredetű hathengeres. Átdolgozta az Italtechnica, akik könnyebb lendkereket szereltek bele, néhány alkatrészt pedig áthelyeztek, hogy passzoljon a motortérbe a hathengeres.

Ez a kiállított autó még csak egy prototípus, a motorterébe nem is engedtek benézni, de az már tudható, hogy a kis GT Super mocskos mód fog menni, hiszen az 1,1 tonnás autót 540 lóerő és 600 Nm nyomaték viszi. 3 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100-ra és 300 km/óra feletti a végsebessége. Opciósan még két lépcső van, a teteje 620 lóerő és 780 Nm nyomaték, amivel már 313 km/óra a végsebesség. Hatsebességes kézi váltóval kínálják, méghozzá transaxle elrendezésben - tehát a váltó a hátsó tengelynél van -, tisztességes sperrel. A hajtáshoz pedig csak annyit írtak, hogy rear wheel drive joy, szóval sok jót ígér.

1963-ban a Frankfurti Autószalonon állították ki először az Alfa Romeo Giulia Sprint GT-t, még a lépcsős orrú változatot, melynek ötsebességes kézi váltója, négy tárcsaféke és Bertone tervezte karosszériája van, melyet később finomítottak még dupla lámpákkal, besimuló motorháztetővel és sok egyéb aprósággal. Ezek nem csak klassz veteránok, de ma is használható és élvezettel vezethető autók. Pont ezért érdekes a Totem Automobili is, hiszen egy remek veteránt nem restaurálnak, hanem megtartanak nagyjából 10%-ot belőle, a többit pedig maguk gyártják hozzá. A lényeg tulajdonképpen az alvázszám, ami miatt joggal viselheti a scudetto felett díszelgő Alfa Romeo logót.

Döbbenetesen jó kiállása van, ahogy a derékban szűkülő karosszéria alól még kilógnak a széles Pirello P Zerókba csomagolt telefontárcsa felnik. A lyukakon át az is látszik, hogy rendesen kifeszítik a monoblock Brembo nyergek az egészet. Szélesebb és hosszabb is a Totem Automobili Alfa Romeója az eredetinél, de nagyon ügyeltek rá, hogy a formát tökéletesen visszaadja. Sokkal szabadabban értelmezték a restomod fogalmát, ezért az autó részleteit is áttervezték, így lett LED-es az első fényszóró és a dupla kerek lámpa helyett inkább maradtak a ralis szúrófény hatásnál, akárcsak az Alpine A110-esen.

Egyértelműen látszik a művészi szabadság az autó hátulján, ahol a szögletes helyett kerek lámpatestek vannak, a rendszámot pedig a kipufogók közé költöztették. Nekem ezen a ponton jól esett volna egy picit több történeti hűség, de így is baromi guszta, hogy az összeszűkülő farból kilógnak oldalra a szélesítések.

Vékonyka kilincsét billentve nyílik a pillekönnyű ajtó, az egész karosszéria szénszálas kompozit és kevesebb mint 100 kilót nyom. Míg az elektromos változat közel 1,3 tonna, addig a benzinmotoros GT Super csak 1140 kg. A motor és a futómű egy alumínium segédkerethez csatlakozik, a hátsót úgy alakították ki, hogy mindkét változattal működjön. Futóművét teljesen átdolgozták, elöl dupla keresztlengőkaros, hátul pedig ötlengőkaros a Totem Alfa felfüggesztése, állítható R53 gátlókkal.

Utasterében ott vannak a kis árnyékolós órácskák és a lyuggatott küllős sportkormány is, de mégsem a retró hangulat üt be először, hanem a sok karbon és a hurkák között szellős kagylóülések miatt inkább futurisztikus hangulatú. Kézi váltósnak mondják a benzines változatot, de a prototípusban csak egy + és - jeles pedál van és a nyitott kulisszás váltó helyett is egy szép fém gombóc. Kicsit furcsa, hogy sík a padló, de ugye az elektromos változat akksicsomagja indokolja ezt a kialakítást.

Mindenhol bézs bőrkötés, még a megerősítő bukókeretet is bevarrták, hogy ne legyen olyan feltűnő a csövezés. Kockás szövetbetét van az ajtókárpitokon, ami meglepően brit hangulatú elem, az olaszos utastérhez finom alcantara volna illő, mint a Maserati Shamalban. Akinek túl feszes ez a kagyló, annak szintén karbonnal díszített Sabelt sportülést is kínálnak, de ha ennyire jó a pozíció, akkor eszembe se jutna más nyereg után nézni. A meredeken álló szélvédőn pont látszik az egykaros ablaktörlő ezüstje és a gépháztető szélén futó két él, a pillangóablak mellett pedig az apró tükör, büszke olasz zászlóval a talpán, mely a felnihez hasonlóan önmagában egy dizájner műtárgy.

21 mérnökből és 9 kézművesből áll a Totem Automobili csapata, mely a lehető legolaszabb, még a 150 beszállító 90%-a is Olaszországban van. Riccardo Sorgato szerint még idén lesz ebből működőképes példány, Cortina után pedig Velencébe mennek tovább, ahol szintén jó esély van arra, hogy beesik egy pénzes megrendelő.