Ötmilláért lennél James Dean?
Porsche 986 Boxster
Először is, mielőtt olvasni kezdenél, ezt indítsd el, és tekerd fel a hangerőt:
Üdvözlöm, James Dean vagyok. Ez itt a Porschém, amivel majd nemsokára meghalok egy balesetben. Nem érdekel, mert be van lőve a hajam, menő a napszemüvegem, és kurvára taposom majd a gázt. Kis fattyúnak becézem, nézze meg, az elejére oda is írtam. Csak úgy, a miheztartás végett. De most mennem kell, mert Natalie Woodnak megígértem, hogy viszem még egy kört. Tudna adni egy szál cigit?
Sosem akartam Boxstert. Esküszöm, hogy boldog lettem volna egy pecabusszá átalakított Multivannal is. De Őt már akkor sem érdekelte az, hogy én mit akarok, mielőtt kiválasztott engem. Egy kora tavaszi reggelen küldte be hozzám a forgalmiban szereplő inasát. Üzletet kötöttek, ha sikerül meggyőzni engem a vásárlásról, akkor nem öli meg hazafelé egy fára felcsavarodva. Én pedig ott álltam feltűrt pulóverben, letolt gatyával, és bátorságomat a zsebeimben kutatva felbüfögtem egy pofátlan számot. Sosem érdekelt igazán, sőt egyenesen cikinek tartottam a Boxstert. A csórók Porschéja, muhaha. Dehát csóró vagyok, és tudtam, hogy akar tőlem valamit. Így lettem én az új inasa.
Sokszor csak ültem a sötét mélygarázsban, farkasszemet néztem a fordulatszámmérő küklopszával, szemgolyóm csarnokvize lassan elhomályosította látásom. Karom ütemesen dobolta B. B. Kingtől a Rock Me Babyt, a jobb lábam pedig önkéntelenül is gázfröccsöket pumpált az ütemre. Összefolytak a piros és narancssárga fények, a hathengeres bokszer alapjáraton ketyegett. Ketyegett? Egy ünneplőbe öltözött vadkan horkolásával röcögtette a hátam, csak úgy finoman, mintha dorombolt volna egy kicsit, még mielőtt megöl.
Mert meg akart ölni. Ezt biztosabban tudom, mint bármi mást az életben, és nagyon könyörgöm, ti soha ne próbáljátok ki. Még leírva is feláll a karomon a szőr, ahogy a kis tizenhatos kerekein feszítő, pehelykönnyű merénylőmnek százhúsznál tolok egy harmadikat a Bajna-Héreg ringen, a fák levelei pedig elsült puskaként verik vissza a váltásokat kísérő kipufogógáz-durranások csattanását, miközben mindkét hengersor kánonban üvölti az agyadnak, nyomjad még, te csicska! A következő kanyar után úgyis meghalsz! És nyomod, és nyomod, és nyomod, a csajod már nem is vonyít, mert tíz másodperce, a nyolcadik kanyarnál elájult, de leszarod, mert a füledből is spriccel az adrenalin, a szelet pedig átüvölti a Riding With The King.
A kis Boxster lámpái elvörösödnek, az automata hátsó szárny már az egekben, összeszorított ánuszával kapaszkodik a vadiúj Michelin PS4 gumijain, és érzed, hogy futóműve minden négyzetmilliméterével azon dolgozik alattad, hogy mégse öljön meg végzetesen. Csak nyomod tovább, csak kuplungolsz és váltasz, és reméled, hogy cserébe megkegyelmez. Hiszen ő is élni akar, ő is bizonyítani szeretne, mert a nagy testvér árnyékában bizony sokaknak csak egy kis senki, akinek nem jár alanyi jogon a dicsőség. A Boxster 986 elhiteti veled, hogy te vagy az új James Dean, hogy tudsz vezetni, hogy kurva menő vagy. Neked már csak a túlélésre kell figyelned, és jöhet az újabb kör. Egy újabb farkasszem a halállal.
Aztán este megint ott ültök a garázsban, te és a Boxster. The thrill is gone. Sötét van, a lámpák kialudtak. A bokszermotor csendben hörög a hátad mögött, pattognak a hüledező katalizátorok. Mára már elhiszed, hogy nem fog kicsinálni, hiszen megtehette volna. A csajod valahol a világban nyalogatja sebeit, igazából nem is érdekel. Kiszállsz, bezárod kulccsal csak úgy oldschool, felhúzod rá a gyári ponyvát, majd a lift felé gyalogolva visszanézel. Kétszer. A Boxster 986 úgy csavar ki, hogy közben mindig egy kicsit életben tart, de nem miattad, csak hogy legyen kivel játszania.
Ne hallgassatok senkire. Vegyetek 986-os Boxstert. Manuális váltóval, a faceliftest, a 2,7 literest. Nem öl meg, de ha mégis, akkor előtte padlózd le!
“Álmodozz, mintha örökké élnél; élj, mintha ma meghalnál.” - James Dean
Köszönjük, hogy idén ennyire eljöttetek a Parkoló Parádéra!
2025-ben újra találkozunk!
Ilyen volt a Parkoló Parádé
- Vannak még tartalékok a V8-ban?
- Alkalomhoz illő előadással készülünk az idei utolsó, nyárzáró 44. Parkoló Parádéra, amit a V8 jegyében tartunk!
- Amikor az amerikai autók szeretetéből kinő egy háromnapos fesztivál a strandon
- Napsütés, strand, buli, koncertek és mindenfelé hatalmas V8-as motorok. Ilyen egy American Motors on the Beach fesztivál.
