Szó szerint szörnyű autók

A Munsters pedig nemcsak a sorozatok világába hoz valami nagyon újat, de megteremti a filmes autók talán két leghalloweenibb (igen, ezt a szót most alkottam) példányát, a valóságban a Barris Kustoms által épített Munster Koach-ot és a Drag-U-Lát. Barris persze mást is alkotott, ami igazán creepy, de csak szépen sorjában, ahogyan a kelta hitvilág szerint a holtak visszatérnek október 31-ének sötét éjszakáján. 

Kávét, sört, limonádét készíts elő, hosszú lesz, és hozd a fülest is, mert filmezni fogunk!

 

Ahhoz, hogy megértsük, miért volt annyira nagy újdonság egy horror-komédia a 60-as években a tévében, és miért kérték fel a készítők George Barrist arra, hogy egyetlen rész kedvéért építsen autót egy majdnem lopott koporsóból, jó pár évet vissza kell mennünk az időben, egészen a horror műfajának születéséig, ami nem tegnap volt. A horrorfilmek régebbiek mint gondolnánk, de valahol ez természetes is, hiszen az embereket mindig vonzotta és vonzza a mai napig a biztonságos borzongás, a túlvilág, a paranormális jelenségek sora. Az első igazi horrornak a mindösszesen háromperces Le Manoir du Diable-t tartják, ami az első mozgógép (film), a Családi jelenet a roundhay-i kertben megalkotása után 10 évvel, 1898-ban készült el. Meg lehet nézni, itt van, megnéztem és nem féltem, viszont nem is értettem, hogy mit látok. 

Miközben a horrorfilmekről olvasgattam, felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mikori az első autós filmbeli jelenet. Nem sokkal későbbi, mint a Le Manoir du Diable, ugyanis 1903-ban elkészült Alfred Collinsnak, a filmgyártás egyik úttörőjének négy és fél perces kisfilmje a Runaway Match, egy néma rövidfilm, amely összesen kilenc különböző felvételből áll, és ráadásul rögtön autós üldözést mutat be a mozivásznon. A cselekmény egy párról szól, akik szeretnének összeházasodni, de a lány apja nem helyesli a házasságot, ezért úgy döntenek, hogy elszöknek. Autóba pattannak, de hamar rájönnek, hogy a menyasszony gazdag apja üldözi őket. Az apuka túl későn érkezik ahhoz, hogy közbelépjen, és megtörténik az esküvő. Nem mondom, hogy a legizgalmasabb üldözéses jelenet, amit valaha láttam, de tény, hogy ez a film a Tolvajtempó, a Halálos iramban, a Taxi, a Bullit, a Ronin stb. őse és eredője.

Na, de vissza a horrorra, aminek a története tehát szinte egyidős a mozgóképével, aranykorát pedig az 1920-as, 1930-as években élte. Ezekben az évtizedekben sorra jelentek meg a mai napig legendásnak számító, megszámlálhatatlanul sok feldolgozást megélt filmek, mint a Frankenstein, A Múmia, Dr. Jekyll és Mr. Hyde, na meg a Drakula, amelynek jelentős magyar vonatkozása is van, hiszen Blaskó Béla Ferenc Dezső, művésznevén Lugosi Béla Drakula gróf, a vámpír legendás megformálója. Ezt követően, a II. világháborút megelőző években a horror műfaja egyfajta sci-fivé változott át, az egykor népszerű vámpírokat, vérfarkasokat és boszorkányokat kaijuk (King Kong, Godzilla és szörnytársaik), robotok és alienek váltották fel. Persze mindig voltak, akik szerették volna életben tartani az igazi horrort, és rajongtak Hitchcock alkotásaiért, úgyhogy az 1960-as években Amerikában elektromos hangjelzőket építettek a moziszékekbe, fizetett statisztákat ültettek a mozikba, akik sikoltoztak és ájulást színleltek, hogy még tovább rémisztgessék a közönséget. 

Ezek az extrák azonban olyan költségekkel jártak, hogy nem érte meg feltámasztani a horrort, így az nagyrészt eltűnt, és low budget filmes műfajjá változva tért vissza. Legalábbis a filmekben, a sorozatok más utat jártak be. A Bugs Bunny megalkotója, Bob Clampet már 1943-ban letette egy szörnycsaládról szóló rajzfilmsorozat tervét a Universal Studios asztalára. A tervek azonban eltűntek, a sorozat nem készült el. Clampet túl korán rukkolt elő az ötletével, várnia kellett volna másfél évtizedet, ugyanis az 1960-as évek elején az egyik legnagyobb amerikai csatorna, az ABC ráérzett arra, hogy a horrorból ki lehet hozni valami mást is, ami abból táplálkozik, ami a horror valójában, tehát van benne valami ijesztő, nem evilági, de az emberek mégsem félnek tőle. Úgyhogy az ABC két spooky sitcomot kezdett el tervezni, az egyik Samantháról, a szexi boszorkányról szólt, a másik pedig a nálunk is közismert The Addams Family volt, amely egyébként onnan kapta a nevét, hogy egy Charles Samuel Addams nevű karikaturista rajzain alapult. Addamséknek amúgy egy nem túl izgalmas Packardja volt, semmi ijesztő, semmi extra (bár a későbbi mozifilmben Izé kuzinnak egy Messerschmitt Kabinrollere volt, ami valljuk be, igen menő).

Az 1960-as évek elején Allan Burns és Chris Hayward a rivális CBS csatornánál az Addams Familyhez hasonló ötlettel állt elő, ami egy kertvárosban élő szörnycsaládról szólt. Burnséknek sietniük kellett, mert egyre inkább úgy tűnt, hogy az ABC az Addams Familyhez lenyúlt pár karaktert a CBS ötlettárából. Burnsék szörnycsaládos tervét a CBS végül elfogadta, és nemsokára Norm Liebman és Ed Haas írók keze alól kikerült a Te kis kedves szörnyem pilot epizódjának forgatókönyve. Voltak, akik úgy vélték, rajzfilmet kellene belőle csinálni, mások szerint pedig igazi színészekkel kell a történetet megjeleníteni. Utóbbiak akarata teljesült, és a The Munsterst 1964. szeptember 24-től 1966. május 12-ig hetente nézhette fekete-fehérben a nagyközönség a CBS csatornáján. És hogyan alakult a harc az ABC-vel és az Addams Familyvel, a CBS-nek sikerült beelőznie őket? Nos, éppen nem, az Addams Family első részét 1964. szeptember 18-án, a The Munsters első epizódjának bemutatása előtt 6 nappal vetítették. Ez azonban semmit nem vont le a The Munsters sikeréből, a halványkék arcú család 70 részen keresztül ültetett milliókat a tévé elé, és csak akkor került le a műsorról, amikor az ABC előrukkolt a nagy sikert hozó Batman sorozatával, amit már színesben vetítettek.

Na, és akkor a Munster család: kik is voltak ők, és miért voltak furcsa autóik? Munsterék Kaliforniában, egy kitalált városban, Mockingbird Heights-ben laktak a Mockingbird Lane 1313-ban (kétszer 13, ez sem lehet véletlen), és teljesen normális életet éltek, legalábbis szerintük mindenképpen. A családfő, a közel két méter magas Herman Munster Frankenstein szörnyének kiköpött mása, felesége, Lily egy vámpír, a kisfiuk Eddie félig vámpír, félig vérfarkas, a nagypapa, az 1367-ben született Sam Dracula, Count  of Transylvania, közismertebb nevén Grandpa Munster pedig egy régi vágású vámpír, aki állandóan azokat a régi szép időket emlegeti, amiket Erdélyben töltött. Félig-meddig a család része a gyönyörű szőkeség is, Marilyn Munster (igen, ez Amerika, Marilyn Monroe után kapta a nevét, és rá is hasonlít), akiben semmi ijesztő nincs, sőt ő egy tipikus korabeli amerikai trendi, cuki csaj. Munsterék tehát dolgoztak, mosogattak, takarítottak, boltba jártak, Eddie barátkozni próbált a környékbeli gyerekekkel. A sorozat koncepciója az volt, hogy a család hétköznapi életet él, és ők nem értik az embereket. Herman rendszeresen figyelmeztette is Lilyt, hogy vigyázzon magára, mert nagyon sok furcsa ember él körülöttük. A család tehát élte a 60-as évek Amerikájának tipikus életét, ami nem képzelhető el autó nélkül, úgyhogy Lily egy szép napon úgy döntött, hogy meglepi Hermant születésnapja alkalmából egy autóval (szegény Herman egy újabb gyerekre vágyott inkább). Lily az 1937-es Cadillac limuzinjával elment Diamond Jim kereskedésébe, ahol kiválasztott két autót, egy T-bucket hot rodot és egy 1920-as pompakocsit, egy meglehetősen ritka és drága Cunningham V-8-at. Azzal a feltétellel megvette őket, hogy végrehajtanak rajtuk egy kisebb átalakítást, vagyis a két autóból építenek egyet. 

Az átalakítást Lily kérésének megfelelően a valóságban Tom Daniel álmodta meg, és George Barris végezte el mindösszesen 21 nap alatt: Barris vett 3 Ford T-Modellt és 18 000 dollárból megépítette a Munster Koach-ot. Az építést nehezítette, hogy a Munster család tagjainak sajátos kívánságai is voltak, Eddie egy rumble seatet szeretett volna, Grandpa egy laboratóriumot és egyébként is a teljes családnak el kellett férnie az autóban, beleértve a majdnem kétméteres Hermant. Barris tehát egy 1927-es üvegszálas karosszériát beletoldott egy hatajtós túra-roadsterbe, a harmadik T-Modell elemeivel pedig pótolta a hiányzó részeket, és így született meg a közel 5,5 méteres Munster Koach karosszériája. Csak maga a fémmunka, a kovácsoltvas elemek, a sárvédők és hűtő, a 338 cm tengelytávú alváz kézi gyártása 500 munkaórát tett ki. A család kényelmét szolgálta egyébként egy Muntz sztereó magnó, Sony tévé és két antik francia telefon is, ízlésüknek megfelelően pedig a Munster Koach-nak vérvörös bársony belseje és Gloss Black Pearl színű fényezése lett. Arany drapériák és rojtok, fehér pókhálók a szélvédőn, gázlámpák elöl, Barris jó munkát végzett, számtalan részlet teszi ezt az autót csodálatosan bizarr műalkotássá.

A Munster Koach egyébként működőképes volt, olyannyira, hogy elméleti végsebessége 150 mph, azaz 240 km/h, alkatához, korához képest a gyorsulása sem mondható éppen tragikusnak: 45 mph-ra (72 km/h) 7,2 másodperc, 80 mph-ra (129 km/h) 15,4 másodperc alatt gyorsul. A Munster Koach tehát meglehetősen szedi a lábát, köszönhetően annak a 289 köbhüvelykes, vagyis 4700 köbcentis AC Cobra motornak, amit Barris nem hagyott meg gyári állapotában, hanem az emlékezete szerint 425 köbhüvelyket (közel 7000 köbcenti) hozott ki belőle. Nos, az emlékek néha megszépülnek. Az extra teljesítmény és látvány érdekében Barris a Munster Koach-hoz Jahns magas kompressziótűrésű dugattyúkat, Isky vezérműtengelyt, 10 darab (V8-ra, khmm, de legalább jól nézett ki) krómozott Carter karburátort, Bobby Barr hengerfejet használt, és négyfokozatú kézi váltót épített bele. A hengerfejjel kapcsolatban szkeptikus vagyok, mármint abban, hogy Bobby Barr lenne, mivel Bobby Barr nevére szinte csak munsterses cikkeket dob fel a Google, na meg egy skót focistát, akinek sejtésem szerint vajmi kevés köze van a hengerfejekhez, de lehet, hogy csak rosszul kerestem. Lényeg a lényeg, hogy ennek a konfigurációnak köszönhetően a sorozat azon részei, ahol a Munster Koach gumit füstöl, nem igényeltek semmilyen filmes trükköt, az ott bizony valódi füst. Herman pedig építgette, szépítgette a születésnapi ajándékát, míg egy napon Eddie azzal kezdett el dicsekedni egy barátjának, Sandy Baylornak, hogy az apja le tudja győzni a Munster Koach-csal a Mockingbird Heights-i drag stripen Sandy apját, Mr. Baylort, aki egyébként egy profi drag versenyző. Hiába próbálja meg Lily lebeszélni Hermant, Herman igazi büszke férfiként, apaként úgy dönt, hogy kiáll Mr. Baylor ellen, és felteszi tétnek a Munster Koach-ot, amit természetesen elveszít. 

A szomorú eseményt követően Grandpa turbófokozatra kapcsol, megépíti a saját hot rodját, a Drag-U-lát, hogy legyőzze Mr. Baylort a versenypályán, és visszaszerezze a család szeretett Munster Koach-át. Ahogyan a Munster Koach-ot, a valóságban a Drag-U-lát is Tom Daniel tervezte, és a Barris Kustoms építette (igaz, nem maga Barris felügyelte a munkálatokat, hanem Richard "Korky" Korkes). A Barris Kustoms legtöbb hollywoodi alkotáshoz hasonlóan pedig a Drag-U-Lának sem csak az volt a célja, hogy jól nézzen ki, teljesítménye egyenrangú volt a rendkívüli dizájnnal. A Drag-U-Lában a Munster Koach-csal egyezően Ford-szív dobogott, mégpedig egy 289 köbhüvelykes, 350 lóerős V8, két négytorkú karburátorral és Mickey Thompson tuning szívósorral. A Munster Koach-tól eltérően a Drag-U-La azonban T-bucket alvázra épült, nem kézi, hanem Ford C4 automata váltót kapott és Grandpa, bocsánat, Barris egyből a drag stripre készítette fel az autót, úgyhogy a két hátsó abroncs 10,50 hüvelykes Firestone slick volt egyedi Rader alumínium-acél felnikre szerelve. Az első felnik küllős buggy-felnik voltak, és a 402 méter végére felkészülve a klasszikus drag fékezőernyő is az autó része volt. Ahogyan a Munster Koach, úgy a Drag-U-La is igazi, klasszikus hot rod-dragster volt, valódi teljesítménnyel. 

A Barris Kustoms a tőle megszokott alapossággal a Drag-U-La minden részletére figyelt, így például a kívülről óarany színre fényezett autó minden felnikupakján ezüstszínű pókok voltak, a fényszórók helyén antik lámpák, a kipufogók orgonasípot mintáztak, az első maszk pedig Grandpa Munster régi erdélyi rendszámtáblája volt: "Born - 1367, Died -?". A Drag-U-La belseje nem olyan érdekes, mint a Koach-é volt, hiszen ez egy célgépnek épült, de azt azért nem lehet szó nélkül hagyni, hogy Grandpa egy püspöklila bársonyülésben tolhatta a Drag-U-Lának, miközben egy egyedi gyártású bubble top védte őt az elemektől.

Ami viszont a legérdekesebb része a Drag-U-Lának, az a karosszéria, ha lehet jelen esetben így nevezni, ugyanis az nem más, mint egy üvegszálas koporsó. Igen, eredeti, valódi koporsó. Ahogyan feljebb írtam, bár Barris műhelyében készült az autó, de nem maga George Barris, hanem Richard "Korky" Korkes szervezte és felügyelte az építési munkálatokat. Korky volt tehát a kisfőnök, akinek a feladatai közé tartozott a karosszéria, avagy a koporsó beszerzése. Önmagában ebben semmilyen sztori nem lenne, azonban a 60-as évek elején Kaliforniában, ahol Barris műhelye volt, halotti bizonyítvány bemutatása nélkül nem lehetett koporsót venni. Akár meg is ölhettek volna valakit, hogy legyen egy halotti bizonyítvány a kezükben, de Korky az egyszerűbb és kevésbé illegális utat választotta, családot gyilkolni az álmoskönyv szerint sem jelent jót, Korky inkább alkut kötött egy észak-hollywoodi temetkezési vállalkozóval. Megállapodtak abban, hogy Korky készpénzben kifizeti a koporsót, de nem viszi el, hanem a temetkezési vállalkozó zárás után diszkréten ottfelejti a Korky által kiválasztott koporsót az épület mögött. Így is történt, Korky pedig az éjszaka leple alatt visszament a koporsóért és elhozta. 

A Drag-U-La elkészült és Grandpa kihívta Mr. Baylort egy versenyre, aminek a tétje a Koach volt. Grandpa tehát hős erdélyi vámpírként elindult a Mockingbird Heights-i drag stripre, hogy visszaszerezze a Munster Koach-ot. Herman ugyebár szokta figyelmeztetni Lilyt, hogy óvakodjon az emberektől, de most elragadta a versenyszellem, Grandpával együtt őrizetlenül hagyta a Drag-U-Lát a versenypálya mellett. Mr. Baylor pedig a Drag-U-Lát látva realizálta, hogy ezt a versenyt bizony bukni fogja, úgyhogy megpróbálta szabotálni a Drag-U-Lát és egyben vele Grandpát is. Amíg senki nem figyelt, kiszedte a fékezőernyőt arra számítva, hogy majd nem tud megállni az autó, és a falnak csapódik. Gonosz terve szerencsére nem jött be, és Grandpa megvédte a család becsületét, megnyerte a versenyt.

Nyugodtan lehet tipikus amerikai pazarlásnak nevezni, és valahol az is, de a Drag-U-La ebben az egyetlen egy epizódban szerepelt, erre a pár perce építtették Barrisszel, viszont ahogyan lement ez az epizód  a tévében , hirtelen minden gyerek pici Drag-U-Lát és Munster Koach-ot akart. Munsters autós társasjátékok, modellautók, ruhák lepték el Amerikát, és ahogyan az lenni szokott, Barris replikákat épített mindkét autóból, sorra készültek a háztáji másolatok, és a mai napig töretlen népszerűségnek örvendenek a Munsters család járművei. Bár Magyarországon nem annyira ismertek ezek az autók, az embereknek, ha a Barris Kustoms filmes autóira gondolnak, inkább jut eszükbe a Batmobile, pedig van ott más is, ahol az épült, például a világ egyik legcsodálatosabb pompakocsija, a Kargoyle. A Kargoyle amúgy egy zseniális szójáték, a gargoyle vízköpőt jelent magyarul, és minő meglepő, pont ott van egy vízköpő a Kargoyle oldalán. 

Ezt az 1967-es Miller-Meteor Cadillac pompakocsi-átalakítást többek között az teszi egyedivé, hogy egy 427 köbhüvelykes motor hajtja (a kompresszor sajnos csak dísz), egyedi pókhálós felniket és kormányt, gyöngyházmetál fényezést, airbrusht, lake pipe-okat kapott, persze a tető is kicsit lejjebb került a choppolásnak köszönhetően, a suicide doorok, vagyis öngyilkos ajtók pedig a külső lila színhez passzoló lila plüss belsőt rejtenek. Arról azonban nem igazán tudni semmit, hogy vajon miért készült el a Kargoyle. A Barris Kustoms weboldalán a filmes autók között egyetlen kép szerepel róla leírás nélkül, és bár páran már megkérdezték az építés miértjét, érdemi választ nem kaptak. Több honlapon azt írják, hogy az 1980-as Terror on Wheels című filmhez készült, amelyben a Kargoyle-t króm helyett arannyal díszítették, a motorháztetején arany vízköpők voltak, a lökhárítóján pedig egy sírkő, azonban én ezt a filmet bárhogyan keresem, nem találom, pedig a Barett-Jackson aukciósház honlapján is ez szerepel a Kargoyle leírásában. A Barrett-Jackson értékesítette a Kargoyle-t 2018-ban egy árverésen 38500 dollárért. Csak tudják, mit adtak el, vagy ők sem ellenőrzik, mit írnak le? Talán egyszer kiderül. Mindenesetre a Kargoyle pár kevésbé népszerű sorozat- és filmszerep után 2006-ban megújulva tért vissza immár légrugós futóművel és új airbush-sal a Playboy-villa lányainak életét bemutató The Girls Next Door halloweeni részében, emellett pedig olyan megjelenései voltak, amiket inkább felejtsünk is el. Valamiért szerencsétlen autó sorsa az volt, hogy Zs-kategóriás filmekben szerepeljen, és szexshopok környékén guruljon, lehetőleg minél jobban megbotránkoztatva a jónépet. Akkor is hasonló utat járt be, amikor 2015. december 31-re a Mötley Crüe kibérelte, Krüegoyle névre átkeresztelte és felmatricázta, majd ezzel az autóval mentek a zárókoncertjükre. Ráadásul még George Barrist sem a Kargoyle vitte utolsó útjára, bár temetésén természetesen ott volt a Kargoyle is. 

Felejtsük is el a Kargoyle méltatlan sorsát, zárásként nézzük meg természetes közegében egy Long Beach-i halloweeni zombifelvonuláson. 

All bad things must come to an end. /Mötley Crüe/