Két kanadai őrült, egy vén Land Rover, és egy világkörüli kaland sztorija

A történet egyik főhőse Bristol Forster, aki 1957-ben diplomázott a Torontói Egyetemen, majd rájött, hogy az addigi életében túl sok volt a tanulás és túl kevés az izgalom. Élményekre vágyott, fel akarta fedezni a világot, amit addig csak a könyveiben látott, hajtotta a tettvágy.

Itt már kezdett körvonalazódni a fejében, hogy nem azzal szeretné folytatni az életét, hogy elhelyezkedik egy olyan munkakörben, amit a diplomája indokol. Az ilyen nagyszabású, kicsit őrült tervekhez azonban jól jön a társaság, így aztán felkereste az egyik legjobb barátját, Robert Batemant, aki szinten nemrég diplomázott, és akkoriban tanárként dolgozott.

Bristol felvázolta Robertnek a világkörüli út ötletét, amit barátja lelkesen fogadott, főleg amikor kiderült, hogy nem csak valami lájtos utazgatásról lesz szó. Nem kérem, a srácok komoly kihívást terveztek: olyan helyeket is látni szerettek volna, amik nincsenek az útkönyvekben, nehezen elérhetőek, cserébe olyan élményekkel kecsegtettek, mint egyébként semmi más. Bristol apja sikeres üzletember volt, így némi pénzügyi hátszél is adott volt.

Kellett egy Land Rover

Mivel már kezdetben úgy tervezték az utazást, hogy vadregényes tájakat szeretnének bejárni, ehhez találni kellett valami erre alkalmas járművet. Akkoriban egyszerűbbek voltak dolgok: nem voltak terepjárónak kinéző városi autók, hanem ami úgy nézett ki, az tudta is. Logikus döntést hoztak, amiben azért lesz egy kis csavar: egy Land Rover Series I-et néztek ki.

Nem csak az volt fontos szempont, hogy a jármű praktikusan akárhol elmenjen, hanem az is, hogy ha esetleg lerohad, akkor egyszerűen meg tudják javítani helyben. Mert ugye normál esetben maximum bosszantó és költséges egy váratlan hiba és a szervizelés réme, a dzsungel, vagy épp a sivatag kellős közepén azonban élet és halál között dönt, hogy meg tudják javítani, vagy megeszik őket kiszáradás közben az állatok. A Landy azonban remek választásnak tűnt, hiszen olyan egyszerű, mint a faék, és körülbelül tizenhat alkatrészből áll.

Megrendelték a Land Rover Series I-et, de voltak egyedi igényeik: mentőautós kasznival kérték, amit a Pilchers nevű cég készített. A Landy-t nem csak a nagyobb kaszni tette különlegessé: rendeltek hozzá alumínium tetőcsomagtartót, volt benne fűtés – extra volt akkoriban! – és még napellenző is volt a szélvédőn. Akadtak még egyedi tárolórekeszek, helyet csináltak a plusz üzemanyagkannáknak, illetve tetőablak és egy egyedi csörlő is akadt.

Végül a Land Rover támogatta Bristolt és Robertet: csak az autóért kértek pénzt, az összes átalakítást ők állták. Bristol még egy tanfolyamon is részt vett az expedíció előtt, ahol megtanulta, hogy miként kell teljesen szétszedni, majd újra összerakni egy Series I-et, így a szerelés már a vadonban sem érhette teljesen készületlenül. Végső simításként a Land Rover megkapta a The Grizzly Torque nevet, amit fel is festettek a szélvédő fölé.

Miután a kész Landy-t Sulihullban lévő gyárban átvették, még elvitték egy amolyan felvezető túrára Skóciába, hogy kicsit ráérezzenek az új autóra mielőtt hajóra teszik és elindítják Afrika irányába. Robert nem érezte magát komfortosan az autóban, mert félt, hogy kárt tesz benne, így a sofőr Bristol lett, Robert pedig más feladatokat vállalt.

The Rover Boys

Bristol faterja is belement, hogy támogatja a nagyravágyó expedíciót, de azért voltak feltételei. A srácoknak is be kellett szállniuk fejenként kétezer dollárral – akkoriban az sok pénz volt –, illetve az egész utazást dokumentálniuk kellett. Írásban, fotókkal és videókkal. Ehhez ma elég lenne egy vékony Macbook Air és egy tetszőleges telefon, de akkoriban ez a faladat jóval nagyobb falat volt: kellett írógép, filmes fényképező és filmek, illetve egy szintén filmes kamera és az ahhoz tartozó függelékek.

Úgy tervezték, hogy ez úgy-ahogy élőben zajlik majd, mivel a nyersanyagot postán visszaküldték innen-onnan Kanadába, ahol a Toronto Telegram rendszeresen lehozta a sztori folytatását. Így aztán ezrek izgulhatták végig a srácok kalandjait, akiket The Rover Boysnak, vagyis béna fordításban a Roveres Fiúknak neveztek.

Irány Afrika!

A kaland Ghánában kezdődött, Afrika nyugati partján. A terv szerint az út Nigérián, Kamerunon, az akkor még létező Francia-Egyenlítői Afrikán, Ruanda-Urundin, Ugandán, Kenyán át vezetett, a végpontja pedig a mai Tanzánia területén fekvő Dar es-Salaam városában ért véget.

Az irigylésre méltó – és valószínűleg nem könnyű – utazás során Bristol és Robert átszelte Afrikát. Összehaverkodtak a pigmeusokkal is, akik közül páran elkísérték őket egy darabon, méghozzá úgy, hogy ők is a Land Roveren utaztak. Állítólag a rugók nem viselték jól, hogy vidám pigmeusok alatt roskadoznak, de végül kibírták. Az viszont egészen biztosan megérte, hiszen ennyire különleges élmény ritkán adódik.

A két Rover Boy Dar es-Salaamban hajóra rakta a homokszínű Series I-et, ami röviddel ezután megindult a következő célállomás, vagyis India irányába. Keleten se aprózták el: Indiából Nepálba indultak, majd az útjuk Burma (ma már Mianmar) felé vezetett. Ezután következett Thaiföld, majd Malajzia, végül pedig Szingapúr.

Az ázsiai körút sem maradt izgalmak nélkül: még Indiában kellett megmenteni egy szuicid hajlamú bringás életét, aki szembejött a Land Roverrel. Bristol beleugrott a fékbe, közben élesen korrigált, aminek az lett a vége, hogy az autó felborult. Végül szerencsésen, sérülés nélkül megúszták, és a Landy-n is csak az egyik ablak tört be. Az autót egy arra járó buszról leszálló csapat segítségével, kézzel állították talpra. A törött ablakot is sikerült egy plexilappal pótolniuk, így végül aránylag happy enddel zárult a necces szituáció.

Ausztrália se maradt ki

Szingapúrban ismét hajóra rakták a Grizzly Torque-ot, aminek a kerekei legközelebb Ausztráliában értek szilárd talajt. Az utazás során amennyire csak tudták, bejárták Ausztráliát, ahol többek között jártak a Snowy Mountains környékén is. Érdekesség, hogy ott is sok Land Roverrel – és Land Cruiserrel – találkoztak, amiket a cudar körülmények miatt használtak nehezen megközelíthető helyeken.

Az expedíció ausztrál szakasza Sydney-ben ért véget, ahol a Land Rover ismét hajóra került, és visszautazott a srác szülőföldjére, vagyis Kanadába. Kalandos és minden bizonnyal megismételhetetlen élményekkel telve, 14 hónap után a Rover Boys nagy utazása véget ért. A csodálatos Series I nagyobb problémák nélkül vészelte át az összesen 60 ezer kilométeresre nyúló túrát, így most már biztosan kijelenthetjük, hogy a srácok remekül választottak.

A Robert festményeivel díszített Grizzly Torque-ot Bristol kezdte használni napi járkálós autóként, azonban hamar kiderült, hogy városban használva nem elég haladós jármű egy ilyen öreg Landy. Végül az egyetemen eladta egy biológia szakos diáknak az autót, aki Texasba vitte egy tanulmányi kirándulás keretein belül. Mellesleg a vevő egy sast nevelgetett, szóval a Land Rover ismét olyan gazdát talált magának, aki nem teljesen normális. Persze jó értelemben.

Bristol valószínűleg azt hitte, hogy ekkor látja utoljára az autót, és ez évtizedekig valóban így is tűnt. Egy ilyen ívű sztoriban azonban már szinte várható volt, hogy történjen valami különleges, és hát történt is. Úgy alakult ugyanis, hogy a Grizzly Torque egy kanadai farmer pajtájában kötött ki, de felismerni nem volt olyan egyszerű: Robert festményai eltűntek róla, és a színe is világoskék lett. Több, másik Series I-essel karöltve búslakodtak ott, aztán jött a megmentő.

Feltámad a legenda

Itt jött a képbe egy Stuart Longair nevű arc, aki szeretett volna magának egy Series I-et, hogy felújítsa, így aztán eljutott a farmerhez, aki eladásra kínálta a Land Rovereket. Stuartot nem igazán érdekelte a sima mentőautónak tűnő, de igazából nagyon különleges Land Rover, csak egy szokványosat szeretett volna venni. A gazda azonban csak egyben adta el az összeset, így aztán Stuart végül belement a dologba, és megvette az összeset.

Kiválasztott egyet, a többit pedig letámasztotta egy másik farmon, ami mellesleg egy Land Roverekkel foglalkozó barátjáé, egy bizonyos Alan Simpsoné volt. További tíz évig nem történt előrelépés a történetben, ekkor azonban Stuart hallott a The Rover Boys sztorijáról és rájött, hogy könnyen lehet, hogy egy igen különleges autó van a birtokában. Felkereste hát Bristolt, hogy nézze meg a fakó, kék mentőautót, hátha tényleg a Grizzly Torque-ról van szó. Bristol azonnal tudta, hogy régi, négykerekű barátját nézi épp, amiben még mindig az Indiában beszerelt plexi volt az eredeti ablak helyén.

A horpadt, ütött-kopott, szomorú állapotú Land Rover felújításért kiáltott. Ez egyébként nem volt egyszerű feladat, hiszen az egyedi kaszni miatt még a többi Series I-esnél is bonyolultabb volt alkatrészeket találni. A Birmabright nevű alumínium megmunkáláshoz külön szakértő segítségét kellett kérni.

A projekt bár egyáltalán nem volt egyszerű, végül sikerrel zárult, akárcsak az autó első nagy, évtizedekkel korábbi kalandja. A Grizzly Torque-ot kifogástalanul feltámasztották, utolsó simításként pedig maga Robert Bateman alkotta újra a korábbi festményeit a Series I oldalára.

A profin felújított, régi fényében tündöklő Grizzly Torque turnézott egyet erre-arra, még a Land Rover hetvenedik évfordulója alkalmából is kiállították, most pedig eljött az ideje, hogy eladják. Ha valaki szeretné megkaparintani a márka történetének ezt a sokat látott, izgalmas darabját, az RM Sotheby's Monterey-ben tartott aukcióján lesz erre esélye, augusztus 19-én. A különleges Landy-ért 80 ezer és 120 ezer dollár közötti összeget várnak, ami átszámítva 28 millió és 42 millió forint közötti összegnek felel meg.

Forrás: RM Sotheby's / Silodrome / Land Rover