Megszabják, mennyi müzli szeletnek kell nálunk lennie, és defibrillátort is kell vinnünk - Magyarok a Dakaron

Két rajtra kész Mitsubishi Pajero fogad, ahogy megérkezem a benzinkútból átalakított gumis műhelyhez a Soroksári úton. Azért éppen ide, mert az AKH szolgáltatta a Kumho abroncsokat a két terepjáróhoz, amik a Dakar ralira készültek. Nem ilyenekkel szokás indulni a több ezer kilométeres sivatagi versenyen, de egyre népszerűbb a veterán autóknak, vagyis a 30 évnél idősebbeknek összeállított Dakar Classic mezőny. 

Tavaly nagyjából ötvenen indultak veterán autóval, idén majdnem százan, vagyis közel megduplázódott az érdeklődés. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy már 2000-2005 közötti autók is rajthoz állhatnak, például Stéphane Peterhansel 2004-es győztes Mitsubishije és Guerlain Chicherit Bowlere is ott lesz az indulók között. Hamza Péter szerint sok az olyan nevező, aki évek óta indult motorral, autóval vagy kamionnal a Dakaron, és keresi az újabb kihívást, amit egy 20-30 évnél öregebb autóval biztosan megkaphat több értelemben is.

Modellautóból igazi

Péter az egyik magyar induló, több évtizedes ralis tapasztalattal vág neki először a Dakar ralinak, amire főként egy gyerekkori álomból vágyott. „Nagyjából tíz évesen kaptam ezt a kis modellautót, amit valamikor tavaly találtunk meg a műhelyben egy nagytakarítás alatt. Amikor előkerült éreztem, hogy most van itt az ideje valóra váltani ezt az álmot”. - mondja Péter, miközben a kis 1:43-as Pajerót forgatja a kezében, amit az 1985-ös gyári csapat autójáról mintáztak. 

A két autó a háta mögött szinte teljesen azonos, Péterék műhelyében készültek el, az egyik az övé, a másikkal pedig Mikucza Tamás és Bakó András indul. Külsőre az eredeti megjelenítése volt a cél, ha már Classic kategória, akkor legyen stílusos. „Odaadtam a dekorosoknak a modellautót, hogy álmodják meg az autót az eredeti alapján, még a Ralliart matricát is megcsinálták a korhű megjelenés miatt, pedig sajnos nincs ilyen gyári támogatásunk, de így néz ki jól.”

Olyan részletekre is figyeltek, hogy meglegyen a gyári hátsó légterelő, ennek mesterarabját habszivacsból faragták tökéletesre, majd karbonszálas műanyagból megformázták rajta az elemeket. „A Classic kategória elég szigorú, nem csinálhatunk az autóval akármit, meg kell tartani a gyári karosszéria elemeket, a gyári futómű elemeket és persze a motorhoz sem nyúlhatunk, mármint nem fejleszthetünk rajta”. 

Ahogy benézünk az utastérbe, Péter egyből a műszerfalra mutat, abból sem használhatnak mást, csak az eredetit. „Egy modern versenyautóban itt lehetne egy összetett információkat mutató digitális kijelző is, de a szabályok szerint ezt kell használnunk a gyári, pislákoló háttérvilágításával együtt, vagyis sötétben nem fogok sokat látni belőle” - ez engem mondjuk aggasztana, de Péter szerint jó kihívás lesz. 

A két autó között van néhány apró különbség, például az ülések, amiből Péter Momókat használ, szerinte ezek hosszabb távon kényelmesebbek. Ez nyilván erősen szubjektív, hiszen a versenyülés egyáltalán nem kényelmes, egészen más feladatot lát el, de amikor 7-8 órát kell benne eltölteni, messze nem mindegy milyet választanak. 

„Középre még kerül majd egy hitelesített GPS fedélzeti egység, amit Barcelonában a gépátvételen fogunk majd megkapni. Ezen lehet segítséget is kérni, ha baj lenne, egyszer lehet kérni olyat is, hogy kihúzzanak valahonnan kizárás nélkül, de teljes kimentést is lehet jelezni. Ennek lesz egy dedikált gombja, amit indulásnál le fogok ragasztani, mert bármi történik, nem ez lesz az elfogadható megoldás.” - mondja Péter, aki komoly ambíciókkal indul neki a versenynek. 

Kötelező a müzli szelet

Alig pár lépés alatt elérek az autó elejétől a hátuljáig, kereken 4 méter hosszú csak, de rengeteg felszerelést kell cipelnie. Egyrészt nagyon sok benzinre lesz szükség, a gyári 80 literes tankba egy 60 literes kiegészítőből lehet még átfejteni üzemanyagot. A tesztek alapján kb. 25 litert fogyaszt a Pajero 3,0 literes 141 lóerős V6-os motorja terepen versenyszituációban, csökkentett keréknyomással ennél többet. Vagyis ügyesen kell beosztani a benzint, igaz, a Classic kategóriában bármennyit tankolhatnak menet közben is. 

„Vannak érdekes kötelező felszerelések, például ebben a ládában kell tartanunk meghatározott számú müzli szeletet, hogy semmiképp ne halljunk éhen és defibrillátort is vinnünk kell, ami az FIA által homologizált speciális eszköz. Annyira új, hogy itthon még senki nem találkozott ilyennel.” A kis csomagteret még zsúfolásig tömik felszereléssel, mivel lesz olyan szakasz, ahol még a sátrakat is maguknak kell vinni. 

Sátorban alvás az autó mellett

Ahová a verseny tart, ahol a táborokat felhúzzák, ott jellemzően semmi nincs. A táborba mindenkinek az van, amit magával visz, Péteréknek is lesz kísérő kamionjuk alkatrészekkel, ellátással, sátrakkal és egyebekkel, de lesz olyan tábor, amit a kamionok kihagynak, oda maguknak kell vinni a sátort és ugyanúgy fogják tölteni az éjszakát, mint ahogy régen a hőskorban is tették a versenyzők, az autó mellett a homokban letáborozva. 

„A nagy csapatok hatalmas szállásokat tudnak felhúzni egy ilyen táborban a Dakaron, nekünk ilyen lehetőségeink nem lesznek, a helyzethez képest alacsony költségvetésből oldjuk majd meg a dolgainkat, de ez ennek a szépsége, ezért is megyünk épp a Classic kategóriában.” Péter egyáltalán nem aggódik, ahogy mesél nekem a terveiről a versenyen, mindennél egyszerűbben tűnik átszelni az arab sivatagot harmincéves vasakkal. 

Főként váltókat és differenciálműveket visznek pluszban az autókhoz, a teszteken ezek mentek tönkre a leghamarabb. Persze futómű elemek, motoralkatrészek és minden szükséges is lesz náluk, de az említett főbb elemek kényesek, és mivel nem fejleszthetnek rajtuk, ezekkel kell megoldani a versenyt. „Főként arra is jó egyébként a navigátor, aki figyeli az időt és az utat, hogy visszatartson. Versenytempóban hamar elkap a hév és csak nyomnám neki, de a technikának 5-600 kilométert kell kibírnia egyhuzamban minimum, úgyhogy nem lehet csőgázon végigmenni a szakaszon.”

Több magyar induló is lesz

Az olyan raliversenyzők számára, mint Hamza Péter, a Dakar rali az egyik legnagyobb kihívás úgy is, hogy már nagyon rég nem az eredeti nyomvonalon és nem is Afrikában rendezik meg. A lényeg változatlan, több száz kilométeres etapok változatos körülmények között hegyeken és sivatagokon át, sokszor órákig nem találkoznak senkivel és csak magukra számíthatnak. 

Műholdas Starlink kapcsolattal autóznak, mivel Péter nem csak versenyezni tervez, pontosabban nem csak az lesz a feladata, hanem fotókkal és videókkal látja el a hazai kontaktokat, így követhetjük a csapatot végig a versenyen. A két mitsubishis csapat magyarként először áll rajthoz a Classic kategóriában, mellettük motorral indul Gyenes Emánuel, kamionnal Kovács Miklós, de Szalai Norbert és Darázsi Zsolt is elindul egy-egy szerviz kamionnal. Hamza Péterék két Mitsubishijét látva azonban csak arra tudok gondolni, hogy ennél stílusosabban magyarok még nem indultak a Dakaron.