Barkácsoljunk GTi-t házilag

Sik Barna megfontolt tuner. Könnyűszerrel beszél tele egy diktafont, ha az autója a téma, de közben még gondolatban sem rugaszkodik el a földtől. Az autótuningot az ésszerűség kereti közé szorítani abszurditás, esetünkben valahogy mégis így történt. Néhány zsákutca és hamvába holt megoldás után elkészült az autó, amivel a nagyi is mehet a piacra, és a hentesnek fel sem tűnik, hogy 100 lóerős Swifttel érkezett.

Másfél éves volt a limitált citromsárga Suzuki Sport 4, amikor Barnához került. A 2000-es autó csak külsőségekben igazodott a nevéhez, a 68 lóerős, 1,3-as, nyolcszelepes autó nem éppen a büntető kategória. Az előző tulaj ugyan megtette a tőle telhetőt: a gyári sportos extrák mellé 15-ös kerekeket, Eibach ültetőrugót, Remus kipufogót installált, majd bőrbelsőt és fóliázott ablakot, de Barna ezzel nem volt elégedett. Ő egy előző generációs kocka GTi-n nevelkedett, tudta, milyen a halálfélelem 190-nél. Ettől az autótól is többet várt.

Első körben mindenki a sportlégszűrőtől és a csiptuningtól várja a megváltást, ahogy esetünkben is történt. Az eredmény nem volt tökéletes, a csipelésnek köszönhetően a fogyasztás csökkent ugyan de a teljesítmény nem nagyon akart változni. Egy normális ember ilyenkor vagy vízbe öli magát, vagy gyorsan megválik a géptől.

De most nem ússzuk meg ennyivel. Barna nyomozni kezdett, majd egy év intenzív internetes keresés után hazánkba érkezett egy törött 1990-es GTi Swift. Lábon jött haza - tehát tesztelhető példány -, és az ára csak 500 euró volt. Ennek az autónak a motoralkatrészei kerültek át a nyolcszelepes blokkba.

Az átalakítást Zambelly György raliversenyző csinálta. Ö a saját autóján találta ki, de egyszer egy nem kellően rögzített benzincsőnek köszönhetően porig égett. Fejben viszont megmaradt a technológia, így Barna kocsiját rövid idő alatt újba tette. Ma már nem foglalkozik ilyesmivel - ha valaki ilyesmit fontolgatna -, viszont Vecsésen egy csapat épít át Swift-hibrideket.

Az átalakítás úgy történt, hogy a blokkról először lebontottak minden felesleges sallangot. A tömböt ki sem vették a helyéről, az olajteknőt leszerelve ki lehetett fűzni a belső alkatrészeket is. Nem kellett átíratni, nem kellett motorcserét kérni, mert a lökettérfogat és motortömb a régi marad. A donorból új dugókat, hajtókart, csapágyakat és komplett, két vezérműtengelyes hengerfejet kapott. Szerencsére az eredeti blokk alig futott 60 ezer kilométert, nagyon jó állapotban volt, fúrni sem kellett.

A két vezérműtengelyes hengerfej alapos tisztításon és felújításon ment át. Az AC- és az olajpumpa is a GTi-ből van. A vezérlőelektronika változott, a motor hengerenkénti befecskendezéses lett. A motortéri kábelköteget kellett összeilleszteni az eredeti magyar kábelköteggel, ami az átépítés egyik legnagyobb feladata, de már erre is van itthon szakember. Ezen ugye nem csodálkozunk.

A főtengelyt is át szokták hozni a GTi -ből, de most ezt nem cserélték. Az eredeti magyar főtengely egy kilóval könnyebb, mint a GTi-é, így még pörgősebbnek ígérkezett. Mivel nem versenyautónak készült, megkockáztatták, hogy helyén maradjon. Most 110 000 km-en áll az óra, úgy tűnik, nem volt rossz döntés. Az átépítés nagyon szép munka, öröm kinyitni a motorteret. Az eltelt évek alatt apróbb finomhangolások szépítgetések történtek. Legutóbb ebayes gyertyakábelszettet, Iridium gyertyákat kapott, amivel nem a teljesítmény nőtt, inkább az alapjárat lett sokkal szebb.

Az átépített blokk nagyon jól bevált, és - ahogy a Swift-motorok - ez is szinte elnyűhetetlen, ha figyelünk a melegítésre, a hűtésre és az olajra. Most 5W-40-es olaj van benne, és ezt 8-10 ezer kilométerenként cserélik. A hűtő is izmosabb, a GTi-ből származik, de az 1,6-os hűtője is megfelel a célnak. Ezek dupla olyan vastagok, mint az eredeti, és a régi helyére tökéletesen illenek.