Olajcsere

Az olajcsere tipikusan olyan feladat, amivel a garanciaidőn túli autók gazdái megpróbálnak spórolni. Hiszen kinek ne fordult volna már meg a fejében, hogy miért fizet tízezreket a szervizben, ha otthon maga is meg tudja oldani, olcsóbban vásárolt olajjal és szűrővel, munkadíj nélkül?

Természetesen a gondolat kissé demagóg, hiszen az időszakos átvizsgálások nem csak egy egyszerű olajcserét jelentenek, egy rendes szervizben ez a megnevezés valódi átvizsgálást is takar. Mi most csupán magával az olajcserével foglalkozunk, és megmutatjuk, mire figyeljen, és milyen eszközökkel teheti könnyebbé a munkát.

1. Az olaj

A legtöbb autós fejből tudja, hogy az ő autójához  tíznegyvenes, ötharmincas, vagy nullvés olaj az előírás. Pedig elmondtuk már Szájbarágónkban, hogy a viszkozitás nem minden, még csak nem is feltétlen elsődleges szempont a vásárlásnál. A legtöbb autógyártó valamilyen minősítési szintet ír elő (API, ACEA, ILSAC, vagy saját, gyártói minősítés), ennek teljesítése a legfontosabb. Ezt szokás különböző éghajlati viszonyokra finomítani a viszkozitás megadásával. Ha ön a gépkönyvből tájékozódik, valószínűleg talál majd egy „Minden éghajlati viszonyra”, vagy hasonló megfogalmazású sort. A mi kontinentális viszonyainkra ez tökéletes lesz.

A gyártó kevésbé érzékeny pont, bármit is sugallnak a reklámok. Nyilván ismerősen csengő nevet kell választani, de ha a fentiek stimmelnek, és nincs extra igényünk (taxi, oktatóautó, versenysport, stb...), akkor ezek közül bátran dönthetünk az ár alapján. Persze az is igaz, hogy gyári olajak is kaphatóak már meglehetősen barátságos áron - de itt is többféle minősítés létezik, ezek ismeretében vásároljunk!

Tipp: Vásárlásnál alaposan nézzünk körül a literes flakonok között is! Bizonyos termékek nem léteznek négy- és ötliteres kannában, másoknál pedig előfordulhat, hogy a literesből olcsóbban jön ki ugyanaz a mennyiség, mint kannásból!

2. A szűrő

Sok múlik rajta, de az átlagautós a szűrőgyártók között nehezebben igazodik ki, mint az olajok között. Érthető, jóval gyakrabban jön szembe egy Castrol, Total vagy Elf reklám, mint egy Comline, Nipparts vagy akár Hengst Filter reklám. A fórumok autós topikjaiban is ritka, hogy valaki a Sofima előnyeit ecsetelné, más megoldás híján tehát ismerős szerelő, vagy a kereskedő javaslatát kell megfontolnunk.

Néha azonban a szűrő kiválasztása is nehéz feladat. Bármilyen jó és pontos katalógussal próbálkozzunk, maradnak buktatók. Jó példa erre a Fiat-GM közös 1.25D motorja, amelyekkel a hazai Suzuki modellek egy részét is szerelték. Ezekben három különböző olajszűrő betét fordulhat elő (kettő az európai motoroknál, harmadik az indiai Suzuki-gyártásban), és a gyári katalógusból sem derül ki, melyikkel szerelték az autót. Ez szívás, mert ha vasárnap délután, olajcsere közben derül ki, hogy nem a megfelelőt tartjuk a kezünkben, bizony hétfőig nem lesz autónk.

Szintén csapda lehet, hogy néhány, Nyugat-Európában kevésbé népszerű típushoz hülyeséget írnak a katalógusok. A Kalosok nagyobb motorjai Opel-származékok, az 1.2 pedig Suzuki-gyökerű, utóbbihoz mégis rendszeresen az Opel-szűrőket kínálja a legtöbb gyártó. Ezeket az akadályokat csak a megfelelő típusismeret veszi sikeresen, figyeljünk hát!

Tipp: Ha a gyári minőséghez ragaszkodunk, kérjük a márkatársak véleményét a megfelelő topikban! A legtöbb gyári szűrő beszerezhető a gyártójától olcsóbban. Ha nem jutunk eredményre, még mindig van lehetőségünk a különböző gyári szűrők között válogatni. Az említett 1.25D szűrőt megvehetjük az Opelnél, a Fiatnál és a Suzukinál is, más-más áron.

3. Olajszűrő leszedő

Nevével ellentétben nem is annyira a leszedésnél fontos, hiszen arra a régi Bélabácsi-trükk, a szűrőn átszúrt csavarhúzó mindig megoldás. Az új szűrő felrakásánál azonban nagy szükség lehet rá, hiszen a lazára húzott szűrő mellett kisebb-nagyon szivárgás indul. Komoly mennyiségű olajveszteség is származhat ebből, attól pedig kismókusok és motorok egyaránt gyorsan halnak meg.

A legegyszerűbb megoldás egyébként a fémszalagos, a láncos és a szíjas leszedő. Ezeket egyszerűen rá kell szorítani a szűrő házára. Vásárláskor fontos a legkisebb és a legnagyobb méret ellenőrzése, az autónkon lévő olajszűrő átmérőjének e kettő közé kell esnie.

Valamivel komolyabb megoldás a körmös szerszám, 3/8”-os racsnival vagy fix hajtószárral hajtva magától szorítja meg a szűrőt.

Ennél is profibb eszköz a sokdarabos leszedősapka-szett – ez az olajszűrők lapolására illeszkedve simán és gördülékenyen működnek. Persze otthonra már finom túlzás az ilyesmi, hiszen jobb esetben is csak 2-3 db-ot használunk fel a táskából.

A betétes olajszűrőkkel persze egyszerűbb dolgunk van, ezeknél a ház fedele általában klasszikus szerszámokkal nyitható. Figyelni csak arra kell, nehogy túlhúzzuk, vagy eltörjük a házat és/vagy a fedelet. Ezek általában csak gyári alkatrészként kaphatóak, nem kevés pénzért.

Tipp: Ha későn jut eszünkbe szerszámot vásárolni, de van otthon durva csiszolópapír, tépjünk le egy, a szűrő átmérőjétől valamivel hosszabb darabot, és hosszában hajtsuk félbe úgy, hogy a durva fele essen kifelé mindkét oldalán. Tekerjük körbe a szűrőn, és markoljunk rá erősen – ez elegendő lesz a le- és feltekeréshez egyaránt!
Tipp még: A felszerelés előtt a blokk felfekvő felületét töröljük le egy nem szöszölő ronggyal, a szűrő gumitömítését pedig vékonyan olajozzuk be, hogy ne tapadjon meg a feltekerésnél!

4. Leeresztés

Legtöbbször sima hatlapfejű zárócsavarral találkozunk, jellemzően 17-19mm méretben. Gyakori azonban a házi viszonyokhoz képest speciális, imbusz, vagy torx kulcsnyílású leeresztőcsavar is. Mielőtt nekilátunk, tájékozódjunk tehát, még egy egyszerű ezres Corsa C is meglephet bennünket, amikor a kocsi alá bújunk.

Akinek van aknája, ott végezze a munkát, ez a legkényelmesebb. Aki ezt nem tudja megtenni, dolgozhat a földön is, az emeléssel azonban óvatosan! A kocsi alatt fekve könnyű magunkra borítani a berendezést, arcunkba, vagy vállig ruhánkba csorog az olaj, csupa-csupa kellemetlenség. Rádaásul az is megeshet, hogy egy elöl megemelt autóból, amelynél az olajteknő elején van a csavar, nem folyik ki az összes olaj. Mindenesetre, ha mégis emelünk, van hozzá pár tippünk.

Bélabácsi persze lavórba ereszti. Működő megoldás, bár kissé nehézkes utána a kezelése. Van erre jobb megoldás is, a lapos olajleeresztő kanna. Elég könnyű beletalálni, fáradt olajjal töltve is hordozható, és a leeresztéssel sem lesz probléma.

Tipp: Ha réz-, vagy alumínium-alátét tömít az olajleeresztő csavarnál, feltétlen tegyünk újat belőle, a régi valószínűleg nem fog rendesen tömíteni! Ahol gumigyűrű tömít, szintén cseréljük, ha pedig ez csak a csavarral együtt lehetséges, ne sajnáljuk rá a pénzt!

5. Betöltés

Talán ehhez kell a legkevesebb tanács. Azt már tudjuk, hogyan töltsünk flakonból, de aki nem fér hozzá ilyen könnyen a betöltőnyíláshoz, az is megoldja – vásárol, vagy gyárt tölcsért pillepalackból. Esetleg hoz egyet a konyhából, bár a Velvet párkapcsolati szakosztálya szerint ez a megoldás ellenjavallt.

Vérprofiknak, akik otthon is 60 vagy 208 literes hordókkal operálnak, elmondjuk, hogy felesleges kanna módra emelgetni, kézi hordópumpával is kiválóan le lehet fejteni a szükséges mennyiséget.

Tipp: Ha tudjuk a pontos betöltendő mennyiséget, egyeurós boltokban vásárolhatunk skálázott mérőedényt. Az olajat ebbe áttöltve jóval egyszerűbb a dolgunk.

6. Kész, mit csináljak az olajjal?

Semmiképp se Gyulát tekintsük példának, aki a lakótelepi olajcsere után a ház előtti virágágyásban ásott gödörbe ültette el a fáradt olajat.  Számos helyen átveszik térítésmentesen, aki lusta keresgélni,  vigye el a legközelebbi MOL-kútra!

Tipp: Több helyen működik fáradtolajos kazán. Aki ilyennel fűt, örülni fog a kannányi fáradtolajnak, tehát kérdezősködjünk a környezetünkben!