A csavarhúzó

A csavaroknak számos fajtájuk van, de általában két fő csoportra osztjuk őket. Egyik csoport a legelterjedtebb hatlapfejű csavarok, a másik a hengeres fejű, belső kulcsnyílású csavarok. Utóbbiak két legismertebb képviselője a torx és az imbusz csavarnak nevezett kötőelem.

Ha szigorúan vesszük, a csavarhúzóval meghúzható, kilazítható csavarok is utóbbi csoportba tartoznak, hiszen a kulcsnyílásuk a csavarfej belsejében van, nem a kerületén vagy külsején, fejük pedig lehet akár hengeres is.

A csavarhúzókat a hozzájuk tartozó csavarokról és az élük formájáról nevezzük el. A két legelterjedtebb csavarhúzó az egyhornyú csavarhoz való lapos csavarhúzó, valamint a kereszthornyos csavarhoz való kereszthornyos csavarhúzó. Ez egyeseknek túl bonyolult volt, ezért a népnyelv a kereszthornyos csavarhúzót elkeresztelte csillag csavarhúzóra. Mint minden egyszerűsítés, ez is támadható, mert ki látott már négyágú csillagot, de ne menjünk az árral szemben.

A kereszthornyos csavarhúzó ikertestvére a pozidrive csavarhúzó, teljes nevén a kereszthornyos pozidrive csavarhúzó. Itt a kereszthoronyban további négy kisebb hornyot találunk, amely jobban, több kapcsolódási ponttal fekszik bele a megfelelő csavarba, így nagyobb erőt tudunk átvinni a csavarfejre anélkül, hogy megforogna, vagy kiugrana a szerszám a horonyból.

Tudjuk használni a normál csillagcsavarhúzót a pozidrive-hoz? Természetesen igen, csak eggyel kisebb számút kell használni, hogy beüljök a horonyba rendesen, és soha nem fog olyan jól belepasszolni, mint a hozzá való, sőt.

Ezen három alap-csavarhúzó mellett van még pár egzotikus szerszám, például a polidrive csavarhúzó, a hármas négyszög, vagy XZN csavarhúzó, de ezek annyira ritkák, hogy nem foglalkozunk most velük.

Ha rossz csavarhúzót használunk a csavarhoz, két esettel szembesülünk. Vagy nem tudjuk jól meghúzni, vagy meglazítani a csavart, vagy pedig szétbarmoljuk a csavarfejben kiképzett hornyot, és a gépelem úgy fog kinézni, mint a magyarországi otthon buherált autók, vagy motorok java része, ahol minden csavarfej el van nyalva.

A csavarfejek nagyságától függően a hornyok mélysége és szélessége is különbözik. Ebből egyenesen következik, hogy különböző méretű csavarfejekhez különböző méretű, hozzájuk passzoló csavarhúzó jár. Gyakori hiba, hogy legalább egy mérettel kisebb csavarhúzót használnak, amely nem fekszik bele a horonyba, és könnyebben roncsolja. A lapos csavarhúzó az egyhornyú csavar hornyában majdnem végig ér, és pontosan illeszkedik bele.

A csavarhúzó lapos éle soha nem éles, és az oldalakkal majdnem derékszöget zár be. A köszörűn vagy reszelővel vékonyabbra köszörült csavarhúzó éle pontatlanul fekszik a horonyba, és erő hatására kiugrik onnan, gyakran tönkretéve a csavarfejet. Ez barbárság.

Hasonló a helyzet, amikor a kereszthornyos csavarba kisebb csavarhúzót, esetleg két számmal kisebb lapos csavarhúzót akarunk használni. A csavar hornya és a csavarhúzó éle méretét és szögét tekintve is eltér, a horonyból könnyen kiugrik, tönkretéve a csavarfejet.

A csavarhúzó szára és feje általában egy anyagból van, még akkor is, amikor a fej részét nem festik, vagy nem nikkelezik, ezzel úgy téve, mintha az valami erősebb, vagy külön edzett rész lenne. Az anyaguk, legalábbis a jobbaké, krómmal és molibdénnel ötvözött acél, a profi szerszámok pedig szerszám vagy gyorsacélból vannak. Igen, kitalálták, nem ezeket lehet 1900 Forintért tízdarabos csomagban kapni. Azok anyaga általában ötvözetlen, olcsó vas.

A csavarhúzó esetében is fontos a szerszám fogása, markolatának kialakítása. Kezdetben fém és fa nyelű csavarhúzók voltak, de a műanyagok térnyerésével szinte kiszorultak a piacról. Ma a csavarhúzók döntő többsége valamilyen műanyag nyelű, de nagyon nem mindegy, milyen. Az áttetsző piros, sárga, zöld nyelű csavarhúzók kerülendők, néha még a leeséstől is eltörnek. Nem baj, ha műanyag a nyél, de legyen kellemesen bordázott és ne csúszós felületű. Gyakran olajos kézzel markoljuk, nem baj, ha van fogása. Elterjedtek a marok formájához igazodó aszimmetrikus nyelű szerszámok is, én személy szerint nem szeretem őket, mert ritka, amikor van hely és lehetőség pontosan fentről markolva csavarozni. Nagyobb helyet igényelnek, és három ujjal fogva bénán lehet velük dolgozni.

A jó csavarhúzó nyele nem könnyen koszolódó, nem csúszós és bordázott. Hasznos, ha a nyél, a markolat elején van egy fém hatlapfejű rész, ahol meg tudjuk fogni kulccsal vagy fogóval. Még az is több a semminél, ha ez a rész a műanyagon van kialakítva.

Az is hasznos, ha a szár a nyélben végig van vezetve, és a nyél végénél kilátszik. Ezeket a csavarhúzókat kicsit üthetjük, kocogtathatjuk kalapáccsal, de ne feledjük, hogy a csavarhúzó nem hidegvágó vagy véső. Még akkor sem, ha egyes profi szerszámok éle hasonlóan kemény anyagból készült.

A csavarhúzó elhasználódik. Az éle elkopik, megsérül, ebben az esetben cserélni kell a szerszámot. Kiköszörülés, megreszelgetés nem fog pontos élt eredményezni, ha így használjuk, öljük a csavarokat. Akkor is öljük a csavarokat, ha nem megfelelő, méretben nem hozzá illő szerszámmal próbálkozunk. Levest sem eszünk villával, kereszthornyos csavart se próbáljunk lapos csavarhúzóval nyitni.