Amikor a japánok mókáznak

Fűthető kabát?! Winkler már tárcsázta is a Makita számát, és senki sem telefonál úgy, mint Winkler, ezt a Mi jót tudsz mondani kormoránfos ügyben? kezdetű beszélgetések bizonyítják a legjobban. Illetve az, hogy pár nap múlva két legény már be is állított a szerkesztőségbe két fűthető kabáttal és bónuszként két ütvecsavarozóval.

Hű, három fokozatban állítható, há, majdnem egy egész napig bír fűteni, hö, majd jól leteszteljük! Aztán úgy jártunk, mint aki jégtörőt akart tesztelni idén. Hiába vártunk a kétcentis hidegre, nem jött. De amikor nulla fok közelébe ért a hőmérő, azért körbeadogattuk a szerkesztőség garázsban aktív életet élő tagjainak, és a lényeg ebből is kiderült.

Rudihoz hasonlóan éreztem én is. Tud hideg lenni a garázsomban, fázós is vagyok, ezért nagy reményekkel vittem ki magammal a csodaködmönt, viszont éppen a Rozi olajsártól dzsuvás belső szerveit kellett műtenem, ezért féltem, hogy túlságosan koszos lesz a tesztkabát az egyik első bevetésén. Ezért lecipzároztam az ujjait, mivel a fűtés amúgy is hátközépnél, illetve a középkorú férfiak úszóguminak nevezett testrészénél van elhelyezve.

Na, és pont ez a baj. Én a következő helyeken szoktam jellemzően fázni: lábfej, kézfej, karok, fejbúb. Ez ellen általában a következőkkel védekezem: zokni, kesztyű, kabát, sapka. Amikor dolgozom, a felgyorsuló vérkeringés aztán szép lassan átfűti a végtagokat, és úgy tíz fok körüli műhelyhőmérsékleten egy-két óra alatt beáll egy kellemes egyensúly. Nagy hidegben előveszek egy leselejtezett pufidzsekit és bedörzsölöm a kezem jéghideg vízzel, az felgyorsítja a felmelegedés folyamatát. Persze mindenki más, de nekem mellénytájt nem nagyon hiányzik a meleg.

Persze, érezni a meleget, még akkor is, ha alá veszünk egy pulóvert. Pár perc után vissza is vettem a legkisebb fokozatra, a többire talán a szibériai télben lehet szükség. De a kezem, lábam, fejem ettől függetlenül fázott - valahogy nem éreztem magam úgy, mint amikor a búbos kemence kellemes melegéhez kucorodik az ember.

A vicc az, hogy ettől függetlenül nem akartam kibújni belőle. Mondjon bárki bármit, ez egy igen minőségi cucc, amit az ember szívesen hord a testén. Jó tapintású az anyaga, szereléshez előnyös a színe, mivel nem látszik rajta a kosz, és úgy összességében jó benne lenni. A nagyobbik akkus, 18 voltos helyett létezik 10,8 voltos kivitel is, ami teljesítményre ugyanezt tudja, csak nem bírja egy egész napig, csak fűtési fokozattól függően pár óráig, viszont olyan kicsi az akkuja, mint egy Góliát elem. Az sokkal kényelmesebb, nem nyomja annyira az oldalunkat, ha nem fekszünk rá.

Csak azt tudom mondani, amit a makitásoknak, amikor érdeklődtek, hogy tetszik az áru: nagyon finom cucc ez a kabát, de igazából fölösleges bele a fűtés. Erre felvilágosítottak, hogy ez igazából egy geg: ha már kabátot árul a Makita, akkor legyen benne valami extra. Tessék, ilyen a japán humor.

Makita DCJ200Z fűthető kabát, működési idő
alacsony fokozat	12 óra
közepes fokozat	6,5 óra
magas fokozat	3,5 óra
ár	kb. 60 ezer forint