Szerszám szombat: Makita BTW251 ütvecsavarozó

A Makitát azért kerestük meg, mert elképedtünk a fűtött kabátjukon, de amikor kihozták, ránk tukmáltak még két gépet, ha már erre jártak. Először csak nézegettük, forgattuk, mint majom a hegedűt - mi ez, valami villanycsavarhúzó de luxe? Aztán megnyomtuk a gombot, és megvilágosodtunk. Kicsit agresszívabb, a reakciónyomaték induláskor meghúzza a csuklónkat. Még így szárazon is ígéretesnek tűnt, alig vártuk, hogy bedobjuk a mélyvízbe egy Shitgun-szerelő orgia alkalmából.

A nagy BTW251-esből egy agyonhasznált demógép került hozzánk, de ez csak az ütött-kopott házon látszott, a mechanikán egyáltalán nem érződött. Félcolos négyszög van az orrán, gyárilag egy stiftes 19-es dugókulccsal érkezik. Ezt gyorsan ledobtuk róla, hogy saját dugóinkat gyilkolhassuk - a kézi használatra szánt könnyű crova-fejeknek hosszú távon nyilván nem tesz jót az ütlegelés.

Mert a gép elég tisztességeset üt: leginkább egy szépen kifejlett légkulcshoz hasonlítanám. A villanymotor egy körmös tengelykapcsolóhoz hasonló tárcsát forgat, amely ha üzemszerűen átugrik, elég lendületesen tudja püfölni a dugókulcs tengelyét. Elvileg 230 Nm-rel tud húzni-lazítani, úgyhogy kisebb csavaroknál vigyázni kell, ne szakítsunk le valamit. Én 10-esnél kisebb metrikus csavarra nem szívesen tettem fel, de amint hozzászokott az ember a kezeléséhez, ami körülbelül 2,3 másodperc, elég finoman lehet adagolni, hogy akár egy 8-as csavart is érzéssel meg lehessen húzni.

A nagy makitázás közben boldogan ropogtattuk a kulcsot, és aztán meglepődve tapasztaltuk, hogy tíz perc alatt lent volt a rugóstag. Négy óra alatt megvolt a diffi fel-le, szét-össze, hézagolással. Nem túlzás, a durva szerelési munkákat, kerékszerelést, futóműjavítást fele idő alatt meg lehet vele csinálni egy racsniskulcshoz képest.

Egy jó légkulcs persze ugyanolyan szépen teker - az akkus csavarozó előnye, hogy nincs farka. Nem kell magunk mögött rángatni egy tízméteres, kilós slagot, nem gabalyodunk bele, nem feszül meg, ha túl rövid, és sokkal jobban hozzá is férünk bármihez. Egy természetes mozdulattal odanyúlunk a csavarhoz, és már kint is van.

A nap végére már csak azon kaptunk össze Pistával, hogy kinek van éppen nagyobb szüksége a Makitára. Egymás kezéből martuk, ropogtattuk, imádtuk. Mint kiderült, hat éves már az akkuja, de még így is kibírt egy kiadós szerelős napot két fogalmatlan idióta kezében anélkül, hogy töltésre gondolni kellett volna.

Boldog kapcsolatunknak az vetett véget, hogy tönkrement az akku: az intelligens gyári töltő már nem volt hajlandó visszanyomni bele a szuflát. Hat év demószolgálat után végül is nem szégyen. Ezután már nem tudtuk halogatni a tesztkészülék visszaadását, de azóta is vágyunk rá. Ha azt vesszük, hogy egy árban van a fűthető kabáttal, milliószor inkább ezt választanám.