Mindenkit érdekelnek az egyszerű és olcsó megoldások, ha valóban hasznosak. Ezért is kezdtünk bele a nagy izzótesztünkbe, aztán ahogy a szakemberek látták a botladozásainkat, meghívtak tanulni, és nagyon érdekes dolgokat tudtunk meg a szabványos izzókról, vagy ahogy ők nevezték, a lámpákról.
Mivel annyira imponáló volt, hogy egyrészt értenek hozzá, másrészt minden rendelkezésre áll a pontos mérésekhez, hogy teljesen rájuk szoktunk. Már nem tud úgy lámpa felkapcsolódni a Totalcar szerkesztőségben, hogy valaki ne szóljon be, hogy vigyük ezt is a Tungsram laborba megmérni. Egy mérés nem mérés, valójában ott szeretnénk lakni, a lézer szintezőfények között, lámpatestekkel körülvéve.
Nem volt ez másként akkor sem, amikor Zách Dani előállt két darab H4-es izzóval, hogy kicserélte az első gazdás Suzukijukban, mert ez bizony 1998 óta világít benne, amikor szükség van rá. A kételkedőket az izzó alsó részére festett dátum azonnal meggyőzte, az bizony 1998 július 18-án készült, valószínűleg a Tungsram, most már General Electric budapesti gyárában. Akkor vigyük azonnal vissza, méressük meg, mit tud így 140 ezer kilométer és 16 év után, hiszen közben a Swift kapott egy garnitúra prémium GE izzót, a növelt fényerejű fajtából. És jobban világít? Naná, láthatóan. De mennyivel? Majd a laborban kiderül.
Hogy a járműnek mennyire jó a világítása, egy komplex rendszer eredménye. A rendszernek csak egyik eleme a fényforrás. Legalább ennyire fontos maga a lámpatest, és természetesen a tápfeszültség. Előfordulhat, hogy az izzó csatlakozóira nem jut el a névleges feszültség, a kisebb feszültség pedig erősen csökkenti a fényerőt. A lámpatest is lehet rossz, akár geometriailag, vagy állapotát tekintve is, hiszen egy vak foncsort semmilyen izzó nem javít ki. És persze van a szabványos lámpa, a fényforrás, amelyre nagyon pontos szabványok vonatkoznak, olyanok, amelyekre soha nem gondoltunk volna.
Aki már látott öregebb izzót, és megnézte közelebbről az izzószálat, láthatta, hogy bizony öregszik, kicsit megváltozik az állaga, bizonyos idő után szinte kiszőrösödik . Ez nyilvánvalóan csökkenti a fényerejét, de nem tudjuk, mennyivel, és ez a csökkenés mit jelent, ha belerakjuk a lámpatestbe és rendszerben vizsgáljuk az adott öreg izzót.
Szabvány vonatkozik a H4-es izzó esetében arra, mennyi fényáramot kell kibocsátania összességében, körkörösen, illetve arra is, hogy a szabványos lámpatestbe helyezve a vetített kép adott pontjain milyen fényerőt kell mérnünk. Az sem lenne jó, ha a használat során az izzószál elmozdulna, mert ezzel geometriai hibát okozna, így a vetített kép nem lenne szép, főleg nem szabályos. Például ahol már nem szabad egy bizonyos fénymennyiségnek lenni, ott is lenne, ahol meg kéne még legalább 1-2 lux, ott nem volna elegendő.
Megkértük tehát a GE labort, hogy hadd menjünk be egy mérésre, számokat szerettünk volna látni, nem szubjektív, talán jobban világít-ot érezni. A GE-nél fejlesztés folyik, tesztelés és egyéb titkos dolgok, az ilyen helyekre a bejárás nem egyszerű. A biztonsági őr azonnal kijelentette a fényképezőgépemre, hogy az bizony itt bevíve nem lesz, még szerencse, hogy előzetesen engedélyeztettem, úgyhogy mégiscsak de.
A mérés gyors volt és könyörtelen. Először az etalonnak használt első generációs Ford Focus lámpatestbe tettük az öreg izzót, majd egy normál mai GE izzót, végül egy GE emelt fényerejű, úgynevezett prémium lámpát. A mérőfolyosón felvettük az isolux diagramot, a gép kiértékelte a fényeloszlást, pontosabban az egységnyi területre eső fényáramot. Valójában nem arra voltunk kíváncsiak, jobb-e az új, mert ez látható, hanem, hogy a régi teljesíti-e a jelenlegi szabványokat.
Az isolux diagram alapján a Focus lámpatestbe rakott 16 éves izzó tudta, amit minimálisan tudnia kell a szabvány szerint, geometriai pontossága kifogástalan volt, így a lámpatest vetített képe is tökéletes. Az új és a prémium izzóval összehasonlítva gyengébb a megvilágítás, de még így is szabványon belüli. Ez csak azt mutatja, hogy az újak erősen túlteljesítik – természetesen az engedélyezetten belül – a minimumkövetelményeket.
A másik nagy kérdés, hogy az izzó, lámpatest nélkül, fényforrásként milyen fényáramot, azaz összfényt bocsát ki. Ennek a H4-es izzónak a szabvány által előírt minimális fényárama 850 lumen, de az öreg 16 éves izzó már csak alig 710-et tudott, tehát szigorúan véve nem felelt meg a mellékszál (tompított fény) a szabványnak. Új korában nyilvánvalóan tudta, de a 140 ezer kilométer alatt, és az eltelt körülbelül 16 év alatt az izzószál ennyit öregedett.
A mérésen megint annyira fellelkesültünk, hogy meg akartuk tudni, a mostanában elterjedőben lévő, H4-es formájú, de nem szabványos, hanem ledekkel helyettesített égők mit produkálnak. Pénz nem számít alapon vásároltunk egy olcsóbbat, egy meglehetősen drágát, valamint Kínából is rendeltünk pár ígéretes példányt.
Vajon a sok ledes, H4-szerű, háromszoros árú égő meg tudja szorítani a 16 éves Tungsram H4-est? Mi meglepődtünk, hamarosan önök is meg fognak.
