Egy jó krimpelés mindent megér

A krimpelő igazi célszerszám: általában egy típusú, speciális csatlakozófajtához való, és nehéz megkerülni. Aki az UTP-kábel (amit a számítógépes hálózatokhoz használunk) végére rá szeretné roppantani a kis kockát, nincs választása, kell a fogó. Minden marokszerszámot, amellyel ilyen-olyan kábelek végére rápréselhetjük az oda való véget, krimpelőfogónak nevezünk, de a rengeteg típus közül most az autós dolgokhoz valóra koncentrálunk.

Igaz, a CAN-buszok és a végtelenül elfajzott csatlakozók korában már lassan kikopnak a lapos és hüvelyes saruk, de egy rendes autóvillanyász fiókjában azért még ott vannak ezek a békebeli, egymásba csúsztatható kábelvégek. Ha máskor nem, egy rádió- vagy riasztóbeépítésnél jól jönnek, meg minden olyan javításnál, amikor oldható elektromos kötést kell létrehozni. A szerszám, amivel a szakember rányomja a drótra, árulkodik a munka igényességéről.

Nem csak a leggyorsabb, de a különféle csatlakozások közül egyben a legigényesebb is a préselés. A csavaros, sorkapcsos kábeltoldás vészmegoldásnak jó, de ha nincs olyan nyelve a sorkapocsnak, amely benyúl a csavar és a huzal közé, óhatatlan a rézdrót roncsolódása. Szigetelés szempontjából is problémás, ráadásul a rázkódást sem szereti a nehéz, kilazulásra hajlamos csoki. Sokkal jobb egy rendesen kivitelezett forrasztás, amely zsugorcsővel kombinálva a legmegbízhatóbb szigetelést nyújtja, egyetlen problémája a forrasztás és a rézsodrony találkozásánál létrejövő töréspont, amely szélsőséges mechanikai igénybevétel esetén, értsd, intenzív hajlítgatás esetén el tud fáradni. Egy tuti saru mindent lepipál: a préselés éppen annyira rogyasztja meg a huzalt, hogy sose engedjen el, a csatlakozó kialakítása nyakban megvezeti a vezetéket hajlítgatáskor, és bizonyos típusoknál igényes szigetelést is lehet alkalmazni.

Rendes krimpelőfogó nélkül viszont csak kókányolni lehet. Ha nincsen eléggé összepréselve a huzal, lelazulhat a csatlakozás, ha túl erős, vonalszerű a roppantás, könnyen eltörik a vezeték és egyszerűen leesik a kábelvég. Az autók környékén használatos krimpelési típusokból alapvetően kétféle van, a szigetelt és a csupasz: az Axiálnál egy profi, szigetelt csatlakozókat préselő fogóval ügyeskedtük össze a bemutató fotókat.

A művelet végtelenül egyszerű: megfelelő hosszon le kell blankolni a huzal végét, rátenni a kábelvéget és nyomni egy izmosat. Csak a csupaszítás hosszát kell jól eltalálni, no meg a színhelyes gödröt a fogó pofájában. A színkódok amúgy a vezeték keresztmetszetét jelölik, a piros 0,5-1 mm2-es, a kék 1,6-2,5 mm2-es, a sárga 4-6 mm2-es huzalhoz használható, ahogy a fogón is fel van tüntetve. Ennek becsléséhez kell némi tapasztalat, de alapvetően ami erőltetés nélkül belemegy a lyukba, az jó lesz.

Minden szerszámra igaz, hogy a rendes minőségért nem keveset kell kiköhögni, de a krimpelőfogó még a szokásosnál is szélsőségesebb: az olcsó pénzkidobás, a jó többszörösébe kerül. Az ezer forint környékén kapható vékony lemezből készült vackok, amelyeket a színes, szigetelt kábelvégekhez árulnak, általában már az első préselésnél elgörbülnek, mivel már eleve nem találkoznak a pofák. Rendes áttételük sincs, ezért nagy erőt kell kifejteni, a vékony fogantyú pedig vágja a tenyeret. Egy tapasztalt kéz egy kombinált fogóval jobbat présel.

A hasonló felépítésű, vastagabb anyagból, erősebb csappal készült fogók hobbihasználatra már határesetben elmennek, de aki szépet szeretne krimpelni, annak ötezer forint környékén vagy még inkább fölötte kell keresgélnie, az áttételes, széles pofás fogók között. Ezek rendesen, méretre préselnek, nem erőfüggően, és van, amelyik a vezeték szigetelésénél is megnyomorgatja a sarut, hogy még jobban megvezesse a kábelvégződést.

Személyes kedvencem egyébként a szigetelés nélküli, csupasz saru, ez a legprofibb megoldás. Ehhez másik fogó kell, amely ráhajtogatja, belenyomja a saru lemezét a rézdrótba, és a vezeték szigetelését is körbeöleli, ezért mechanikailag ez a legstabilabb megoldás. Ha kész, erre aztán rá lehet húzni egy külön kapható gumisapkát, amely általában tartósabb, mint a szigetelt saruk piros, kék, sárga kemény műanyaga, vagy ha nagyon igényesek vagyunk, zsugorcsővel védhetjük az egész csatlakozási pontot.

Én azt mondom, ha már krimpelünk, krimpeljünk rendesen, normális fogóval, ha nincs, keressünk más megoldást. Kicsit időigényesebb, de megbízható a forrasztás, ha pedig feltétlenül saru kell, a szigetelés nélkülit tulajdonképpen rá is lehet forrasztani a vezetékre. Nem ideális, de még mindig jobb egy rosszul sikerült krimpelésnél, ami két hét múlva elenged vagy letörik, aztán éjjel zárlatos lesz, kigyullad az autó, felgyújtja a garázst, az pedig a házat, mi meg ott állunk gatyában, nézzük a lángoló, üszkösödő romot, és átkozzuk a vacak fogót, amivel félrekrimpeltünk.