Ha kevés a bilincs
Szerszám szombat: hidraulikatömlő-gyártás
Amikor az Axiálnál jártunk Szerszám Szombat tanulmányi kiránduláson, egyből megakadt a szemem a hidraulikatömlő-gyártó gépen. Csodálatos nyomástároló tartályok, gyönyörű fittingek, meseszép pofagyűjtemény – egy gépészeti mézesbödön. Lehet, hogy csak érintőlegesen kapcsolódik az autózáshoz, de például a szervokormány nyomástömlőjét pont le lehet gyártani vele.
Való igaz, a hidraulikatömlő nem egy fékbetét vagy olajszűrő, amit a fehér öves sufnimester-növendék is készségszinten semmisít meg egy csapással, de amelyik autóban van hidraulikus szervokormány, abban kell lennie valami hasonlónak. Nagy mennyiségben persze inkább földmunka- és mezőgazdasági gépeknél fordulnak elő, ez a hidraulikatömlők elsődleges felvevőközege, de a több száz barra hitelesített tömlő sok célra használható.
A hivatalos terminológia ugye tömlő, mivel rugalmas slagról van szó, nem kemény falú csőről, még ha a köznyelv össze is mossa őket. Ami a végére jön, a csavaros fitting, azt fegyverzetnek nevezik, csak hogy szakszerűek legyünk.
Az ilyen típusú, méretre gyártott, rároppantott csatlakozóval gyártott tömlők 2-3-400 bar vagy még nagyobb nyomásra vannak méretezve, de olyankor sem hülyeség ilyet használni, ha nagy biztonságra törekszünk vagy komoly mechanikai igénybevételre lehet számítani. Mondjuk verseny- vagy más célra épített autóknál az olajhűtő például egy olyan létfontosságú szerv, amit én ilyennel szoktam bekötni. Súlyos túlméretezés, de a rádugós, bilincses megoldásokkal szemben, a hidraulikatömlővel még sosem volt gond.
Ellentétben a krimpeléssel, a hidraulikatömlő készítésére nincs házi módszer. Kell hozzá a gép, amit talán a legnagyobb szerszámbuzi sem fog megvenni hobbihasználatra. Ellenben ha a tömlőre éhes sufnimágus jól felkészülten megy el a minden tanyakomplexum közelében megtalálható tömlőgyártóhoz, akkor kis szerencsével némi várakozás után egy jó minőségű, tuti tömlővel tér haza, amit csak fel kell csavarozni. Mondjuk javításra nincs is lehetőség, szóval jónak kell lennie.
Nagyon kritikus a hossz, mivel az acélbetétes gumitömlő nem úgy hajlik, mint a kerti slag negyven fokban, hanem elég masszív ellenállást tanúsít, ezért ha nem passzol pontosan, be fog feszülni. Ismerni kell a tömlővégek pontos paramétereit, a menetet, ezért a legjobb, ha hóna alá csapja az ember a csatlakozó elemeket vagy mintát visz. Végül ki kell találni, hogy egyenes vagy hajlított legyen a fitting. Mindenképpen előnyt élvez az egyenes fitting, mert sokkal kisebb eséllyel lazul le, mint a szintén általánosan használt kilencven fokos, amelyet a lengések, rázkódások csavargatnak. Ahol gyárilag hajlított a tömlővég, ott szinte mindig használnak a csatlakozástól néhány centire egy rögzítőbilincset, amely elmozdulás ellen biztosítja a tömlőt, nehogy lelazuljon.
De most azért gyűltünk össze, hogy megnézzük, hogyan készül el. Először egy flex-szerű korongos darabolóval levágják méretre a tömlőt, majd rácsúsztatják a fegyverzet hüvelyét, illetve bedugják a tömlőbe a fittinget. Ezután ki kell választani a megfelelő pofakészletet a géphez, és rápréselni. A roppantás némi tapasztalatot igényel, mivel kézi vezérlésű: addig kell nyomni a gombot, amíg úgy nem érezzük, hogy már jó.
Ítéletünket utólag ellenőrizhetjük, a mintaléc segítségével. A gyakorlott szemnek igazából elég ránéznie, de az igényes műhelyfelszerelés nem nélkülözheti a jó és rossz roppantási példákat bemutató gyűjteményt. Itt látszik, mennyi hibát lehet elkövetni: túlroppantani, mögé roppantani, rároppantani a hatlapra vagy egyszerűen túl hamar abbahagyni a roppantást. Ha viszont jól végeztük a dolgunkat, atombiztos csatlakozásunk készült.
A hidraulikatömlő járulékos haszna, hogy rá van nyomtatva a szavatossági idő. Persze jókora ráhagyással, hiszen emberek élete is múlhat rajta, de ha komolyan vesszük a jellemzően legalább öt éves élettartamot, sose lesz gondunk a tömlővel.
