Szerszám szombat: védőmaszkok

Kellett hozzá néhány látogatás a baleseti sebészeten, hogy így, közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz, már komolyan vegyem a munkavédelmet. Igazából az egész Szerszám Szombat sorozatunkat munkavédelmi eszközökkel kellett volna kezdeni, mert anélkül hülyeség nekiállni bármilyen melónak. Igen, én is voltam hülye, sokszor, de másnak mindig azt javaslom, legyen inkább okos.

Bevallom, nem tudom, hogyan lehetne meghozni a kedvét a védőfelszerelés-használathoz azoknak, akik még sosem húzogattak ki drótdarabokat az arcukból, nem törték csontjukat ráeső nehéz tárgyak miatt, nem forgolódtak álmatlanul éjszakákon át, begyulladt szemmel, rettegve a megvakulástól. Az általános vélekedés szerint a munkavédelmi eszközök használata gyávaság, aki igazán vagány, fürdőgatyában, Ray-Ban ben hegeszti a markolókanalat. Marhaság. Utólag jön csak rá, aki hibát követett el, hiszen ha előre látta volna, nem is történt volna meg a baj. Arról meg kevesen sztoriznak, hogy micsoda baromságokat csináltak.

A probléma gyökere, hogy a munkát védőszemüveg, kaplis bakancs vagy éppen maszk nélkül is el lehet végezni. Ha a flex csak a szemüveg felrakása után kapcsolna be, az emelő reteszelve maradna, amíg nem húzunk munkavédelmi lábbelit, vagy a fényezőpisztolyokat kizárólag rendes maszkokkal csomagban árulnák, sokkal kevesebb lenne a baj. Így csak a józan ész és annak a ténynek a belátása, hogy mindenki hibázik egyszer, adhat késztetést arra, hogy minden munka előtt meghozzuk a megfelelő óvintézkedéseket.

A maszkviselet kivételes hosszú távú gondolkodási képességet igényel. A por, ami bejut a tüdőnkbe, nem fog azonnal megölni, az oldószer nem dönt le helyben a lábunkról. A szilikózis meg az agykárosodás pedig olyan távoli dolgok, amik velünk sosem fordulhatnak elő. Nekem a nitrohígító szagáról mindig a vágóhídi szipusok jutnak eszembe, akik zacskóval az orruk alatt kóvályogtak életük utolsó heteiben a környéken, halálosan rémisztő képsorokat égetve az agyamba.

Eleget papoltam, lássuk, mit kell felvennünk, hogy ne mérgezzük magunkat. Amit a jó szándékú amatőr is be szokott dobni a kosárba a maszkolószalag mellé, az a háromszázötven forintos alap maszk. Jó esetben van benne orrprofilra hajlítható lemezke, amivel viszonylag jól arcunkhoz idomíthatjuk, így csak kevés szennyezett levegő jut be a maszk pereme és a bőrünk közötti résen. Aki már használt ilyet, tudja, hogy a fehér, papírszerű maszknál közel sincs tökéletes tömítés, koszcsík jelzi a levétel után a határvonalat, ami nyilvánvaló bizonyíték, hogy bizony beszívjuk mellette a szmötyit.

Cserébe legalább jól fullaszt. Általában a szűrőanyag is nehezen engedi át a levegőt, kicsi is a felülete, kilégzésnél meg jól visszatartja a párát, ezért percek alatt bepállunk alatta. Szóval kellemetlen viselet, utálja is mindenki. A kilégzéses problémát megoldja ugyan a dupla áron kínált, szelepes de luxe változat, amelyből kifelé visszacsapószelepen át távozhat a levegő, de arról is tudni kell, hogy legfeljebb por ellen hatásos. Kőművesmunkánál, csiszolásnál érdemes ilyet használni, és ha megtelt, cserélni. Nem is szokott többet bírni a gumija, mint a maszk élettartama.

Szórópisztolyos festésnél, fényezésnél a semminél jobb, mivel a levegőben szemmel is látható festékködöt megszűri, de az elpárolgott oldószer, meg a többi mérgező gáz és gőz ellen semmiféle védelmet nem nyújt. Ehhez rendes, profi védőmaszk kell, gumis kivitelben, cserélhető, nagy felületű szűrőkkel.

Nem véletlen, hogy a pár száz forintos fehér maszkokhoz általában még csak tájékoztató sem jár, hogy egyáltalán mi ellen hatékonyak, de ha beletúr az ember az dokumentációba, mindig kiderül, hogy ezek szilárd részecskéket, legfeljebb festékködöt képesek kiszűrni. Ezzel szemben a gázálarc kinézetű félmaszkhoz sokféle szűrőt lehet kapni, amelyekhez pontos specifikáció is jár. Ami hasonlóan a kis maszkokhoz csak részecskéket szűr, olcsóbb, a fullos viszont szerves, szervetlen, savas gázok és gőzök ellen is véd. Festékszóráshoz mindenképpen ilyet használnék.

Persze, a profi holminak ára van, az Axiál webshopjában például valamivel hatezer forint fölött mérik a Scott álarcot, a hozzá való két szűrő pedig bő négyezer forint, viszont ez már minden ellen véd, ami ellen védeni lehet. Pár száz forint pontatlansággal egy tízesről beszélünk, amit a legtöbben szeretnének megspórolni. A fényezőpisztolyra bezzeg nem sajnál az ember ugyanennyit, nem beszélve a kompresszorról.

Életemben már biztos elhasználtam tízezer forintnyi eldobható maszkot, de nem is ez nyugtalanít, hanem a rajtuk keresztül beszívott méregmennyiség. Ha elölről kezdhetném, most azonnal vennék egy rendes álarcot, és csak csavargatnám bele a szűrőket. Hozzá csapnék egy rendes védőszemüveget, néhány kesztyűt, egy fülvédőt meg egy munkavédelmi bakancsot, és csak ezután venném meg az első csavarhúzót, kalapácsot, fényezőpisztolyt, kompresszort.