Szerszám Szombat: gumiharang-tágító

Mindenkinek a fantáziájára bízom, milyen – egyáltalán nem autós témájú – ajánlással futott be hozzánk a Bailcast gumiharangtágítója. Igaz, nem kimondottan hobbiszerszám, sőt, őszintén szólva a mai napig nem vagyok biztos benne, hogy létezik Magyarországon háromnál több műhely, ahol kifizetődő volna a használata, mégsem hagyhattam ki a lehetőséget. Az ismeretterjesztő küldetés bőven belefér a Szerszám Szombat fogalmába, magam is kíváncsian forgattam a különös eszközt.

Akinek volt már kezében féltengely-gumiharang, és sejti, mire való a tágító, ugyanazt fogja kérdezni magától, mint én: tényleg ki lehet ennyire nyújtani egy hétköznapi harangot? A válasz: nem. Duraboot névre kereszetelt, speciális, néhány univerzális méretben kapható gumiharanggal működik csak az eszköz, viszont azt ígérik, az autótípusok 98%-át le lehet fedni velük. Az eredetiségfetisiszták, gyárialkatrész-hívők ezáltal kiesnek a potenciális ügyfélkörből, de a gyakorlott szerelő tudja, hogy a legtöbb féltengely tényleg nagyon hasonló méretekkel rendelkezik, és ha a Durabootot saccra három-négyszeresére lehet tágítani, nem lehet gond az átlagautókkal.

Masszív szerkezet, logikusan kikövetkeztethető, hogy működik. A fémcsápokra ráhúzzuk a gumiharangot, szűk végével kifelé, majd kitágítjuk, amennyire csak lehet. Ezután már csak rá kell húzni a féltengelyre, összecsukni, és lecsúsztatni a harangot. Kétségkívül elegáns megoldás.

Kétféle kivitel létezik a polipból: mechanikus, amelyet fúrógéppel, elektromos csavarozóval lehet hajtani, illetve pneumatikus, amelyet csak rá kell szúrni a kompresszorra. Harmadik alternatívaként lehet még kapni a Kauffernél szerelőkúpot is, amellyel kézi munkával tágíthatjuk ki a Durabootot.

Első ránézésre káprázatos, zseniális az ötlet. Levágjuk a szakadt gumit, egy gyors tágítással felcsúsztatjuk az újat, és már kész is a harangozás. A gond csak az, hogy a tágítós felrakáshoz ugyanúgy ki kell fűzni a féltengelyt a helyéről, és a féltengelyezésnél ez a nagy meló. Felemelni, kereket leszerelni, gömbfejet kipattintani, csonkállványt kiborítani, ha be van rohadva az agyba, valami böszme nagy préssel kinyomni a helyéről a csukló ricnijét – még leírni is sok, komplikációk nélkül is elmegy vele egy-két óra. Aztán ha már levágtuk a gumiharangot, a legtöbb esetben egy jól irányzott kalapácsütéssel le is ugrik a féltengelycsukló, és szépen, tágító nélkül fel lehet csúsztatni az új harangot. Ezt az utolsó, pár perces műveletet lehet megspórolni a tágítgatással.

A fúrógépes eszköz használata nem annyira egyszerű. Némi gyakorlás után megnyomtam a gombot a fényképezőgépemen, de a nagy maszatolásban félrecsúszott a zsíros ujjam, és VHS-minőségben sikerült rögzíteni a műveletet, bocs. A lényeg nagyjából látszik a négy pixeles felbontásban is, valamivel jobb, mintha viaszhengerre vettem volna fel.

Szerencsétlen, hogy a mechanikus tágító végén a hatszög nem a szabványos bitméret, hanem csak rendes tokmányba lehet befogni. Elég komoly nyomatékot igényel, keményen meg kell markolni, és még így is megszenved egy átlagos akkus csavarozó, amíg kinyitja a harangot. Aztán rá kell játszani a féltengelycsuklóra, amely kinyúló része könnyen megakad a zöld fejben számára kialakított lyukban, és egy nagyobb átmérőjű csuklónál még így sem lehet teljesen összecsukni a polipot, mert megszorul a csukló külső peremén. Négy-öt kísérlet után már egész gördülékenyen megy, de így sem egy diadalmenet. Legfeljebb annyi az előnye, hogy hordozható, mert nem kell hozzá sűrített levegő.

A pneumatikus tágító, amely egyébként ugyanannyiba, mintegy 35000 forintba kerül, sokkal profibb. Egyrészt nem kell rádugni még egy fúrógépet, másrészt nem tekereg a kezünkben, mint egy megvadult boa constrictor, ráadásul a lyuk, ahová a féltengely ricnis része becsúszik, mélyebb, ezért jobban fel lehet dugni a tágítót. Nem kell neki sok levegő, gyorsabban kinyílik, és százszor könnyebb vele hadonászni, mivel csak egy sűrített levegős tömlő lóg a végén, nem egy akkus csavarozó. Ha a kettő közül választhatnék, mindenképpen ez kéne.

Mire is? Tíz szakadt féltengelyharangból kilenc külső, ott pedig egy pár perces leütés megspórolására nem nagyon érdemes beruházni egy ilyen célszerszámba. Ha a belső szakadt, már több értelme van, mivel olyankor egyben maradhat a külső csukló, harangostul, és kívülről lehet feljátszani a belső harangot, ezzel megspórolva a váltóolaj-leeresztést, vagy a csavarok kihajtását. De a szerelőkúpon, amely egyébként mindössze 2300 forint, így is, úgy is felcsúszik, úgyhogy szerintem érdemes megállni ott, és a polipot csak távolról csodálni.

A kúpot ugyan alaposan be kell síkosítani, hogy nagy nehezen rágyömöszöljük a harangot, de türelemmel rácsúszik. A Duraboot anyaga egyébként nyúlós, az első tágítás után már nem feszül annyira, és elképesztően rugalmas. Ahogy fogdostam, húzogattam fel-le, nagyon megfogott a Duraboot, amely a leírás szerint neoprénből készült. Szettben, zsírral-bilinccsel 1700 forintból kijön a kisebbik. Ennyiért legfeljebb egy átlagos, alsó kategóriás harangot dobnak utánunk, amely jó, ha kibír két-három évet, mielőtt elrongyolódik. Ha a Duraboot hosszú távon is ilyen rugalmas marad, akkor már csak az anyagminőség miatt is érdemes használni.

Ahol a tágítgatásnak több értelme van, az a kormányműharang-szerelés, ugyanis nem csak féltengely-, de kormánymű-gumiharangot is kapni tágulékony fajtából. Ott, ha nem kell letekerni a külső gömbfejet, és csak a harangot kell cserélni, meg lehet spórolni egy futóműállítást, ami már komoly érv, és a Duraboot-kormányműharangokhoz még jár is a szerelőkúp.

Nálam a polip megmarad műszaki érdekességnek, de a Durabootot megjegyeztem magamnak. A kínai alkatrészdömping korszakában ritka a jó anyagminőség, és az átlagos gumialkatrészeknél ez mindenképpen bizalomgerjesztőbb.