Legemlékezetesebb találkozásom racsnis kulccsal az volt, amikor kiütöttem a fogamat. Megvettem életem első rendes, félcolos krovakészletét, szép, lemezből préselt piros dobozkában, csillogott a króm-vanádium, végre férfinak éreztem magam. Levonultam az aknába, hogy felszereljem az akkor még alig huszonegy-két éves, mindennapos vegzálásra befogott kis BMW-mre a vonóhorgot. Büszkén nyomtam rá fémes kattanással a vadonatúj, karcmentes 19-es fejet a hosszabbító szárra, a szárat a racsnira, amely bejáródás előtti hideg csilingelése betöltötte a szerelőakna nyirkos levegőjét.
Talán a harmadik csavart húztam meg alulról, nyurga tinédzseréként vicsorogva a fej fölött kifejtett izomerőtől, amikor lecsúszott a dugókulcs. Tapasztalatlan pálcikakezem kontrollálatlanul lendült, a racsnis kulcs szára egyik középső metszőfogam sarkát találta el. Csak egy pár milliméteres darabka tört le belőle, amit azóta sem sikerült az orvostudománynak tartósan pótolnia, de egy életre megjegyeztem, hogy gumifogantyú nélküli racsnis kulcsot soha többé nem veszek.
A Beta negyedcolos finomműszere nyilván puha markolatos, és első ránézésre ennél sokkal többet nehéz lenne mondani róla. Hacsak nem azt, hogy 52 fogas, vagyis alig hétfokonként kattog. Kafa, racsnis kulcs, menjünk tovább. Vannak finom és még finomabb fogazású, sőt, fog nélküli, köznyelven csak néma kulcsnak hívott racsnik, amiket nagyon szeretek magam is, mert egyrészt a precíz dolgokat élvezettel pörgeti a munkásember a kezében, másrészt súlyos perceket és bosszút tudnak megspórolni igazán eldugott helyeken. De az eredeti működést, a lengetem, és egy irányba tekeredik elvet nálam ez a Beta lépte túl először.
A legnagyobb újítás, amivel eddig találkoztam, az elfordítható fejű racsni volt, ami roppant hasznos, ám messze nem csavargattam olyan átszellemült vigyorral az arcomon, mint a Beta szörnyű profán módon egyszerűen irányváltós racsninak hívott kulcsát. Magyarázhatnám napestig, de egyetlen képsor elmondja, mit tud.
Kinek ne jutna eszébe legalább egy autószerelési vészhelyzet, amikor a végtelennek tűnő kínlódást töredékére csökkenthette volna a pödörhető szárú racsni. Persze, házi használatra még a 17 ezer forintos akciós áron sem venné meg az ember, legfeljebb a finom mechanika iránti lelkesedésből, de aki racsnizással keresi a pénzét, annak már meggondolandó.
Lehet, hogy nem ők találták fel, hiszen legalább fél tucat gyártó kínál ugyanilyet, de a dicsőség mindig azé, aki elterjeszti a találmányt. Nem biztos, hogy pont a Beta lesz az, mert bár nagy név a szerszámiparban, elég vastagon fog a ceruzájuk az árcédulán. De az ilyesmi gyorsan szokott lefelé szivárogni, biztos vagyok benne, ahogy a racsnis csillag-villás, ez is hamarosan megjelenik az olcsóbb szerszámgyártóknál, és a magamfajta hebrákoló is pödörheti majd a racsni szárát.
