Szerszám szombat: Beta 3002, a műhely kobrája

Lassan, de biztosan aláfekvő-specialistává képezem magam itt, a Totalcaron belül. A hitvány, még burkolóknak sem ajánlott, műanyag, kék veszedelem után végre itt van egy rendes – bár korántsem hibátlan – darab. Ahogy a srácok a műhelyben hívják: a csajozós. Minden műhelyben biztosan van egy ilyen, abszolút szerves tartozék. Vagy a sarokban pókhálósodik, vagy rá van pakolva valami, vagy éppen fekszik rajta valaki. Aki használt már ilyet, az tudja, hogy a jó aláfekvő legfőbb ismérve a strapabírás.

A váznak bírnia kell – ha olyan - a nehéz testet, a csavarodást-hajlítást, a csapágyaknak bírniuk kell a – nem ritkán – terepjárást az apró, szétszórt, haszontalan és letört dolgokon, simán kell gurulnia minden irányba, és nem utolsó sorban a kárpitnak bírnia kell mindent, ami csak egy műhelyben ráfolyhat vagy ráömölhet, plusz ugye a tömése sem lehet gatya, hiszen ha hamar összezömül, minden lesz, csak kényelmes nem. Az aláfekvőt nyugodtan nevezhetjük a műhely csótányának, az igazi mindenes, akit csak akkor tudunk megbecsülni, amikor sok-sok év után ránézünk és meglepődünk, hogy jé, tényleg, ez még megvan, jó bolt volt.

A Beta 3002-es egy ilyen aláfekvő, és nem csak azért, mert az a márkaneve, ami, hanem mert láttam, hogy az Axiálnál aztán megkapják a kiképzést. Ha kell, akkor gond nélkül tolnak vele súlyos alkatrészeket (márpedig egy traktoron vagy cséplőgépen azért akad ilyen), és eléggé ki vannak használva, pedig mindenkinek saját, névre szóló ilyenje van.

A narancs-fekete Beta-színkombó eleve telitalálat, a szín kopásállósága magas, a srácok elmondása szerint jól bírja a gyűrődést az acélváz is, bár a hajlítás nem túl szép. A cél viszont szentesíti az eszközt, ennek elsősorban jónak kell lennie, és jó is. Nem egy kikönnyített cucc, de nem is hiszek annak az aláfekvőnek, amelyiket két ujjal meg lehet emelni. Ott valahol ki van spórolva az anyag. Ez a 3002-es 6,5 kiló, ami még pont nem teszi macerássá a manipulálást.

Ez a használt is finoman gurul teflonos csapágyain és gumikerekén, ráadásul az iránytartása is kiváló, a kárpitozása tartós, nem szakadt meg sehol, és könnyen is mosható. De a legnagyobb trükkje, hogy két helyen is ki lehet a keretből húzni egy sasszeg-párt, így egy mozdulattal kényelmes, háttámlás szék, illetve még eggyel később tökéletes sámli varázsolható belőle. Ilyenkor úgy néz ki, mint egy támadó kígyó, amelyik csak arra vár, hogy végre belemarhasson egy gépbe.  És nem lóg, nem recseg, nem lötyög, egyszerűen csak bírja a nyúzást és kész.

Ami hibája van, hogy hiányzik róla a mágneses kis tálca, ahová a menet közben kitermelődött csavarokat, anyákat, alátéteket vagy a művelet közben használt szerszámokat rakhatnánk. Egy ilyennel kiegészítve szinte tökéletes lenne. Viszont ha abból indulunk ki, hogy 16 ezer forintért ezt jó eséllyel csak egyszer kell megvenni, akkor még így is elég jó befektetésnek tűnik.