Totalcar Erőmérő: BMW 520i E39

A kemény BMW-s vonal szerint nem ez a legjobb hathengeres, benzines sorozatban, mégis díjakat nyert, és 2001-ben a világ tíz legjobb motorja közé választotta az amerikai Ward's Auto. Az őse, az M50-es modell még öntöttvas blokkos volt, az jobban bírta a strapát, a forralást, a nagy fordulatot, nem volt érzékeny. Drifterek inkább ezt szeretik, az M54-es blokk könnyebb ugyan, de kicsit érzékenyebb, bonyolultabb.

Az egyik összetettséget növelő dolog a dupla Vanos (Variable Nockenwellen Steuerung – változó szelepvezérlés), amely – bár egyszerű dolog – de nem tart örökké. Ez a rossz hír, a jó hír az, hogy a motort tisztábbá és nyomatékosabbá teszi, valamint értő kezekben a javítása sem ördöngösség, és nem is túl drága.

Az M54B22-es blokk 2,2 literes, dupla vezérműtengelyes, hathengeres motor. Könnyűfémből készült a hengertömbje és a hengerfeje is, de öntöttvas perselyek vannak benne. Vezérlése mindkét vezérműtengelyen változó idejű, ezért hívják dupla Vanososnak (Dual Vanos). A szívócsöve is változó hosszúságú, ezt a BMW DISA (Differenzierte Sauganlage – változó szívócső), ezek mind a nagyobb nyomatékot, jobb literteljesítményt és tisztább üzemet hivatottak segíteni.

További érdekessége ennek a motornak, hogy ez volt az első benzines hathengeres a BMW palettán, amely tisztán elektronikus gázpedált használt, nem volt gázbowden vagy mechanikus, pedál által közvetlenül mozgatott fojtószelep.

A motor kezdetben Euro 3-as környezetvédelmi besorolású volt, ám mivel hat évig gyártották folyamatosan, minimális elektronikus módosításokkal a gyártás legvégén az Euro 4-es besorolásnak is megfelelt.

80 mm-es a furata, és 72 mm-es a lökete, nagyon jól kiegyensúlyozott főtengellyel, nem nagy tömegű dugattyúkkal, ezért aztán a motornak nagyon szép selymes a járása és jellegzetes a hangja. Nem hangos, de megismerhető a BMW-hathengeres, amikor elkezd szépen énekelni.

A mérésre jelentkezett 520-as már a faceliftes változat (csak ez kapta meg az M54-es motort) és egészen szép állapotú. Van már benne 276 ezer kilométer, de a belseje és a külseje egyaránt nagyon szép, sok kilométert letagadhatna. A modellre jellemző korróziós pontokon sem látszik semmi, pedig sok helyen még gyári a fényezése.

A 170 lóerős 2,2-es motornál és a viszonylag nehéz autónál nem kellett tartanunk a hátsó kerekek kipörgésétől, nem kellett extra súly az autóba. Ráadásul szívómotor, ahol a teljesítmény nem hirtelen, hanem egyenletesen épül fel a fordulatszám emelkedésével. Ez annyira így történt, hogy egy teljesen egyenletes emelkedésű, szinte vonalzóval húzott teljesítménygörbét kaptunk és egy lapos, hamar emelkedő nyomatékgörbét.

Mindkét görbéből látszik, hogy egy nagyon jól hangolt, jól tervezett és nem utolsó sorban jó állapotú motor rajzolta őket, ennek ellenére a teljesítmény kicsit, a nyomaték jobban elmaradt a gyári adattól.

Nézzétek meg a mérést, hallgassátok a selymes hathengerest, a végén pedig elemezzük együtt a görbéket!

Ha pedig jónak találjátok ezt a sorozatot, akkor iratkozzatok fel a Totalcar Youtube-csatornájára, érdekes autók jönnek az utcáról.