Totalcar Erőmérő: Honda Jazz – 2004.

Nincs olyan, hogy legjobb autó, hiszen autót a céljainkhoz választunk, és a célok különbözősége miatt a választások is egyéniek. Számos esetben a Honda Jazz a legjobb választás, így nem csoda, hogy vásárlási tanácsadónk, a Becsületesnepper is annyiszor ajánlja, hogy már viccelni is szoktunk ezzel. Neki autókereskedőként az ügyfél elégedettsége a fontos, és a Jazz vevői általában nem csalódnak. Persze aki hetente kétszer megy Budapestről Münchenbe, nem a kis Honda lesz az ideális autó, országon belül sokunknak megfelelő lenne.

Nem véletlenül lett a Jazz Európa-szerte annyira népszerű. Praktikus, megbízható és csinos, tőlünk nyugatabbra gyakori második autó, itthon még egyetlenként is sokan használják nagy és jól variálható beltere miatt.

2001-ben jelent meg, de valójában semmi köze az azonos nevű, nyolcvanas évekbeli elődmodellhez, karosszériája és motorja is teljesen megújult, csak a neve maradt. A koncepciója közös csupán, és ez már a motor tervezésénél is tetten érhető: egyszerű, sallangoktól mentes, megbízható 1,2-es, hengerenként kétszelepes blokk mindkét autó orrában, ám tesztünk szereplőjében már egy 1.2 S i-DSI nevű konstrukció volt, melynek nevében a Dual Sequential Ignition (DSI) dupla gyújtásra utal.

A viszonylag egyszerű égéstérben két gyertya gyújtja meg az üzemanyag-levegő keveréket, így nem csak a károsanyag-kibocsátást tudták lejjebb szorítani, de a két különböző gyújtástérképpel és a két pontról indított égéssel meg tudták előzni a kopogásos égést is, a magas 10,8:1 kompresszióviszony ellenére. Ennek folyományaként a motornak egészen jó a fogyasztása, karaktere is illik az autóhoz, nagyon jól használható a hétköznapokban.

A lánccal hajtott vezérműtengely felett himbatengely helyezkedik el, amelyen a hengerenként két szelepet nyomkodó himbák kaptak helyet. Ezzel az elrendezéssel biztosították, hogy a hengerenként két gyújtógyertya a blokk egyik és másik oldaláról férjen el. Kinézetre olyan az égéstér, mintha hengerenként négyszelepes motoré lenne, de két-két hiányzó szelep helyén gyújtógyertyát találunk. A hengerfej egyébként keresztáramú, az egyik oldalán belép a levegő, az a szívóoldal, másik oldalán a kipufogósor.

A kis Honda motor érdekessége még, hogy a szelephézagokat bizonyos időközönként állítani kell, nem hidraulikusak, ez a Honda konzervativizmusára utal, azonban a nagyszerű anyagminőség miatt nem kell sűrűn hozzányúlni. A Jazz használttesztjét, ahol összevetettük  következő generációval is, itt olvashatod.

Ez mind nagyon szép, de mit tud a motor a padon? A 6000/perc fordulat alatt jelentkező 78 lóerő nem a világ teteje, azonban a motor karaktere így jó, így tud a kis lökettérfogatú négyhengeres nyomatékosan viselkedni az alsóbb tartományban. A maximális 110 Nm-es nyomaték már megjön 2800-nál, a gyári adatok azt sugallják, nem kell pörgetni, így is dinamikusan mozog a kis Honda.

A mérés után meglepődve néztük a görbe alakját. A nyomatékgörbe olyan, mintha középtartományban a változó szelepvezérlés állna át, de ilyen nincs a motorban. Az is lehetséges, hogy a gyújtástérkép váltása okozza a görbe alakot, azonban a valós üzemben ennek nincs jelentősége, nem érezhető.

Ha érdekesnek találjátok az Erőmérő sorozatot, iratkozzatok fel a Totalcar Youtube csatornájára, sok érdekes autó jön még!