Totalcar Erőmérő: Porsche Boxster 986 – 2000.

Az 50-es évek elején gyártott Porsche 550 Spyder adta az ihletet ehhez a modellhez. Sajnos James Dean balesete és halála beárnyékolta az 550 sikerét, azonban így is nagyon jó koncepciónak bizonyult a könnyű, jól vezethető élményautó. Az az autó sem tartozott az erősebb modellek közé, pláne nem Amerikában, inkább a könnyen vezethető, fordulékony élményautó kategóriába szánták, és bele is talált pontosan a céltábla közepébe. Az 550 kilogrammos, 110 lóerős autónak korát jócskán megelőző blokkja volt, de fantasztikus súlyelosztása egy gyönyörű megjelenése is.

Mindezt azért érdemes felidézni, mert a majdnem ötven évvel későbbi, előszériás Boxster-prototípus nagyon hasonlított az 550 Spyderre, igaz, az 1996-ban megjelent végleges modell már kevésbé, bár így is nagyon formás autó lett.

A Boxster pontosan vitte tovább az 550-koncepciót: könnyű, nagyon jó súlyelosztású kétüléses kabrió (roadster) középen elhelyezett, bokszermotorral, mely a korábbi négyhengeres helyett hathengeres, hengerenként négyszelepes és folyadékhűtésű.

Az első Boxster alapmotorja csak 2,5 literes és 204 lóerős volt, ám az Erőmérő mai epizódjában egy ráncfelvarrás utáni kiadású 2,7 literest láthattok, mely 220 lóerős. Látszik, hogy a csúcsteljesítmény növelése nem volt fontos a Porschénak, inkább jó balanszú élményautót akartak készíteni, amellyel öröm minden kanyar.

Ehhez műszakilag is nagyon sok minden hozzájárult, hiszen a hathengeres blokk középen helyezkedik el, tömege alig több, mint 130 kilogramm. Az autó alumínium lengőkaros futóműve és merev kasznija minden kanyart élvezetessé tesz, ráadásul az optimális súlypont-elhelyezkedés mellé nagyon jó négydugattyús Brembo fékrendszer járt, így nem csak kanyarodni, de fékezni is öröm ezzel a Porschéval.

Az a legenda járta, hogy ha beül két hetvenöt kilós ember az autóba, az autó orrába húsz kilónyi csomag kerül és félig van feltöltve a tank, akkor az autó és a terhelés eredő súlypontja pontosan az autó geometriai középpontjában van, ez pedig ideális kanyarvételi szempontból.

Minden technikai és formai trükk ellenére a piac nem tudta befogadni a Porsche Boxstert és a gyár azonnal érezte is ezt. Hamarosan megjelent a 260 lóerős S-változat és a faceliftek is leginkább a teljesítmény növelésére irányultak.

Ennek ellenére a nagyszerű első szériás Boxster hamarosan megkapta a női Porsche és műkörmös Porsche gúnyneveket, pedig a pályanapokon és a hírhedt Nordschleifén is sorra megfogta az 50 lóerővel erősebb modelleket is.

A egyesek szerint főleg kis teljesítménye, valamint nagyon megosztó, egyébként műszakilag tökéletesre csiszolt első lámpatest miatt volt népszerűtlen a típus. A katalógusokban elmarad a 911-től, a súlyelosztás tökéletességét viszont csak a sportos vezetők értékelték, de ők is csak azután, hogy kipróbáltak egy Boxstert. Az utódmodell, a 987-es már másfajta első fényszóróval jelent meg, akkoriban a 911 is klasszikusabb vonalú lámpákat kapott, a tükörtojásnak becézett kombinált lámpatestek eltűntek.

Tizennyolc év még egy nem kihegyezett motor életében is hosszú idő, ezért nagyon vártuk a Boxster mérését. Elméletileg 220 lóerőt kell előhúznia a kalapból, de pontosan tudtuk, hogy akár meglesz a névleges teljesítmény, akár nem, a Boxsternél nem a számok, hanem az élmény a fontos. Ez pedig már a mérés másodperceiben is a miénk volt, hiszen a hathengeres bokszer nagyon szépen énekelt, és simán beleforgott a 7000/percbe. Ha kíváncsiak vagytok mennyi erő van a 2,7-es bokszerben, nézzétek meg az Erőmérő mai epizódját és hallgassátok meg a lenézett, de imádni való Porsche hangját!

Ha a tetszik a Totalcar hetente jelentkező sorozata, iratkozzatok fel a Youtube csatornánkra, mert további érdekes mérések jönnek, lesz meglepetés!