Totalcar Erőmérő: Citroen BX 14 TGE - 1990.

A 90-es évek elején erősen átalakuló magyar autópiac érdekes dolgokat produkált. Feléledt a magánimport a még létező magyar, részben állami autókereskedelmi vállalat mellett már szemmel látható darabszámban  indult meg a privát újautó-kereskedelem és a használtautó-magánimport.

Utóbbi főleg az itthon is ismert, és eladható modellekre koncentrált: tömegével hozták be a Volkswageneket és egyéb német márkákat. Az emberek csak akkor választottak más modellt, ha nagyon olcsón sikerült megszerezni. Az ok általában a rossz műszaki állapot vagy a nagy futásteljesítmény volt, amit az itthoni újraértékesítés kapcsán már nem mondtak el, a kilométerórát pedig megokosították, azaz visszatekerték.

Ezért aztán olyan furcsa helyzet alakult ki, hogy voltak bizonyos típusok, amelyek Nyugat-Európában nagyon népszerűek voltak, itthon pedig nem annyira, vagy pont rettegtek tőle a vásárlók. Ha még a szervizháttér sem volt felkészült, hamar C vágányra kerültek a javítóműhelyek hátsó udvarában azok az autók, melyekhez nem értettek a szakik. Gyorsan ki is találták a magyarázatot: "szar olasz" vagy "szar francia".

Az egyik ilyen áldozat a Citroen BX volt. A gyártó nagyon nagy befektetéssel és körültekintéssel fogott a modell tervezésébe, amely az idősödő, elavult GS sorozatot váltotta le. Citroenes különlegességekkel, és műszaki megoldásokkal próbálták a márka arculatát őrizni, illetve továbbvinni, figyelve a praktikumra is. Célul tűzték ki például az autó üzemeltetési költségeinek csökkentését, a hosszú szervizintervallumokat, megtartva a Citroen elfogadott, és elismert műszaki megoldásait.

Ezért aztán a BX továbbra is a Citroen hidropneumatikus rugózását kapta, ugyanakkor márkán belül az elsők között kerültek rá kompozit műanyag karosszériaelemek, és méretéhez képest bravúrosan könnyű volt, mindössze 906 kg. Ehhez a kor szellemének megfelelő motorok társultak, a modell Franciaország mellett nagy sláger lett a Benelux államokban és Angliában, sőt, Olaszországban is. Ez utóbbi talán nem véletlen, hiszen formatervet annak a Marcello Gandininek köszönhetjük, aki sok olasz autóikon közt például a Lamborghini Countach-t adta a világnak.

Pénzügyileg is jót tett a gyárnak a BX hatalmas sikere (több mint 2,3 millió példányt gyártottak belőle), ezért aztán különlegesen hosszú ideig, tizenkét évig piacon maradt sok-sok új motorral, és modellfrissítésekkel.

A mérésre érkezett modell már a faceliftes 1990-es szériából való. A korszerű, még ma is nagyon sok autóban teljesítő PSA TU jelű benzines motorcsalád, 1,4 literes változata hajtja, mely ekkor még karburátorral, katalizátor nélkül készült.

Az 1986-ban megjelent TU-blokk már vezérműszíjas, de egy vezérműtengelyes, hengerenkénti két szelepes konstrukció, nagyon sok autóba szerelték a konszernen belül. Ebben a BX-ben 72 lóerős, később kapott befecskendezést és még pár lovacskát. Nem kell azonban lenézni, a 906 kilós kasznit egészen jól vitte, végsebessége 160 felett volt, és 13 másodperc alatt érte el a százat.

Az Erőmérő mai epizódjában szereplő Citroenben csak 101 ezer kilométer van, és teljesen gyári állapotban tartották gazdái, ahogy Viktor is, aki lelkes márkarajongó. A motor gyárilag viszonylag alacsony fordulaton 5600/percnél adja le névleges teljesítményét, tehát nagy fordulatszámorgiára nem számítottunk, de vártuk, hogy a karburátoros motor mit produkál ennyi év után. Érdekes volt a mérés, egészen megkedveltük a gyönyörű állapotú BX-et, a mérés után még sokáig emlegettük.

Ha kíváncsiak vagytok az eredményre, nézzétek meg a videót, a végén elemezzük a görbék alakját, és összegezzük tapasztalatainkat. Annyit elmondhatok, a Citroen BX bizonyított.

Ha tetszett az Erőmérő mai epizódja, és további érdekes autókat szeretnétek látni hetente jelentkező sorozatunkban, akkor iratkozzatok fel a Totalcar Youtube csatornájára!