Totalcar Erőmérő: Mitsubishi 3000 GT V6-24V

1990-ben jelent meg a Mitsubishi 3000GT - Japánban GTO névvel - a tokiói autószalonon, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a márkát kicsit feljebb pozicionálja egy olyan modellel, amely méltó ellenfele a piacon már jelenlévő Nissan 300 ZX-nek és a Toyota Supráknak. A Mitsubishinél tisztában voltak vele, hogy Japánban a nagy autók extra adói miatt otthon nem lesz óriási az eladott darabszám, ezért az első kiadások teljes felszereltséggel jelentek meg, amivel a 90-as évek elején látszólag a szupersportkocsik ligájába lépett a 3000 GT.

Aktív aerodinamikai elemek, összkerékhajtás és kormányzás, dupla turbó, félaktív kipufogórendszer és a 300 lóerő közeli teljesítmény, mind különlegességnek számított. Az első tesztek kiemelték a nagyon jó, mindössze 5 másodperc körüli százas sprintet (1990-et írtunk!), a magas felszereltséget, azonban az ár és az autó tömege mindig sok kritikát kapott. Kiemelték, hogy a 3000GT - bár versenypályán sem lenne lassú - de nehéz, alulkormányzott és fékei nem bírják a pályahasználatot.

Talán a kritikák az első és egyetlen faceliftben nem csak a fényszórók változtak meg, hanem sok olyan elektronikus dolgot elhagytak, melyek csak a súlyt és talán a presztízst növelték, de az autó jóságához, esetleg stabilitásához semmit nem adtak hozzá. Így eltűntek például az aktív aerodinamikai elemek, a sebesség függvényében automatikusan kiemelkedő spoilerek, egyúttal megjelent a kínálatban az elsőkerékhajtásos, kézi váltós változat.

A motorválaszték is bővült, a Mitsubishi meglévő palettájáról az amerikai piacra bekerült az SOHC V6-os és már turbó nélküli V6-24 szelepessel is kapható volt a típus.

A mérésre érkezett modellfrissítés utáni 3000 GT is ezzel a szívó V6-ossal, első kerék hajtással és manuális váltóval jött ki a gyárból. Ez a motor ismert lehet a Sigmából, nagyon bevált, mai szemmel nézve nagy lökettérfogatú, keresztben elhelyezett hathengeres vémotor.

Az első modellekhez képest ez a 3000GT felszereltségét tekintve bizony fapados, de könnyebb és olcsóbb volt mint a csúcskivitel, és egyes tesztek szerint így is nagyon jól hozta a GT (granturismo) jelleget a relatíve tágas 2+2 üléses utasterével, és szép hangú motorjával.

Ehhez a motorhoz 218 és 225 lóerő közötti teljesítményt adtak meg, a mérésre érkezett 3000GT papíron 220 lóerős. Jó állapotú, órájában csak 165 ezer kilométerrel, ráadásul gazdája éppen arra használja amire való: utazásra, kellemes autózásra.

Tudjuk, hogy ezek a szívómotorok legfeljebb laboratóriumi körülmények között, ideális állapotban hozzák névleges teljesítményüket. Ha viszont már valami nem tökéletes, kicsit koszos a szűrő, kicsit kormos a kipufogórendszer, hiányoznak a lovak.

Ennek tudatában kezdtünk a mérésbe. Rövid melegítés után a háromliteres V6-os nekifeszült a görgőknek, szép hangon, de csendesen szólt, majd a monitoron megjelentek a számok. Nézzétek meg az Erőmérő idei első epizódját, a végén ezúttal is elemezzük az eredményeket!

Ha pedig érdekesnek találjátok ezt a sorozatot, iratkozzatok fel a Totalcar Youtube csatornájára, mert sok érdekes mérés jön még!