Így készülj a 700 forintos benzinre: vezess ésszel
Most még jó világ van, 480-ért tankolhatunk, de nem tudhatjuk, meddig. Jelen állás szerint október 1-től már jönnek a piaci árak, a 600-700 forintos benzin és gázolaj mellett pedig talán már az is számolgatni fog, aki eddig azt mondta, nem érdekli a fogyasztás. Most egy pár tippel segítjük a takarékoskodást.
Persze mondhatnánk mi is azt, amit a Texaco csodás, régi reklámjában tanácsolt Janet Guthrie autóversenyző: tegyél tojást a lábad és a pedál közé, meg egy paradicsomot a motorháztetőre. Ha a tojás nem törik össze, és a paradicsom is a helyén marad, akkor jók vagyunk:
Az alapelv mondjuk helytálló: óvatos pedálkezeléssel, valamint a nyugodt stílus kialakításával, hirtelen lassítások és gyorsítások kerülésével sokat tehetünk a deciliterek lefaragásáért. De most egy kicsit mélyebbre ásunk.
Legyen rendben az autód
Ha nincs rendben minden az autóval, kapásból súlyos decikkel, sőt literekkel kajálhat többet. Túlfogyasztást – és persze más tüneteket – okozhatnak a hibás lambdaszondák, a rossz jeladók, elhasználódott gyújtásalkatrészek. Érdemes tisztán tartani a levegőszűrőt, a legtöbb autóban ez nem is olyan húzós tétel, sokan pedig a benzinszűrőt is elhanyagolják. A guminyomást is ellenőrizni kell rendszeresen, egyrészt mert biztonság szempontjából sem mindegy, a kopás sem ideális sem a túlfújt, sem a lapos abroncs esetében, másrészt meg az előírtnál alacsonyabb nyomást a fogyasztáson is észre lehet venni.
Dobd ki a fölösleget
Aki az építőiparban dolgozik, és nap mint nap kötelező felszerelése a tetőcsomagtartóra erősített kettes létra, a raktér meg szerszámmal van tele, nyilván nem szabadulhat meg ezektől. A többieknek ellenben érdemes leszedni a síbokszot, tetőcsomagtartót, minden ilyesmit: rontja a légellenállást, plusz idegesítően sípol is menet közben. A csomagtartóban se hordjuk magunkkal a téligumiszettet tavasztól őszig, vagy más nehezebb holmikat.
Tervezd meg az utadat
Mielőtt egy hangyányit is változtatnál a stílusodon, érdemes megnézni az alternatív útvonalakat is. Értjük ezalatt, hogy ha több lehetőség van, választhatjuk a rövidebbet, máris spóroltunk. Előnyösebb a sík út, mint a hegyi szerpentin, persze nem mindig opció, de lehet nagy kerülő is az előbbi, mérlegeljük, megéri-e. De nemcsak az irányt, az időpontot is meg kell tervezni. A sok elindulás-megállásnál rosszabb nem nagyon van (mellesleg a kuplung se élvezi), ezért ha lehet, inkább a nagy dugók előtt, vagy a csúcsforgalom után menjünk. Ha több úti cél van, fűzzük fel ügyesen egy vonalra, ne a legtávolabbi pontok közt ingázzunk oda-vissza.
Figyeld az autó visszajelzéseit
Aki rendszeresen vezet, jó eséllyel magától is érzi, de segít a fordulatszámmérő: ne hagyd erőlködni az autót túl alacsony fordulaton, attól nem fogsz spórolni, épp ellenkezőleg. Főleg a kettős tömegű lendkerékkel szerelt kocsik nem is szeretik ezt, több rezgést kell kisimítani. Ha van az autóban pillanatnyi fogyasztást mérő műszer, annak a visszajelzéseit is érdemes lehet figyelni, segít megtanulni, mikor melyik fokozatot érdemes használni. Ne feledjük, a fedélzeti számítógép nem mindig pontos, de viszonyítási alapnak nem rossz.
Vezess ésszel
Ez már egy nehezebb, de legalábbis sokrétűbb téma. Először is, indítás után ne járassuk sokáig egy helyben az autót. Még télen se, ne így akarjuk bemelegíteni. A hidegben benzinmotoroknak nagyjából 20 másodperc, a dízeleknek egy perc alapjárat elég is, mielőtt indulunk, egyébként az üzemmeleg állapotot is gyorsabban elérjük menet közben. Ha megállunk, és várunk valakire, azt se járó motorral tegyük.
Amikor elindulunk, célszerű hamar felgyorsítani a kívánt sebességre, majd azt tartani. A takarékosság kulcsa a folyamatos, egyenletes haladás, kerülve a gyakori fékezéseket és az intenzív gázadásokat. Törekedjünk a zöldhullámok meglovagolására is: ilyenkor ha kis gyorsítással még elérjük a szabad jelzést, jobban járunk, mintha meg kellene állni, és újra elindulni. Apropó, kívánt sebesség: városban nincs értelme a megengedetthez képest visszavenni, de országúton, autópályán már többet számít akár 10 km/h plusz vagy mínusz. A szélárnyék kihasználásával is nyerhetünk, de ez ne menjen a követési távolság rovására.
A fékezés majd újra gázadás helyett törekedjünk inkább kigurulásra, vagy ha lassítani kell, a motorfék használatára. Fékezéskor ugyanis a korábban drága üzemanyag árán megszerzett mozgási energiánkat tékozoljuk el, hogy aztán a következő elinduláskor tovább pazaroljunk. Lejtőn a helyesen megválasztott motorfék lehet segítségünkre. Emelkedőn, ha amúgy nem tartunk fel vele senkit, nem baj, ha kicsit veszítünk a sebességünkből azonos gázpedálállás mellett.
Mindezekhez persze a legfontosabb, hogy próbáljunk előre tekinteni a forgalomban. Ne csak a közvetlenül előttünk haladót figyeljük, hanem több autóval előrébb is fürkésszük a történéseket. Ha ott fékeznek, a lehető leghamarabb vegyük el a gázt, és vitorlázzunk. Könnyen lehet, hogy mire elérjük azt a pontot, ahol az előbb még többen lassítottak, már elhárul a pillanatnyi akadály, és óvatos gyorsítással visszanyerhetjük korábbi sebességünket – csak közben egy megspóroltunk egy nagyobb fékezést és intenzívebb gyorsítást. Lámpáknál ugyanez: ha úgyis piros, ne siessünk, hogy megállhassunk a sor végén, inkább kigurulással közeledjünk. Zöldnél azonban ne aludjunk be.
Használd jól a technikát
Az autókból egyre inkább kikopnak a kézi váltók. Az automaták pedig nagyon sokfélék, eltérően viselkednek, ezekre ezért aligha lehet általános tanácsot adni. Itt nyilván nem kell azon gondolkodnunk, melyik fokozatot használjuk, hiszen a gép választja ki helyettünk. Ugyanakkor a rendszert kiismerve kitapasztalhatjuk, milyen gázpedálkezeléssel érdemes operálni. Figyeljünk arra, hogy adott gyorsításnál mennyire gangol vissza az automata, és mennyire bőgeti a motort. Magyarul óvatosan gyorsítgassunk.
Ha vannak különböző menetprogramok, azok közül a legzöldebbet ajánlott kiválasztani, ez általában hatással van arra is, hogy az automata váltó mennyire engedi fel a fordulatot, mikor vált feljebb.
Érdekes kérdés lehet még a tempomat szerepe. Ha abból indulunk ki, hogy az egyenletes haladás segít lejjebb vinni a fogyasztást, arra a következtetésre juthatunk, hogy a sebességtartó automatika a barátunk. Ez igaz is lehet hosszú, sík, egyenes szakaszokon, például autópályán, különösen gyér forgalomban. Azonban ha már sűrűbb forgalomban autózunk, egy előrelátó sofőr többet spórolhat, mint az esetenként túl agresszívan visszagyorsító tempomat. Emelkedőn sem biztos, hogy hasznát vesszük, hiszen mindenképpen tartani akarja az adott tempót, ehhez akár vissza is kapcsolgat - feljebb más írtunk róla, hogy nem ördögtől való ilyenkor, ha inkább hagyunk kicsit elkopni a sebességből.
A Volvónak volt korábban egy kutatása, amelyből kiderült, az adaptív tempomat átlagosan 5-7 százalékos megtakarítást eredményezhet. De maguk a kutatók hívták fel a figyelmet a teszt tökéletlenségeire: nagyon sok függ ugyanis attól, hogy egy-egy sofőr hogyan reagálna sebességtartó nélkül az adott helyzetekben.
Amit ne tegyél, ha spórolni akarsz
Arról már korábban volt szó, hogy a túl alacsony sebességfokozat nem hasznos, a technikának sem tesz jót, de a fogyasztás csökkentését sem szolgálja. Az indokolatlanul lassú haladás és mások feltartása sem szép dolog, a spórolásban is meg kell húzni a határt.
Végül pedig, az sem a legokosabb dolog, ha csak azért akarunk autót cserélni, mert úgy érezzük, a mostani sokat eszik. Nyilván lehetnek olyan különbségek, ahol ez megéri, de előbb számoljunk: ha a régi és az új autó árában nincs is nagy különbség, rögtön kiköhöghetjük az átírással kapcsolatos költségeket, meg az első nagyszervizt, és beáldoztuk az ismert előéletű kocsinkat egy bizonytalanért. Gondoljunk bele, mennyi idő alatt térül meg a kedvezőbb fogyasztáson ez az elköltött összeg.
Ha nem muszáj, ne autózz
Oké, ez most nem annak szól, aki imád vezetni, és a hobbija az autózás. A hobbira költeni kell és kész, ezen nincs mit magyarázni. Viszont ha a spórolás a cél, akkor gondoljuk át, hogy muszáj-e elővenni a kocsit. Egyrészt az elintéznivalókat, a bevásárlást, a postára menést és társait próbáljuk tömbösíteni, jobban járunk heti 1-2 nagyobb körrel, mintha minden nap menni kellene.
Ha csak pár perc lenne gyalog, ha van normális tömegközlekedés, vagy ha úgyis van kéznél bicikli, akkor is érdemes mérlegelni, egy kis testmozgás még jól is jön. A legtöbb üzemanyagot azokon a kilométereken tudjuk megspórolni, amit meg sem teszünk.