Megnéztük a Forma-1 legkényelmetlenebb munkahelyét

A Ferrari Forma-1-es kamionjai nem szűkölködnek a luxusban. A szponzorpezsgővel teli VIP bár előtt fák, hogy ne csak a beton legyen mindenütt, a színfalak mögött pedig a legmodernebb technológiák a mérnökök hadaival, akiknek fontos a kényelem az egyre hosszabb szezon alatt. Elegáns és hatékony mobil város ez, hiszen az egész szériára jellemző elképesztő logisztikai rendszer szerint van felépítve.

Akik érezhetően a rövidebb szalmaszálat húzzák, azok a Shell Trackside Lab munkatársai, esetünkben Kathrin Danihelka és Jann Risswick. Egy garzon konyhájának megfelelő alapterületen dolgozó tudósok, akiknek feladata kettős, a körülményeken pedig aligha javít a tudat, hogy a padló újrahasznosított gumiból, a tárolórekeszek pedig természetes anyagokból készültek a 2021-es zöldítő felújítás során.

A Shell technikai központja Hamburgban van, a versenyeken viszont mindig két laboros kíséri a Ferrari-motoros csapatokat. Egyrészt azért, hogy már az FIA vizsgálatát megelőzve garantálják a szabályok betartását, másrészt azért, hogy a használt olajban kimutatott anyagok elemzésével segítsék a versenymérnökök munkáját. Diagnosztika a kenőanyagokon keresztül is, a Ferrari, az Alfa Romeo és a Haas számára.

Ami a Shell gépeit illeti, az Ametek LaserNet 200 Series egy kopásból eredő és egyéb szennyeződéseket folyadékokban kimutató szerkezet. Tízmillió részecskét képes regisztrálni négytől száz mikrométeres tartományban mérve csupán egy milliliter olajból, kétszázalékos duplázási hibahatáron belül.

A kis fiolában közben a V-Power, ami teljesen átlátszó, mint ahogy bekeverés előtt a tiszta olaj is az. Az adalék a Forma-1-ből került a kutakra, a különbség pedig elenyésző a Ferrari F1-es és a prémium lakossági üzemanyag között, legalábbis a Shell kommunikációja szerint. 

Ami biztos, hogy a Forma-1-es motorolaj az Earl Grey árnyalatában kezdi, majd lapos kólaként végzi, ekkor már tele elemzésre váró részecskékkel.

A mobil laborban akad még viszkozitásmérő, illetve egy forgó grafit elektróddal mérő olajemissziós spektrométer is. A munka annyira intenzív, hogy a program folyamatosan fut a monitorokon, miközben a pénteki időmérő előtt ott lábatlankodunk, Jann legnagyobb örömére.

A Shell 1924-ben az Alfa Romeo versenyzőjének, Enzo Ferrarinak segített, majd a kiválás után is ment vele. Ami magát a Ferrarit illeti, 1947-ben kezdtek a 125 S-sel, majd két évvel később már nyertek is Le Mans-ban a 166 MM segítségével. A Forma-1-es sorozat indulásától, 1950-től 1973-ig is elválaszthatatlan volt a két vállalat. Főleg, hogy 1951-ben, tehát a második szezonban jött is a győzelem.

1974-től 1995-ig ugyan az olasz Agip volt a Scuderia Ferrari üzemanyagszállítója a tűzokádó hatlábú kutyás logójával, ám 1996-tól ismét a Shell lett a Ferrari partnere, mert őket 27 évvel ezelőtt nem zavarta, mennyibe került leszerződtetni Michael Schumachert. Az Agip egy németért cserébe határozottan sokallta.

A Forma-1 üzemanyagok tíz százaléka kötelezően második-generációs E10, tehát biomasszából és egyéb hulladékból előállított etanol-keverék. A Ferrari mobil generátorai is hatvan százalékban fenntartható forrásokból előállított, negyven százalékban pedig GLT, tehát földgázból, metánból vagy egyéb természetes gázokból desztillált üzemanyaggal termelik az energiát.

A Shell ötven mérnök évi 21 ezer munkaóráját áldozza a fejlesztésekre, a kísérleti üzemanyagokat pedig Maranellóban egyhengeres motorral tesztelik, mielőtt nagyobb mennyiségben és hosszan is bevetnék.

A termékeknek a V6-os motorok teljes életciklusában optimálisan kell működniük, az összetétel pedig annyira kőbe van vésve, hogy a legkisebb szennyezés is azonnali kizáráshoz vezetne. Például az az olaj, amit az ujjamról kennek a gépbe, már bukó, hiszen a zsír a kezemről nincs jóváhagyva, mint adalék. Pedig az FIA is érezheti, hogy attól ugyan nem lennének gyorsabbak a piros autók.