Elkaszált tanulmányok V. - Crossoverek

Láttad már, milyen kabriókról, kupékról, kombikról és shooting brake-ekről maradtunk le?

Ford Fiesta Tuareg (1979)

A Matra Rancho 1977-es bevezetése után több karosszériaépítő is látott fantáziát a terepes stílusú személyautókban, de a gyártók akkoriban még nagyon kockázatosnak tartották egy ahhoz hasonló modell bevezetését. A Ford is csak látványosságnak szánta a cégcsoporthoz tartozó Ghia stúdióval együtt újragondolt Fiestát. Az 1979-es Genfi Autószalonon látható Tuareg tetejét meghosszabbították, nagyobb csomagtartóját kétfelé nyíló ajtón át lehetett elérni. A futóművét megemelték, kiszélesítették és megerősítették, de a Kent motort és az elsőkerék-hajtást érintetlenül hagyták.

Peugeot 504 Loisirs (1979)

Az Heuliez cég annyira a Rancho hatása alá került, hogy szinte egy az egyben lemásolta, amikor az 1979-es Párizsi Autószalonra épített egy szokatlan prototípust az új Peugeot 504 Pick-up promotálására. Az utasoknak és csomagoknak is elég tágas, műanyag felépítmény áramvonalas alakja mellett a Wolfrace felnik is feldobták a Loisirs-re (franciául szabadidő) keresztelt kivitelt, akárcsak a korszakos, barna színvilág. 2014-ig megőrizték, majd miután az Heuliez megszűnt, Indenor dízelmotorjában 130 km-rel elárverezték, és a Peugeot talált neki helyet a gyűjteményében.

Alfa Romeo Z33 Tempo Libero (1984)

Az olaszok a saját fejük után mentek, amikor az 1983-as Alfa Romeo 33 műszaki alapjain megálmodták a mai crossoverek ősét, a Z33 Tempo Libero (olaszul szabadidő) prototípust. 4,0 méteres hosszával, 1,7 méteres szélességével és 1,6 méteres magasságával a népszerű kompakttal megegyező alapterületen tágasabb, hatszemélyes belsőt kínált. Az ötletgazda Zagato készen állt a gyártására, de 1984-ben a Genfi Autószalon közönsége és a szaksajtó egyformán döbbenten állt a semmihez sem hasonlító Alfa előtt, ami az ambíciózus projekt végét jelentette.

Giannini Fiat Punto 4x4 T.L. (1994)

Ahogy a kilencvenes évek elején divatba jöttek a terepjárók, úgy jelentek meg a jellegzetes stíluselemek a korabeli tanulmányautókon. Az 1994-es Torinói Autószalonon látható volt az 1995-ös Év Autójának választott Fiat Punto crossover kivitele. Az egykor önálló márka, a Giannini saját változata, a 4x4 T.L. (Tempo Libero) nem csak dísznek készült, működőképes összkerékhajtási rendszerét a Steyr-Puch-hal közösen fejlesztették, akárcsak a Pandáét. A 2003-ig kapható, szögletes klasszikus elég ok volt arra, hogy a terepes Punto egyedi darab maradjon.

Opel Scamp II (1994)

Ugyanebben az évben tartotta jó ötletnek az Opel, hogy az 1993-as, platós Scamp után egy hagyományos, ötajtós karosszériájú városi terepjárót mutasson be Scamp II néven. Ma már ez lenne a sláger, de akkoriban sokan csak jópofa túlzásnak tekintették. A Golf Country-val szerencsét próbáló Volkswagen is csak tíz évvel később jött ki a szintén emelt futóművel, műanyag védőelemekkel és tetősínnel felszerelt Polo Funnal. Ez a harmonikatetős Corsa még a dél-amerikai Chevrolet kínálatában sem fért el, pedig ott szedán, kombi és pick-up is létezett belőle.

Mazda 323 Country (1998)

Kevés helyen van akkora hagyománya az összkerékhajtású autóknak, mint Japánban. A klasszikus terepjárók mellett többféle, könnyű terep leküzdésére való típust árusított már például a Subaru vagy a Toyota, igaz, sem a Leone, sem a Tercel esetében nem költöttek egy fillért sem terepjárós külsőre. Ez megváltozott a szabadidő-autók elterjedésével, az 1998-as Brit Autószalonon kiállított Mazda 323 Country-t már a divat kedvéért öltöztették Indiana Jonesnak. Annak ellenére prototípus maradt, hogy versenyezhetett volna többek között a Nissan Pulsar SRV-vel.

Volkswagen New Beetle Dune (2000)

Minden idők egyik legjobban fogadott tanulmánya az 1994-es Concept 1 volt Detroitban. Azzal az akkor még kiforratlan dizájnnal indult el a retróhullám az autóiparban, és mire a Volkswagen legendája újjászületett, már egy másik divathullámra is felkapaszkodhatott. A 2000-es Dune prototípus orrába a 2,3 literes VR5-öt építették be, 4Motion összkerékhajtást kapott, és meg is emelték a futóművét, ami a műanyag és az alumínium védőbetéteket is felértékelte. Ezzel a koncepcióval a klasszikus, hatvanas évekbeli Baja Bogarak és a Bruce Meyers-féle Buggy előtt is tisztelegtek.

Audi Steppenwolf (2000)

Alaposan kivette a részét az Audi felemeléséből az 1999-es Allroad Quattro, ezt lehet szó szerint is érteni. A márka védjegyévé vált összkerékhajtás a technokrata stílussal ötvözve működött az A3 és a TT közös, PQ34 platformjára épülő Steppenwolf tanulmány esetében is. Az ezredfordulón tudatosan építették fel a szabadidő-autók körüli marketinget. Hiába ködösítettek a stílus és a funkció innovatív kombinációjával vagy a minőségi anyagokkal, a terepes TT-vel a vásárlókat szondázták, mielőtt még óriási összegeket költöttek volna el a Q betűs modellekre.

Citroën Xsara Picasso El Bicho (2001)

Az egyterűek népszerűségét felpörgető Renault Scénic mögötti lemaradását a Picassóval hozta be a Citroën 1999-ben, de ahhoz már a svájci Sbarro kellett, hogy a kategóriateremtő RX4 se maradjon sokáig egyedül. A megemelt futómű mellett állandó összkerékhajtással is a terepre felkészített El Bicho (spanyolul „a bogár”) minden fontos kiegészítőt megkapott, volt rajta sárvédő-szélesítés, hatalmas ködfényszórók és fekete műanyag védőbetétek, sőt, egy jellemző tuningelemet, a fehér hátsó lámpát is bedobták. A lehetőség adott volt, végül nem éltek vele.

Renault Trafic Deck'up (2004)

Azt már tudjuk, hogy a Renault-nak nem kellett merészségért a szomszédba mennie, de 2004-ben az is kiderült, hogy egy felmérés alapján is képesek karakteres autót építeni. A 2002-es Év Haszongépjárművének választott Traficból épített Deck'up prototípus emelt hasmagasságot, állandó összkerékhajtást, rövidebb karosszériát és tengelytávot, nyitott rakteret, garázsajtóként nyíló hátsó ablakot, jobb oldalára szekrényajtókat, utasterébe 180 fokban elfordítható utasüléseket és a hátára egy pótkereket kapott. Gyártásba azért nem merték küldeni.