Bírja-e a vihart?

Bemutató: iKamper X-Cover 2 tetősátor

2022.08.10. 12:05

A modern világban mindenhol nyomatják, hogy nem szabad ellustulni, nem szabad megülni a babérokon, mindig frissíteni kell az éppen eladni kívánt terméket, legyen az online vagy offline. Az iKamper se volt ezzel másképp, így bár az elmúlt évek viszontagságai náluk se múltak el nyom nélkül, végül csak megjelentek az új tetősátor-szortimenttel. Ebből sok szállítási és szervezési mizéria után jutott el az új soft shell sátruk, az X-Cover 2.

Két éve, ősszel járt nálam az előző változat , amivel nagyon meg voltam elégedve, főleg a gigantikus hellyel, amit kínált. Na, ez szerencsére nem is változott, mint ahogy az alapkoncepció se, vagyis egy alappal egyező méretű részt hajtunk ki, és az a ráapplikálható létrán nyugszik. Zárva most se feltűnő a különbség, de amikor közelebb mentem, látszott, hogy a lezáró ponyván módosítottak (persze csalok, hiszen amíg meg nem érkezett a sátor, a YT feedemben meglehetősen sokat szerepeltek az új sátrakat bemutató videók ;) ), így a kicsit nehézkesen körbecipzározható megoldás helyett egyszerűen ráhúzzuk, és egy feszítővel összehúzzuk a ponyvát az alaplemez alatt. 

Az ezt összetartó elemben nem sok bizodalmam volt, de mivel egy hónapja hurcolom a Grand Musso platódobozán, és fellazulásnak nyoma sincs, így mégis működik. A korábban is megismert, nyíló rész felől a sátrat kicsit megemelve belül találjuk az összecsukható létrát, amit aztán az átellenben lévő oldalon lévő rögzítő pöckökbe beakasztva és szétcsúsztatva tudjuk kinyitni magát a sátrat. 

Az első aktív használat után tanultam meg, hogy mielőtt ezt megtennénk, a takaróponyvát minden oldalon teljesen fel kell húzni, mert különben a két nyíló fekvőfelület közé kerülhet, aminek köszönhetően egyfelől nem fogjuk tudni vízszintesre nyitni, másfelől a becsípődés okozta terhelés se tesz neki jót. Extra tapasztalat, hogy ha esik az eső, a begyűrődött ponyva pont alánk vezetheti a vizet, jó esetben csak egy csukáskori extra zuhanyt okozva, rossz esetben viszont akár a matrac alá is bejuthat.

Kinyitáskor jól látszik, hogy szakítottak a korábbi barna-vörös színvilággal, és isten tudja miért, egy fekete-sötétszürke kombinációt választottak (nekem speciel az jobban tetszett). A bejárat a korábbihoz képest nem változott különösebben, ugyanúgy egy pár acélpálcával tudjuk kifeszíteni az előtetőt. Apropó, a ponyvákat rögzítő támaszok kaptak egy cipzáros rekeszt az ajtóba, így már nem kell a sátorban keresgélni, hogy a korábban lazán beszórt pálcikák merre is vannak. 

A külső, vízálló ponyva immár nem egy plusz derékig érő lebernyegként libeg (amíg ki nem feszítjük), hanem a teljes sátort befedi, kis beakasztandó feszítőelemekkel tudjuk stabilan az alaphoz rögzíteni. Az oldalsó ablakok árnyékolói áramvonalasabbak lettek, ezeket egy kompozit feszítőrúddal tudjuk kifeszíteni, és a tapasztalatok szerint igen szélállóak. 

A hátsó ablak árnyékoló megoldása érdekesre sikerült. Cipzárral lezárható, így az erős szél se tud belekapni, rángatni. Nyitva az előző modellről ismert kétpálcás kifeszítős megoldással tudjuk árnyékolni az ablakot, de ha épp nincs árnyékolásra szükség, vagy nagy a szél, de azért szeretnénk, hogy arról az oldalról is világos legyen, akkor belülről két madzaggal fel lehet húzni, mint egy redőnyt.

Mivel a hátsó ablakot most már teljesen lefedi a ponyva, így a arra is került egy szúnyogháló. Az ablakokra amúgy sötétítő-szúnyogháló kombó került, viszont már nincs átlátszó műanyagréteg, amit kicsit sajnálok, hideg időben jól tudott jönni. Cserébe talán emiatt is nem igazán tapasztaltam párásodást, ami a korábbiakban - főleg a matrac és az alumínium padló találkozásánál - előfordult.  Belül látszott, hogy szakítottak a korábbi matraccal, új és kicsit vastagabb (bár nekem az előzővel se volt gondom), ergonomikusabban formázott, plusz már nem hányódik a csukódó fél, mert tépőzárral rögzül a padlóra. 

Pedig párában nem volt hiba, főleg az első napon, az időjárás-jelentés nem sok jóval kecsegtetett, és a szokásosnak mondható révfülöpi bázisunkra érkezve finoman szólva se volt sátorbarát az idő. A parcellát elfoglalva a lassan csepergő esőben szerencsére rutinosan dobtuk össze a sátrat, így mire elkezdett bitang módon zuhogni az eső, már állt is, a megfelelő pontokon rögzítve, kifeszítve. A spontán vízállóság teszten átment, sehol se ázott be. Ekkor jött egy tartós szélállósági teszt, ami aztán végigkísért az egész hosszú hétvégén, bár a végére már kicsit csökkent. Néha kissé aggódva néztem, ahogy megrángatja a szél a sátrat, de közepesen rutinos tetősátrazóként az eső elálltával beforgattam az uralkodó széliránynak háttal, így a bejárat elég védett volt, a hátulját pedig áramvonalasan le lehet csukni, ezért máris kevésbé tud belekapni. Kedvező mellékkörülmény, hogy az északnyugati szél miatt ezáltal a bejárat és a kilátás pont a Balatonra nézett.

Elég komoly teszt volt, jó 80+-os befúvások is voltak, sőt az országos 107 km/h-s rekordért se kellett messze menni. A 80+ amúgy egy hardtop sátornál is jó 20 km/h-val több, mint amennyivel tesztelték, szóval azért izgultam rendesen, nem voltak épp pihentetők az éjszakák, pedig amúgy én ezekben a sátrakban aludtam jellemzően a legjobban, annyira bejött ez a matrac.

A hét végére csökkent a szél, és mivel az időjárásra való tekintettel fátlan parcellára álltam, a tűző napon érdekes tapasztalatnak ígérkezett a fekete sátorban való létezés. Ami nem is olyan vészes, amint már a korábbi sátrakban is tapasztaltam, az ablakok kinyitásával pont elviselhető lesz a klíma bent, ha van egy kis légmozgás is. Persze 40 fokban már semmi sem segít.

A kemping lakói egész szépen átvészelték a szélviharokat, amerre rálátásom volt, egy lakóautós hitte csak el, hogy a gyárilag az előtetőhöz adott cérnaszálak megtartják a ponyvát, de elég gyorsan kapcsolt, így még azelőtt betekerte, mielőtt ráhajtogatta volna a járműre a szél. Plusz volt pár “tescós” partysátor, de ott is időben jöttek rá, hogy nem ilyen időre van kitalálva, így nem kellett körbekergetni a szerkezetet a táboron. Jó volt látni, hogy mindenhol felkészültek voltak, és viharspaniferek remegtek a szélben. Vannak akik ezt hülyeségnek gondolják, de csak addig, amíg össze nem csomagolja a több százezres elősátrat a balatoni szellő. A spanifer pedig nem a világ pénze, hirtelen rákeresve egy szett per pillanat hétezer forint körül van.

A tábor összetétele érdekesen változott a korábbiakhoz képest, mintha több lett volna a magyar szó. Főleg lakókocsisok kempingeztek, ez elég jellemző, hiszen azzal kellemesebb a hosszabb tartózkodás, de azért jócskán akadtak lakóautósok is. A második napon landolt egy akkora dupla hátsó tengelyes integrált lakó, hogy alig bírt befordulni két parcellán keresztül, csak a hátsó túlnyúlása volt vagy két méter, az egész meg talán 8 is lehetett. Ilyennel azért nem lehet nagy fíling a csavargás, úgy gondolom, de szerintem pár hétig el se hagyják a helyszínt, arra meg jó.

Az extrémebb járművek között akadt azért tetősátras jármű is jócskán, a gyakoribb márkák mind felléptek, plusz volt egy lengyel lakófelépítményes pickup, amit kissé irigykedve nyálaztam körbe. Cserébe a a Ssangyong Grand Musso - iKamper X-Cover összeállításunkat pedig a többi kempinglakó csodálta rendszeresen, azért a tetősátor még mindig jól áll bárminek is, pláne a Vadmussónak. Volt is aki odajött, vagy csak kíváncsiskodni, vagy tapasztalatcserére, mint jövőbeli tetősátor tulajdonos, szóval ez nem az észrevétlenség netovábbja.

Új rögzítőelemeket is kapott az immár 68 kg-os sátor, amivel a keresztlécekhez foghatjuk. Ez immár gumiborítású, aminek köszönhetően talán kevésbé gyalázza meg a csomagtartónkat, illetve átalakították magát az összehúzó részt is, hogy szélesebb sínekre is fel lehessen tenni.

Kicsit bonyolultabb is lett, mivel jó mélyre rejtették a zárócsavart, így már nem jó hozzá bármilyen megfelelő méretű imbuszkulcs, hanem leginkább csak a hozzá adott, kb. 30 centis modellel tudunk bármit is kezdeni, így a szokottnál is jobban kell vigyázni rá, el ne veszítsük. Egyébként a régi rögzítőelemekkel is fel lehet fogatni, itt nem változott a méret.

Összességében jól sikerült és tartósnak tűnő tetősátor lett a második kiadás is, a korábbi esetleges problémák, mint pl a matrac alatti párásodás, többségét úgy tűnik, sikerült kiküszöbölni, műszakilag kevés dologba lehet belekötni. Esetleg a bejáratot árnyékoló ponyvára tennék egy rögzítési lehetőséget (mint pl. a cipzár a hátsó részen), akkor talán szeles időben kellemesebb lenne az alvás, vagy nem kell aggódni, ha otthagyjuk kicsit.

Technikai specifikációk (forrás: iKamper)

  • Sátorszövet: légáteresztő, sötétítő, 300 g-os polipamut vászon
  • Kültéri sátor (Rainfly): vízálló poliészter 75D Ripstop védelemmel és környezetbarát vízlepergető bevonattal (DWR)
  • Matrac: 9 zónás, 7 cm vastag, hőszigetelő és anti-kondenz réteggel ellátva
  • Padló: méhsejt mintázatú, tartós és szigetelő alumínium panel
  • Tető: Rocky Black keménytető, karc/UV-álló réteggel
  • Szezonalitás: 4 évszak
  • Férőhely: 3-4 fő számára
  • Padló mérete: 226 x 175 cm
  • Súly: 68 kg
  • Magasság (zárt/nyitott): 33 cm/116 cm
  • Keresztlécek terhelhetősége: 30 kg
  • Szállítási méret: 195 x 120 x 33 cm (hossz, szélesség, magasság) 

Vadmusso és camperlife a Totalcaron

Ahova magaddal viszed, ott már biztos van áram
A rezsidémont nem ezzel űzöd el, de van belőle olyan, amivel akár a villanyautódat is töltheted, vagy házad is üzemeltetheted.
Megállunk egy szusszanásnyira
Egy kis karbantartás mindenkinek kell, legyen az pickup, lakókocsi/lakóautó vagy tetősátor.

Technikai támogatók:

És akik még sokat segítettek:
  • Bigzee az elektromos dolgokban
  • József, aki bármikor kisegít egy kis fémmegmunkálással, műhellyel
Vadkempinges, kempinges, csavargós témában ajánlom:
  • a Autós vadkemping, a hazai legnagyobb vadkempinges csoport
  • a Klikk, a hazai legnagyobb lakókocsis, lakóautós csoport

Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!