Előbújt egy emberarcú fideszes?

Április 15-én lépett hatályba a módosított szabálysértési törvény, amely az eddig sem enyhének mondható közlekedési bírságokat fix összegekben rögzíti, és ezeket ráadásul össze is kell adni mostantól, nem lehet csak úgy átalányban leróni. Egy-két apróbb kihágásból könnyen százezres bírságok jöhetnek össze, még csak át sem kell menni a piroson. Aki autóval, motorral, kerékpárral közlekedik, joggal retteghet, a hatóság bármikor lesújthat, példátlan a szigor, a behajtás gépesített.

Van egy KRESZ-ünk is, olyan, amilyen. Régi rajta a dátum, az tény, sokszor is módosították, nem vitás, de az elmúlt években végül sok minden belelkerült, amire szükségünk volt. Lehet már buszsávban motorozni, legitimálták a többsávos körforgalmakat, a bringások is kaptak engedményeket, ennek mind örülhetünk. Lehet, hogy bikkfanyelven íródott, de végülis ott vannak az autós iskolák, akik elmagyarázzák a kezdőknek, illetve a sajtó is szívesen értelmezi a paragrafusokat. Valahogy meg kell fogalmazni a jobbkézszabályt, na.

Ha feltesszük a kérdést, melyik fáj jobban, a tökéletlen KRESZ, vagy a százezres bírságok, nem kell sokat gondolkodnunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a KRESZ a jobbkézszabály, a szabálysértési törvény pedig a bunkósbot. Amint az is világos, hogy a szabálysértési törvényt módosító kormányrendeletet ki alkotta. Benne van a nevében.

Szívünkből szól a képviselő nyilatkozata, amelyben fájlalja, milyen embertelenek lettek a bírságok. Egy emberként állunk mögötte, ha azt mondja, ezen sürgősen változtatni kell. Igen, szüntessük meg végre a lesből trafizást, ne büntetgessenek ötvenezerre egy nyamvadt mentőláda miatt, egy benézett sárgán áthajtás ne fájjon már százezerbe. Hiszen ezek elviselhetetlen terhek, nem csak a vidékiek, de a budapestiek számára is. Józan ésszel nem is ülhetnénk már autóba, ha nem viszünk haza nettó félmilliót.

De azért érezzük, hogy itt valami nem stimmel. Érezzük, ugye? Jól elverjük a gyereket, hogy csak úgy porzik, nem is mer már a szemünkbe nézni. Aztán kiállunk az Oktogonra, felemeljük a szipogó kölyköt a magasba, és botrányt kiáltunk, milyen szigorú ez az apa. Ejnye, hiszen nem szabad ilyet csinálni, emberek, mi lesz szegény gyerekből?!

Annyira szeretnénk azt hinni, hogy végre valaki felemelte a szavát a minket képviselők közül, igen, van ott még valaki, aki együtt érez a néppel, velünk. És a kétharmados többséggel bíró frakció csak valami véletlen folytán hozta meg azokat a fránya rendeleteket. Most végre győz az igazság, emberi bírságok lesznek, sőt, talán azt is méltányolják majd a kiszabásnál, ha minimálbérből élünk.

Vegyük ki a kezünket a biliből.

Ha áprilisban úgy határozott a kormány, hogy nincs mérlegelés, akkor májusban hirtelen meggondolja magát? Minden erejével igyekszik automatizálni a pénzbehajtást, majd engedékenynek mutatkozik? Még akkor is naivság volna azt hinni, ha nem ebben az országban élnénk. De az elmúlt időszak kommunikációját elnézve csak egyre gondolhatunk. Tudják ők a Tisztelt Házban, hogy bizony fáj nekünk ez a szabálysértési törvénynek nevezett dolog. És azt is tudják, hogy a KRESZ az a szó, amivel a többséghez eljut az üzenet. Már csak kell találni egy szimpatikus figurát, és lenyilatkozni, hogy még van remény, szebb jövőnek nézünk elébe.

Bár tévednék. Bár tényleg szögre akasztanák az autósok hátán csattogtatott ostort. Mi leszünk az elsők, akik gratulálunk, ha megvalósulnának a szép tervek. Bánom is én, akár a KRESZ-t is újraírhatják. De ha tényleg emberi mértékűre csökkentik a szabálysértési törvényben meghatározott bírságokat, azonnal megy az elnézést kérő virágcsokor az illetékeseknek.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!