Hülye vagy hozzá? Írj róla könyvet!

Ed Whitacre, a General Motors egykori vezére tiszteletre méltó öregúr, aki nyilván jelentős cégvezetési tapasztalattal rendelkezik, de azzal, hogy könyvet írt a megavállalat megmentéséről, mint saját érdeméről, viccet csinált magából, és kihúzta a gyufát néhány másik öregúrnál.

Whitacre abban az átmeneti időszakban vezette a General Motorst, 2009 végétől 2010 őszéig, amikor a detroiti óriás elérte a mélypontot, és csak egy államilag finanszírozott csődeljárás, a korábbi részvények értékének lenullázása, és jelentős átszervezések mentették meg a teljes felszámolástól. Ez tehát valóban érdekes időszak volt a cég életében, és az idős vállalatvezető, aki korábban az AT&T-nél szerzett nevet magának, most meg is próbál hasznot húzni ebből. Könyvet írt American Turnaround címmel, ami nagyjából annyit tesz, Amerikai Fordulat. Már a cím is arra utal, hogy Whitacre magának tulajdonítja a General Motors későbbi felemelkedését. Pechjére mások is ott voltak, köztük egy olyan ember, akire sokkal inkább hallgat az autóipar.

Bob Lutzról van szó, aki ugyanabban az időszakban termékfejlesztési igazgató volt a GM-nél, és csúnyan felhúzta magát Whitacre könyvén. Így aztán írt hozzá egy ajánlót „Hogyan mentette meg Ed Whitacre a GM-et tíz hónap alatt, és egyéb gyerekmesék” – címmel. Lutz, aki világéletében az amerikai autóipari óriások világában volt funkcionárius, azaz szépen bejárta a ranglétrát. Ha mást nem is tudnánk felhozni mellette, amivel többet tett volna a GM-ért, mint az újdonsült szerző, egy biztos, az autókkal kapcsolatban képben van. Így nem lehetett nehéz összekotornia azokat a bornírtságokat, amelyek tíz hónap alatt elhagyták Whitacre száját.

Lutz zaftos hülyeségeket emleget, egyik alkalommal állítólag azt találta mondani a vezérigazgató, hogy a Cadillacek külseje olyan, mint a régimódi füstösmozdonyoké, ami tényleg jelentős mértékű tájékozatlanságról árulkodik. Az azonban meglepő, hogy milyen következtetésre jut Lutz a könyvkritikában. Azt mondja, a GM tulajdonképp lendületből menekült meg, azoknak a termékeknek és átszervezési kezdeményezéseknek a hatására, amelyet még a régi vezetés – azaz Rick Wagoner, a csőd előtti vezérigazgató, valamint Fritz Henderson és maga Lutz – dolgozott ki.

Eszembe sem jutott volna, hogy megemlítsem mindezt, hisz ma, évekkel az események után csak zsémbes Muppet Show-figurák zsörtölődésének tűnik, de annak idején végigkövettem azt a szerencsétlenkedést, amit a General Motorsnál végeztek menedzsment címén. És a fő szerencsétlen, aki megállás nélkül marhaságokat nyilatkozott és bukott koncepciók felett bábáskodott, épp Bob Lutz, az önjelölt autóipari tótumfaktum volt. Nyilván nem vét olyan óvodás hibát, hogy összemossa a gőzmozdonyt a Cadillackel, de ha a döntéseit nézzük, semmivel sem végzett jobb munkát, mint Whitacre, sőt.

Az ő agyszüleménye volt a bűnrossz Pontiac Solstice-Saturn Sky-Opel GT sportkocsi-trió, és a Saabnak álcázott Subaru modellek, amelyek csak a svéd luxusmárka elsorvasztásában segítettek. És persze ő is két, hasonlóan kiváló önigazoló könyv szerzője, azaz Whitacre-nél is ügyesebben kovácsolt erényt az amerikai autógyártás évtizetek óta tartó, hol meredekebb, hol alig érezhető, de folyamatos zuhanásából. És minden detroiti autógyárból kihúzta a maga kis sztárgázsiját, nem tíz hónapon, de évtizedeken át.

A vicc az, hogy a GM-et végső soron nem a sok, többé vagy kevésbé alkalmatlan cégvezető mentette meg, hanem a válság után ismét elfogadható szintre csökkenő amerikai benzinár, illetve a kínai autóvásárlások fellendülése. Észak-Amerikában megint divat az anyukák körében a nagy alvázas terepjáró, Kínában pedig a Chevrolet és a Buick modellek tarolnak, így megint van profit. Így, ha esetleg akad is, most nem tűnik fel olyan nagyon a sok szerencsétlenkedés, legfeljebb az Opel felől hallani aggasztó hangokat, ahol az eurozóna válsága miatt ismét vaskos veszteség termelődik. A termékkínálat azonban nem különbözik nagyon a három évvel ezelőttitől, csak az igények közeledtek hozzá egy kicsit. Arra gondolni is rossz, hogy mi lesz, ha megint más kell majd a vásárlóknak, hisz a GM-nél a nagy szervezésben ritkán veszik észre az ilyen mellékes apróságokat.