Amikor már túl narancssárga

Nem akarom túldramatizálni a dolgot, meg azt is elhiszem, hogy a rendőrség és más rendfenntartó szervek számára sokkal kellemesebb és jövedelmezőbb a traffipaxolás, és talán az sem véletlen, hogy a közlekedés megregulázását leginkább a parkolóhelyeken képzelik el. Különös tekintettel a lekopott festésű mozgássérült helyekre.

Azonban elgondolkodtató, hogy minden évben szögelnek egy kicsit a KRESZ-en, közben meg az olyan alapvető dolgok sem működnek már a gyakorlatban, mint a pirosnál megállás. Azt ne is feszegessük, hogy valójában már a sárgánál meg kéne állni, egye fene, a legtöbb helyen már úgy hangolják a lámpákat, hogy azok tulajdonképpen a szabad jelzés megtoldásának számítanak.

Akkor van a gond, amikor nem.

Budapesten egy példa a budai alsó rakpart Petőfi hídi lehajtójánál. Nézzék csak meg, talán a felújítás miatti tumultus miatt kicsit feszesebbre vették a lámpák hangolását. A lenti videó látszik, hogy gyakorlatilag amint pirosat kapnak a lentről érkezők, már zöldre is vált a lámpa a fentről lehajtóknak. Azonban előtte ott van a sárga, amit úgy vesznek figyelembe, ahogy szokás: semennyire.

Az elég egyértelmű, hogy a kamion vezetőjének a fejében az az opció nem is szerepelt, hogy itt megáll, lehet, hogy a jármű nagy teste miatt nem látszik, de egyáltalán nem lassított. Látszólag semmi súlyos nem történt, hisz előttem a Fiesta kis késéssel lőtt ki, ahogy a legtöbb autóvezető. Viszont itt egy nagyrobogós lehet, hogy meghalt volna, mert ők hihetetlenül rövid idő alatt tudnak elindulni zöldnél.

Ez az a hely, ahol szinte minden nap látok a piroson szándékosan átmenő autót. És nemcsak dugó idején, amikor ugyan szabályszegés, de nem életveszély okozása; hanem olyankor, amikor halad a forgalom és nagy tempóval tépnek át a piroson. Ez így van már, amióta a rakpart déli szakaszát kétirányúsították. Csak egyet nem láttam itt még soha: rendőrt. Mert sajnos épp tarffipaxoltak vagy adminisztráltak valahol máshol.

Egyszer én is majdnem meghaltam már itt. Hétvége volt, már vagy 8-9 éve, akkor még a Nissan Micrámmal jártam. Valamiért lendületből érkeztem meg a zöldhöz, elég jó ütemben váltott a lámpa, de valamiért ösztönösen benéztem jobbra – és jött egy Honda kupé, úgy kilencvennel tépett át egy méterrel előttem. Azóta MINDIG benézek jobbra, ha első vagyok a zöldnél. Pláne, ha motorral.

De tényleg ez a megoldás?

Ide a végére kéne még egy kis meg demagógia, hogy persze, majd lehet sírni a bíróságon, meg elnézést kérni az özvegytől a Blikk/Bors vagy más, szabadon választott lap hasábjain, ha véletlenül eltiportunk valakit, miközben azt sziszegtük a fogunk között, hogy ezen a sárgán még átmegyek.

Az ugye milyen klassz lenne, ha az emberek maguktól jönnének rá arra, hogy nem feltétlenül üdvös átmenni a piroson olyankor, amikor a keresztforgalomnak már zöld a lámpa. De ha már ennyi idő alatt ez nem sikerült, akkor miért tennék? Mert a rendőrök szóvá teszik? Ugyan, ilyesmiért nem jár fájó büntetés, akciós a bünti, levitték százezerről ötvenezerre, amit ugye egy bármikor összeparkol az ember. Csak abba nem hal bele senki.

Netán szüntessük meg a sárga lámpát? Zöldről kapásból váltson pirosra, aztán aki bújt bújt, aki nem, megyek?! Akinek meg az a tévképzete, hogy zöldön csak úgy átmehet, majd legközelebb kétszer is meggondolja. Már, ha lesz legközelebb.

Véleménye van? Kommentelni a Facebookon tud.