Magyarország bringás fővárosa lehetne Szentendre: önmagában is kedves hely Budapest tőszomszédságában, áthalad rajta a Duna-menti forgalmas nemzetközi kerékpáros útvonal, ott a Skanzen és a Pilis: eszményi túracél. Amúgy egy kiterjedt, 25 ezres település, amelynek lakói is szívesen közlekednének két keréken.
Csakhogy mintha átok ülne rajta: kettévágja a 11-es út, és annak négysávos városi szakaszán az illetékes Magyar Közút Zrt. nemes egyszerűséggel betiltotta a kerékpározást. Így sok helyre csak a biciklit tolva, vagy a városmag rázós, síkos macskakövén küszködve verekedheti át magát az ember. Sőt, Óbuda, Budakalász és Pomáz felől érkezve, vagy ezek felé távozva, földútra, vagy lépcsős aluljáróra kényszerül. Agyrém.
Miért is van ez így, mikor reneszánszát éli a kerékpározás, amelyről egyértelműen kimondja a Közlekedési Törvény, hogy nem a forgalom akadályozójának, hanem szerves részének kell tekinteni? A Fővárost már birtokba vették a bringások: vidáman suhannak a Körúton, a Lánchídon és Margit-hídon, na meg ugyanannak a 11-es útnak a békásmegyeri, szintén négysávos részén. Miért fogadja őket tilalomtáblák erdeje, amikor kiérnek Szentendrére – vagy amikor szinte bármerre elhagyják Budapestet?
Maguktól sohasem jönnének rá, ezért elmondom. Azért, mert Budapesten a BKK illetékes, amelynek szakemberei megértették az idők szavát, tudják, hogy biciklin ötödannyi helyet foglal az úton az ember, mintha autóba ülne, meg nem is akarnak szél ellen fütyülni, ezért minden lehető módon könnyítik a kerékpározást. Szentendre át- és bevezető útjai viszont a Közút hatáskörébe tartozik, ahol még állni látszik az idő.
Megelégelve az áldatlan helyzetet szentendreiek Bringazóna néven érdekképviseletet szerveztek, aláírásokat gyűjtöttek, a város önkormányzata beállt az ügy mögé, és hivatalosan kérte a Közutat a tiltás feloldására. Ja, azt nem lehet, jött a válasz, mert őket köti az Útügyi Műszaki Előírás. Hát a budapestieket nem köti? – hangzott a keresztkérdés. Ja, hát akkor azért nem lehet, mert nagy a forgalom, veszélyes lenne a biciklistáknak. A kerékpárosok nem homogén társaság, hangzott az ellenérv, gyors versenybringásokat gyalogosokkal közös járdára kényszeríteni sokkal veszélyesebb. Oldják csak fel a tiltást, aztán mindenki eldönti, a saját felkészültsége szerint hol akar menni. Ja, azt sem lehet, sikerült újabb kibúvót találni, mert nem olyan szélesek a sávok, hogy kerékpáros nyomvonalat lehetne felfesteni. A Nagykörúton sincs, mégis remekül lehet biciklizni, mutatott rá a Bringazóna, akkor ugyebár csak szívatni tetszik minket? Ekkor a Közút rájött, hogy e kardinális kérdésben nem dönthet önállóan, ezért állásfoglalást kért a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól, amely visszautalta a kérdést az önkormányzathoz. Közben eltelt majdnem egy év.
A sok manőverezés után végül is kibújt a szög a zsákból. A közutasok bevallották: attól félnek, hogy ha egy tilalom feloldása után baleset történik, őket marasztalják el. Tapasztalataik ugyanakkor azt mutatják, hogy ha elszabotálják, vagy a végletekig halogatják egy törvény betartását és semmibe veszik egy város lakossága és a kerékpáros turizmus igényeit, abból semmi bajuk sem származik. Egy éve megy a cirkusz, eddig eredmény nélkül. Nemsokára itt a tavaszi bringás idény.
