Az első pályanapi szerencsétlenkedés után, a második pályanapra megpróbáltam csinálni valami futóművet az autó alá.
Kérdezősködtem mindenfelé, milyen rugót lehetne belefaragni, de senki nem tudott konkrét példával szolgálni. Vastagabb stabilizátor is kellene, de az új 120 ezer lett volna, az ebay-en is 270-300 euro körül mentek a használtak.
Az egyetlen megoldás a rendes futómű, de arra most nem volt kedvem, így maradt a tákolunk alá valamit - megoldás. Volt otthon egy garnitúra ültetőrugóm a BMW-hez, ezeket bemérettem, és a gyári értékeket tudták, csak rövidebbek voltak. Sipos úrral konzultálva, az ürömi Merci bontó felé vettem az irányt, ahol szert tettem két darab W123 200D első rugóra, 3000ft/darab áron.
Ezek lényegesen vastagabb átmérőjű anyagból készültek, mert a lengőkar közepén támasztják a lengőkarokat nem a csonkállványnál. A hosszuk nem volt jó, és átmérőben is egy kicsit kisebbek voltak, de majd megpróbálok kezdeni velük valamit. A hátsó rugó mérete megegyezett a Vito hátsó rugójával, de azt már nem mertem megvenni, mert annyival keményebb volt, hogy féltem tőle. Hazaérve elkezdtem befaragni a rugókat. Összehasonlítottam a gyári és az ültető rugóval, és arra következtetésre jutottam, hogy óvatosságból az ültető rugó méretére vágom első lépésben, aztán meglátjuk.
A rugó belső átmérője néhány milliméterrel kisebb volt, mint a rugó tányér, ezért azt találtam ki, hogy a rugó első menetéből megpróbálok kiflexelni egy kicsit, hátha úgy kiadja. Kicsit passzosan, de kiadta.
A gólyalábak a sok hójárástól - illetve a sótól - elég rozsdásak voltak, ezért ledrótkorongoztam, majd lefestettem őket, vegyenek már föl valami kincstári formát. Vettem új porvédőket a Bilsteinekre, mert a régiek némi anyagfolytonossági hiányban szenvedtek. Összeraktam a gólyalábakat, beraktam az autóba, leeresztettem, és persze magasak voltak. Gólyalábak ki, rugó le, vágás, összeszerelés, gólyaláb vissza. Megint magas. Ezt összesen három alkalommal megcsináltam, harmadjára, az emelés és a leeresztés között már csak másfél óra telt el. Persze mindezt munka után, szabad ég alatt, éjfélkor. A futómű kiszerelésekor láttam, hogy a féktárcsák is megrozsdásodtak az állástól, ezért
ezeket is ledrótkorongoztam, majd az agyrészt lefestettem cink festékkel, hogy ne legyen olyan rozsdás.
A futómű már megvolt, most következett a koszos tank problémája. Próbáltam szerezni másik tankot, de a szakszerűtlen, szabad ég alatt tárolt tankok sorra olyannak vagy rosszabbnak bizonyultak, mint az enyém. Egyszer csak a BMW-s pajtások szóltak, hogy a város mellett, a régi cselédlakásoknál a helyiek bontanak egy német papíros 320-ast. Felpattantam a motorra, és ott állt egy ugyanolyan színű, alpinweis autó, mint az enyém. Mindenki előtt lestoppoltam a nekem kellő alkatrészeket. Volt alatta egy jónak tűnő tank, üzemanyagpumpával, ráadásul ki tudtam figyelni, hogyan mennek a tank szellőző csövei. Levettem a tankot, belenéztem, mint az új, öröbodottá.
Vettem még komplett első lámpasort, veséket, hátsó lámpákat, szélvédőt, fekete feszítős kédereket, ablak tekerő karokat, karcmentes köténylemezt makulátlan műanyag betétekkel, géptetőt, és egy szatyor apróságot. Mindezt 15 ezerért.
Levettem a tankot, és láttam, hogy a kardán felfüggesztő enyhén romos, azt is kicseréltem.
A kardán szintén rozsdás volt, így hát lefestettem, nézzen már ki valahogy, ha alánéznek, meg már úgy is a kezemben volt. A kipufogó rendszert szintén lefestettem cink festékkel.
Meg kellett még oldani a a géptető lecsukását. Az autóra való 25-ös pillangóm volt, de a rávaló csövek hiányoztak, azokat kaptam kölcsön. Volt a polcon egy szett új versenyautókra való géptető gyorszár, azt a kisfiam felszerelte.
A gyerek egyébként súlyos munkagép mániában szenved két éves kora óta, az autók egyáltalán nem érdeklik, csak a versenyautó. Így már felment a géptető, és le tudtam csukni.
Ákos fiam egész nap azt kérdezgette: Apa mikor megyünk már az autóval? Most! Elmentünk egy félreeső helyre, és elkezdtem próbálgatni az autót. Mintha kicserélték volna, nem dőlt a kanyarban, stabil volt. Elkezdtem rendesen tolni, mentünk keresztben, próbálgattam az autót, most jöjjön ki, ha baja van. Ránézek a gyerekre, falfehér. Megállok, mi baj van? Nem kapok levegőt! Rosszul vagy, hányni kell? Nem, nagyon jó volt, menjünk még! A gyerek annyira élvezte, hogy elfelejtett levegőt venni. Még randalíroztunk egy kicsit, az autó rendesen működött, aztán hazacsurogtunk. Hazafelé megszólalt Ákos: Apa, ez volt életem legjobb napja!
A pályanap reggelén felvettem a Bandit, utána Biatorbágyon találkoztunk a Motordokiékkal. Teletankoltunk, és elkezdett folyni az autóból a benzin. Alánéztünk, és a beöntő cső tövénél folyt a tank. Mindegy, nem tudunk mit csinálni, gyerünk tovább. Elindultunk, adok egy rendesebb gázt, betorpan. Mi a fene, tegnap rendesen működött! Megálltunk, talpszűrő pucolás, elindulunk, megint torpan. Megint megálltunk, nézelődünk, az üzemanyag vezetékbe szerelt kis műanyag szűrő is eltömődött, és fel van fújódva. Szerencsére volt nálam másik, valamint kidobtam a talpszűrőt is, onnantól jó volt.
Megérkeztünk Dióspatonyba, gyors gumicsere, irány a pálya. mintha egy egész más autóval jöttem volna, mint korábban. A kanyarsebesség drasztikusan nőtt, más lett a féktáv. Sajnos a kerékdőlésen nem tudtunk állítani, ezért nem a gumik tapadása határozta meg a kanyarsebességet, hanem az alulkormányozottság. A Bandi és a Karotta tanácsait követve megpróbáltam kicsit játszani a keréknyomással, de csak egy kicsit lett jobb. Igaz, hogy a 325 challenge-s autók és pilóták fényévekre voltak tőlem, de rettenetesen élveztem, alig várom a következő pályanapot. Azóta beszereztem egy állítható toronycsapágyat, amivel kerékdőlést és utánfutást is tudok majd állítani, kíváncsian várom, hogyan befolyásolja az autó viselkedését.
Zárásként következzék egy videó, amelyet azért csináltam, hogy lássam menet közben a kerekek mozgását és az autó dőlését.
Nem tudom, hogy vannak vele önök, de én már rohadtul várom a június 15-öt. Pláne, hogy ilyenkor összeverődik az ember a többiekkel. (Ezekkel a marhákkal :)
Pályanapi update infó: A Prokite Kft., a CamOne Infinity forgalmazója a helyszínen ingyenesen felszereli kameráit az érdeklődők autójára és a felvételeket - természetesen - egy pendrive-ra (vagy DVD-re) feltöltve átadja azoknak, akik igényt tartanak erre és feliratkoznak standjukon a listára. A nap folyamán mindössze 32 autót tudnak így felkamerázni, érdemes lesz sietni, feltéve, ha megnézbéd magad odahaza HD-ben. Természetesen minden regisztrált 25 százalékos kedvezményt is kap az akciókamera árából, ha netán rákíván egyre. Köszönjük!
Kérdés? Ne tartsa vissza!
