Nem lett fényevő

Csakhogy az Insignia Ecoflexen sokat dolgoztak. Viszont a Corsa esetében nincs semmi motorleállítgatás, spéci alsó burkolat, aktív hűtőlezárás, váltási segédlet, hosszú hatodik fokozat, mint a hasonló filozófia szerint készülő Blue-Green-Efficient-Eco-kocsinál. Igazából nem is egyetlen speciális modellről van szó: az árlista szerint az összes Essentia és Enjoy a kis, 1,25-ös dízelmotorral egyben Ecoflex is. Az Ecoflex csomag tartalma: egy darab Ecoflex embléma az autó hátulján. Legalábbis jelenleg.

Csakhogy a Genfi Szalon időszakából előkapartam a Corsa Ecoflex sajtóanyagát, és abban mindenféle okosságokról szólt a fáma: keskenyebb gumik, zártabb dísztárcsák, két centi ültetés, 45 kilós tömegcsökkentés. Ha pedig beviszik a kocsit a TÜV laboratóriumába, nagyon jó értékeket produkál fogyasztásból, a hivatalos adat szerint ez 4,1 l/100 km. Ugyanez CO₂-ben kifejezve 109 g/km, de hát ez amúgy is csak egy laboratóriumi adat.

Hát ilyesmiknek nyoma sem volt a tesztautón, ami egy jól felextrázott Enjoy volt. 15-ös könnyűfém kerekek, amelyek az öt küllővel nem tűntek különösebben zártnak, rajtuk 185-ös abroncsokkal. És egyetlen padkán sem ért le az alja, ami az ültetési elméletet is cáfolta.

Még jó, hogy nem erőlködtünk, mint a konkurencia, hogy valami extrém jó fogyasztást kicsiholjunk az autóból. Mert nem lehet, az Ecoflex felirat aerodinamikai hatása mindenképp kevés hozzá. Csak simán jártunk vele, városban és autópályán, és úgy tűnt, hogy ez a dízel Corsa lényegében annyit fogyaszt, mint azelőtt.

.

A dolgok tisztázására, gondoltam, a német Opel-weblap jó kiindulási pont. Ott kétféle Corsa Ecoflexet jegyeznek, létezik egy normál és egy úgynevezett „mit CO2-Paket” (szén-dioxid-csomaggal) verzió. Ez valószínűleg nem arra utal, hogy van benne egy hatalmas szódapatron, mert a műszaki adatok alapján pontosan ráillett a személyleírás a genfi Ecoflexre. Ellentétben a másikkal, amely a próbapadon 4,5-öt fogyaszt és 119 g/km-t pufog.

Felhívtam hát a GM magyarországi képviseletét, és ott fény derült a rejtélyre. A tavasszal megrendelt tesztautó még a régi, „ohne CO2-Paket” Ecoflex, de ha valaki ma rendel egy 2010-es modellévit, a „mit CO2-Paket” kivitelt kapja. És ekkor jön a csavar a dologban. A magyar dízel Corsában nincs részecskeszűrő, és ettől a magyar verzió még kevesebbet fogyaszt, hiszen nem kell időnként leégetnie a csapdába esett kormot. Így nem is 109, hanem 105 g/100 km a szén-dioxid-kibocsátása. Ami pedig a kormolást illeti, senkit sem érdekel, Magyarországon a környezetvédelem is csupán az állami bevételek növelését szolgálja.

Ezért egyelőre nem tudjuk, mire képes a CO2-Paket. Igaz, a dízel Corsa fogyasztása így sem sok, se nem kevés, a már említett 5,7-es átlag alá országúton, nyugiban megy le, pályán 6 környékén, nagyvárosi dugózással picivel fölötte eszik. Ebből azért még lehetne faragni, én mindenesetre nem vagyok híve annak, hogy az ilyen jellegű autókban állandóan az aktuális fogyasztást lesse az ember, mert úgy bármilyen kocsival kevesebbet fogyaszt.

De talán nem véletlen, hogy a többi cég nagyobb dízeleket használ a kisautóiba, 1,4 és 1,6 liter közöttieket, és azok kellemesebben vezethetők, mint ez a kis 75 lovas gép. Igaz, amikor megjön az ereje, már megy, mint a mérgezett egér, csakhogy ez 2200 táján következik be, ami mondjuk a kettes fokozatban 40 km/órás sebességet jelent. Vagyis, ha az ember elővigyázatlanul 40 alatt felkapcsolt egyesből, az életben ki nem keveredik a turbólyukból.

Persze ennek van még egy alapfeltétele. Az, hogy ne fulladjon le a motor, mert erre bármikor képes. Amikor már rászoktam, hogy jó bő gázzal induljak el, akkor is. Már rég elkönyveltem, hogy most nem fulladtam le, hurrá! – az autó már megy, és mégis leáll, mintha elvágták volna. Remélem, a CO2 Paket keretében újraírták a motorvezérlés vonatkozó részeit, mert a lefulladó corsások káromkodása is környezetszennyezésnek minősíthető, még ha erre nincs is emissziós előírás.

Ezt a könnyen utálható momentumot leszámítva a Corsa egy jó átlagos kiskocsi, ami a méreteket illeti, de olcsóbb a kidolgozása, mint egy Fiestának, nem is beszélve az új Polóról. Ami a négymillióért adott dízel mellett szól még, hogy ebben legalább néha, rövid ideig átélhetjük a gyorsulás élményét, amit a benzinesek közül maximum a GSI és az OPC kínál. A nyers mormogása viszont ellene szól, autópályán már zsibbasztó a monoton dízel mormogása 70,5 decibellel. A futóműve meglepően élénken reagál a kormányzásra, legalábbis így, szén-dioxid-kúra előtt, az extra 185-ös gumikkal.